A húsmarhatenyésztők keszthelyi fórumán többen is megkérdezték az előadóktól, szerintük melyik a jobb: a charolais, az angus, a hereford vagy a limousin? Mert az egyik gyorsabban gyarapodik, a másik stressz-tűrőbb, a harmadiknak márványozottabb a húsa stb., hogyan lehet ezt a hatékonyság, a nyereségesség szintjére lefordítani? Van-e legjobb fajta?
A válaszokból az derült ki, hogy igaziból nincs. De az is tény, hogy bár nincs legjobb fajta, ennek ellenére a fajtahasználat Franciaországban is változik.
A világfajták, mint például a charolais, a limousin, a blond d’Aquitaine állománya ugyan nem nagymértékben, de egyértelműen növekszik.
A világfajtáknál – amelyek nyilvánvalóan bizonyítottak már – adódnak a leginkább össze a világ sok-sok tenyésztői pontján létrejövő tudások, globális szintű a tenyésztői piac, a legjobbak maradnak talpon és a legjobbak mennek tovább az országhatáron túlra is. Mondhatjuk azt, hogy ez kifejezetten kedvez a világfajták minőségi szelekciójának, és mondhatnánk azt is, hogy a jövő azé a néhány világfajtáé, amelyeket már jól ismerünk.
Meglepő módon azonban még a francia adatok sem csak ezt bizonyítják. 2005-2015 között például leglátványosabban, 63 százalékkal az aubrac fajta állománya nőtt, 117 ezerről 190 ezer egyedre. Vagyis, egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon is mindenhol a világfajták lesznek a befutók.
Ráadásul az bizonyított, hogy egy fajta tenyésztésének eredményessége csak részben függ a genetikától, a környezeti tényezőkön szintén sok múlik. S itt felerősödnek az egyes országok egyéb, komparatív előnyei, például, hogy milyen az éghajlata, a csapadék- ellátottsága, hányszor megy 40 fok fölé a hőmérséklet, milyen füvet tud legelni az állat, mennyire hatékony a kiegészítő takarmányozás, és még sorolhatnánk.