Back to top

Született túlélők 2: mire jó a méhrajzás?

Bár a vadonban, emberi kezelés nélkül élő méhrajok 80 százaléka nem éli túl a telet, a faj szintjén azonban Seeley professzor szerint a rajzás és a többi méhcsaládtól való távolságtartás a leghatékonyabb stratégia a túléléshez és az adaptációhoz. Nagy kérdés, hogy a méhész ezt a tudást miként integrálhatja méhészeti technológiájába.

Ahogy azt egy korábbi cikkben (Született túlélők), ígértük, beszámolunk Seeley professzor következtetéseiről és további megfigyeléseiről az emberi beavatkozást nem „élvező” mézelő méh túlélési stratégiáját illetően. Sajnos az American Bee Journal-ban még nem jelent meg, de szerencsére más fórumokon olvashatunk erről a témáról. Ez alkalommal a német Mellifera honlapján bukkantam egy vele készült interjú összefoglalójára.

Mint ahogy az előző cikkben leírtuk, Seeley professzort megdöbbentette, hogy az Arnot-hegység vadonjában a méhsűrűség a kétezres években teljesen megegyezik a 70-es évekbelivel (2,5 méhcsalád/négyzetmérföld). Pedig a kutató azt várta, hogy ezen a területen a méhek méhész beavatkozása nélkül a varroa miatt már rég kipusztultak, vagy csak a nagyon elszigetelt méhcsaládok élték túl. De nem így történt.

Viszont az összehasonlítás után kiderült, hogy a méhek génállománya jelentősen megváltozott (232 génmagban történt változás!). Feltehető, hogy a varroa miatt az adaptációs folyamat elején a méhek több mint 90 százaléka kipusztult ezen a területen. De hogyan következett be ez az adaptáció?

20170504_0703581.jpg

Raj faágon
Raj faágon
Fotó: Hevesi Mihály
A professzor megfigyelte még a hetvenes években, hogy a vadonban útnak induló rajoknak pusztán a 20 százaléka élte túl a telet. Ez talán csekélynek tűnhet, de a méhek szempontjából remek stratégia az adaptációhoz. Ez a stratégia semmit sem változott az évtizedek során. És ebből lehet levonni a legfontosabb következtetést: a méhek túlélési stratégiája faji szinten a méhészek számára oly kényelmetlen rajzás, mellyel a törzscsaládból távozó méhek a varroa atkák többségét hátrahagyják.

Seeley professzor azt is megfigyelte, hogy a varroától való megszabadulást a rajzás nem csak adaptációs szinten (egy évekig tartó folyamat során) segíti, hanem közvetlen módon is a rajzás időpontjában. A rajzásra készülő méhtömeg ugyanis, mielőtt útra kelne, „bemelegít”. Egészen 35 Celsius fokra melegítik fel szárnyizmaikat, melyek a torban találhatóak. Ezáltal a rajtuk lévő és velük együtt útrakészülő atkák előbb utóbb lepotyognak, meglehet épp útközben, és többségük soha többé nem kerül vissza a méhekre!

Ennek következtében rajzáskor a hátra maradt méhcsaládokban is kevesebb lesz az atkaszám.

További hozadéka a rajzásnak, hogy mivel a régi anya eltávozik a rajjal, a hátramaradó családban az új anyának még párosodnia kell. Eltelik tehát egy kis idő (2-4 hét), míg a családban újra folyamatos lesz a fiasítás, melyben aztán a varroa atka is folyamatosan továbbszaporodhat. Így visszaesik a varroa atkák száma egy olyan szintre, mely a méhek számára még elviselhető.  

Az atkaszám visszaszorításában a vadon élő méhek esetében az is jelentős szerepet játszik, hogy a kirajzó méhcsaládok nem telepednek a törzscsalád, vagy más méhcsaládok közvetlen közelébe (legalább 850 m a távolság közöttük!). Ily módon nincs is eltájolás, melynek során egy atkával fertőzött család méhei egy másik családhoz jutnának be, behurcolva abba újra az atkát.

A sűrűn egymás mellett lévő állományokban egyébkén a kijáró méhek 20 százaléka minden egyes alkalommal más családban landol! Nap végére átlagos hordás esetén ez azt jelenti, hogy állomány szinten a kijáró méhek 80 százaléka egy másik kaptárban tölti az éjszakát.

Az interjúban a méhész professzor azt ajánlja, ha lehetséges, hagyjuk a méheket rajzani.

