Egyre több a fekete réce hazánkban

Úgy tűnik, hosszabb ideig itt fognak időzni ezek a kecses szárnyasok.

A fekete réce a közismert tőkésnél kisebb bukóréce, hossza 48 cm. A gácsér tollazata fekete, csőre felett ugyancsak fekte dudor van, közepén egy narancssárga folttal. A tojó egységesen barna, pofái világos barnás-fehérek.

A fekete réce szárnyában nincs fehér szín, egyebek mellett ez különbözteti meg a hasonló füstös récétől. Tengeri madár, a Brit-szigetek északi részén, Izland szigetén, Skandináviában és Oroszország legészakibb tájain költ. Hazánkban rendszeres, de kisszámú átvonuló. Októberben bukkannak fel az első példányok, az utolsók áprilisban tűnnek el.

Fotó: Bécsy László

A fekete réce nászviselkedése már az ősz folyamán megkezdődik, a párok többnyire a téli szálláson, vagy az onnan a költőhelyek felé vezető út során alakulnak ki. A gácsérok gyakran kis csoportokba verődnek, nyolcan, tízen úsznak együtt, és ha tojó közeledik, hevesen udvarolni kezdenek. Szárnyukat kissé leeresztik, csőrüket felfelé nyújtják, miközben füttyentő hangokat hallatnak.

A költőhelyekre érve a már kialakult párok különválnak, de nagyon gyakran többen is egymás közelében maradnak. Néhány nappal később a tojók keresni kezdik a megfelelő fészekhelyet. Körberepülnek, több helyen is leszállnak, míg végül sűrű fűzbokrok alatt kis nyírfa tövében vagy a magas fű között megtalálják az alkalmas helyet. Fontos szempont, hogy ne álljanak a közelben olyan fák, amelyek a fészekre érkező vagy onnan elrepülő madarat zavarják. A fészek mindig a víz közelében, néha a parttól alig néhány méternyire épül.

A tojó egyedül hordja a fészekanyagot, növényi szálakat, zuzmót, mohát, a forgolódással kialakított csészét nagy barna pihetollaival gazdagon kibéleli. Május végén, északon csak júniusban rakja le 6-10 sárgásfehér tojását. Egyedül kotlik, a gácsér néhány nap, de legkésőbb egy hét múlva elhagyja, és gácsértársaihoz csatlakozik. Ha a tojó elhagyja a fészket, hogy táplálkozni induljon, a tojásokat a pihékkel gondosan betakarja. Egyébként szorosan ül a fészken, ember közeledtére csak akkor menekül, ha úgy érzi, észrevették. Akkor viszont nem repül fel, hanem a fű között bujkálva távolodik a fészektől, és távolabb emelkedik a levegőbe. Visszatértekor ugyanígy távolabb száll le, és a fű között oson vissza a tojásokhoz.

A fajról részletesebben a Kistermelők Lapjában olvashatnak, Schmidt Egon tollából.