Tizenkét pontban összefoglalt ajánlásaik azon a meggyőződésen alapulnak, hogy a húsfogyasztás csökkentése, a jelenleginél alacsonyabb állatlétszám és a környezetkímélő állattartás „a globális fenntarthatóság és igazságosság klímabarát hatékony eszköze”.
A közelmúltban nyilvánosságra hozott dokumentum szerzői fontosnak tartják nézeteiknek a közvéleménnyel való megismertetését és elfogadtatását, mert – mint írják – „Németországban sok ember nyitott” az ügy iránt. Már pedig ha a társadalom mind szélesebb körben elfogadja az állattartás feltételeinek reformját, e feltételeket az állatok szükségleteihez kell igazítani.
A Húsatlasz szerzői fontosnak tartják a húskészítmények csomagolásán egy olyan állami tanúsítvány alkalmazását, amely az állattartás környezet-, illetve állatbarát jellegét igazolja. Azzal az évi csaknem 60 milliárd eurós forrással pedig, amit az unió közös agrárpolitikájára fordítanak, a jövőben elsősorban az ökológiai és állatbarát termelést kellene támogatni.
A kívánalmaik között szerepel a talajvíz nitrátfertőzésének elkerülése, az adott területen tartott állatok számának korlátozása, továbbá a trágyázásra vonatkozó előírások szigorítása.
Az állatvédelem ügyéhez a szupermarketeknek is csatlakozniuk kellene úgy, hogy azt ne a reklám eszközeként használják, az internethasználatot pedig vonzóbbá kellene tenni a kis- és közepes üzemek körében annak érdekében, hogy a világhálón keresztül intenzív kommunikáció alakuljon ki a fogyasztókkal.
Emellett fenntarthatóbbá kellene tenni a technikai eszközök hústermelésben való használatát úgy, hogy az ne okozzon fizikai fájdalmat az állatoknak. Végül pedig egy-egy állat valamennyi étkezésre alkalmas részét helyben kellene elfogyasztani, nem lenne szabad – ahogy az ma gyakran történik – a legjobb darabokat hazai fogyasztásra kiválogatni, az ott kevésbé kedvelt részeket pedig a világ más, kevésbé fejlett térségeibe szállítani.