Ez a javaslat sok méhész számára az aktuális méhészkedési technológiával Magyarországon kivitelezhetetlen, főleg, ha nagyobb állománnyal dolgozik és vándorlásból él. És persze nem sok szomszéd örül annak, ha folyamatosan rajok jelennek meg a kertjében. Ezzel együtt ne söpörjük le teljesen az asztalról ennek lehetőségét. Érdemes figyelni azokra a méhésztársainkra, akik a természetes méhészkedés jegyében, hagyják rajzani a méheket, hátha előbb-utóbb olyan módszer, vagy technológia jelenik meg, mely mindenkit kielégít. Ezt sosem tudhatjuk!

A professzor másik javaslata az - melyet egy fokkal könnyebb megvalósítani, bár ez sem egyszerű nagyobb állománnyal, de kis és közepes állománynál (20-60 család) esetleg lehetséges -, hogy a kaptárak legyenek távolabb egymástól (10-20 méter), illetve kijárójuk nézzen más-más irányba minimálisra csökkentve ezáltal az eltájolás veszélyét. Seeley professzor megfigyelésében ezzel az eltájolás 4 százalékra csökkenthető.

Az interjú végén a professzor nevetve említi meg, hogy a méhészeti kutatások pl. a „tehén kutatásához” képest 100 évvel el vannak maradva, és ezért nagyon sok mindent nem értünk még a méhekkel kapcsolatban.  

Forrás: 
Melifera e.V.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A mézjelölési szabályok szigorítását sürgeti Magyarország Brüsszelben

Magyarországgal együtt összesen húsz tagállam kérte az Európai Bizottságot a mézkeverékek származás jelölésére vonatkozó előírások szigorítására.

A méhész is vállalkozó 6.

Ha vállalkozók vagyunk, tudnunk kell, honnan származik a bevételünk. Ez a méhészetben sok esetben meglepően egyszerű, hiszen legtöbbünk csak három fajtamézet termel. Ebben az esetben, ha termelő méhcsaládjaink számát megszorozzuk a megtermelt fajtamézek családonként pergetett átlagával, megkapjuk, mennyi mézet termeltünk. Ha ezt megszorozzuk a felvásárlási árral, megkapjuk a bevételünket.

Ültessünk méhlegelőt! Ültessünk méhlegelőt?

Ez az írás az emlékezés szándékával, és nem a siránkozásért íródott.

Egyszerű lépések az állatbarát kert kialakítása felé

Rengeteg területet elhódítottunk már a természettől gyárak építése, lakhatás és mezőgazdasági termesztés miatt. Ezzel megszámlálhatatlan élőlény életét nehezítettük meg, hiszen a természetes élőhelyek egyre csak fogyatkoznak, ahogy az emberiség mind jobban belakja, beépíti a Földet. Lelkiismereti kérdés, hogy ezek után segítsünk nekik, amiben csak tudunk.

Egy kalandos szezon értékelése

Amikor e sorokat írom, már közeledik a téli nyugalom ideje, de néha még felsejlik bennem, mi minden történt az 2022-es méhészeti évben. Ez az esztendő is tele volt élménnyel, kalanddal, tanulsággal és természetesen kihívással. Jelen írásomban a 2022-ben tapasztalt gondokat, hibákat, örömöket, tapasztalataimat szeretném megosztani az olvasókkal.

Útvonalat jelöltek ki a méhek számára

Az EU végrehajtó szerve útvonalakat határozott meg a méhek és más beporzók számára, hogy zavartalanul röpülhessenek Európa-szerte élelem és menedék után kutatva. A döntéshozók szerint erre van szükség, hogy megmentsék a növénytermesztés szempontjából létfontosságú rovarokat a kihalástól.

A nagymacskák kényelme is előtérbe került

A Fővárosi Állat- és Növénykert tigrisei és leopárdjai számára finomságokat is készítenek a kifutóba.

Együttműködési megállapodás az állatvédelem népszerűsítésére a nyugdíjasok körében

Ovádi Péter állatvédelmi cselekvési terv kidolgozásáért és végrehajtásáért felelős kormánybiztos bejelentette, hogy együttműködési megállapodást kötnek a Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezetek Országos Érdekképviseleti Szövetségével, a közös munka célja az állatvédelem népszerűsítése a nyugdíjasok körében.

Jelentősen csökkent a medvék miatti riasztások száma Hargita megyében

Csaknem felére csökkent tavaly a medvék lakott területen való megjelenése miatt kiadott riasztások száma Hargita megyében - számolt be a csendőrség adataira hivatkozva az Agerpres román hírügynökség.

Miért telelnek nálunk egyes gólyák?

A gólyák kora ősszel hatalmas csapatokban indulnak haza, Afrika felé. Kétségtelen, hogy ez az út és az ott tartózkodás is sok veszélyt tartogat számukra, ősi ösztönük mégis erre biztatja őket. Ennek ellenére néhányan mégis megkísérlik nálunk eltölteni a telet. Mi lehet az oka ennek a kockázatos lépésnek?