Veszélyben a magyar fodros tollú galamb

A hazai fodros galambok tenyésztése erősen visszaszorult, kiállított létszámuk megcsappant, és a fajtaváltozat részben áldozatul esett a fajtacsoportban nemzeti vonatkozásban nem érdekelt német tenyésztők egységesítési szándékának, amely a fajtaváltozatokat nem, csak az egységes fodros galambokat ismeri el. (Az egységesítési akarat a pávagalambok esetében is tetten érhető, de hozhatnánk példát a nyúltenyésztés témaköréből is, ahol az utóbbi évek globalizációs nyomásának hatására a belga és a német óriásnyúl egyre inkább egybemosódik, és ma már sok országban a két fajtát egy egységes fajtaleírás alapján egyszerűen csak óriásnyúlként mutatják be.) A fentiek miatt a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége kiadásában 2011-ben megjelent Fajtaleíró könyvben a magyar fodros leírása már nem is szerepel, csak az egységes fodrosgalamb ismérveit szerepeltetik.

Hisszük, hogy a magyar fodrosgalambok története ezzel nem ért véget. Alacsony létszámban bár, de ma is létezik és tenyésztik, érvényes fajtaleírással rendelkezik, sajnálatos módon azonban a nemzetközi szövetség (EE) fajtalistáján nem szerepel. A franciák a fodrosgalambjaikat napjainkban is nemzeti fajtáik között tartják számon, azzal az eltéréssel, hogy ma már az eredeti fehér színű galambokon túlmenően más színekben is tenyésztik. Reméljük, hogy őseink tenyésztői munkája hazánkban sem vész kárba, egynéhány tenyésztő kedvet kap az attraktív megjelenésű magyar fodrosgalambok tenyésztéséhez, s így pár év múlva ezeknek a galamboknak a legszebb példányaiban is gyönyörködhetünk kiállításainkon. Ígéretük szerint a magyar fodrosok feltámasztásához a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége is minden támogatást megad.

Erről a jobb sorsra érdemes magyar galambfajtánkról hamarosan olvashatnak részletesebben is a Kistermelők Lapjában dr. Zsolnay Miklós tollából.