0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Az őszi búza tápanyagigénye

Az őszi búza a hazai növénytermesztés egyik meghatározó növénye. Az évente mintegy 1 millió hektáron termesztett búza termésmennyisége, minősége és főleg a piaci értékesíthetősége alapvetően meghatározza a különböző nagyságú gazdaságok növénytermesztési ágazatának az eredményességét.

A hazai búzatermesztésnek már napjainkban is meg kell felelnie – és a jövőben ez még inkább így lesz – az egyre sokrétűbb és egyre igényesebb hazai piac mellett a külföldi vásárlók minőségi elvárásainak, hiszen a magyar búzatermésből – évjárattól függően – mintegy 0,5-2,5 millió tonnát exportálunk.

Jelentős változások történtek a magyar búzatermesztésben az elmúlt évtizedekben. Az 1980-as évek nyugat-európai országokkal versenyképes termésszintje nagyot csökkent az 1990-es és a 2000-es években (1. táblázat), miközben az agrotechnikai hiányosságok és a klímaváltozás miatt a termésingadozás jelentős mértékben nőtt, mintegy a háromszorosára. Kedvező fordulat következett be a 2010-es években, ami a jobb genotípusoknak, a nagyobb inputfelhasználásnak, a gondosabb agrotechnikának tulajdonítható. Az elmúlt 8 évben (2010–2017) a búza országos termésátlaga hektáronként 4628 kilogrammra nőtt (ezzel megközelítve az 1980-as évek átlagát), valamint a termésingadozás is mérséklődött.

Tartamkísérleteink kiterjedt, több, mint 30 éves adatbázisának feldolgozásával és elemzésével megállapítottuk, hogy a búza termesztéstechnológiája jelentősen befolyásolja a környezeti- ökológiai tényezők termésmennyiségre gyakorolt hatását (1. ábra). Kutatási eredményeink szerint extenzív technológia alkalmazásakor az évjárati és talajtani tényezők termésre gyakorolt hatása meghatározó (60%) volt, míg a tudatosan befolyásolható agrotechnikai elemek hatása meglehetősen marginálisnak bizonyult. Ezzel szemben intenzív technológia alkalmazásával jelentősen mérsékelni lehetett a környezeti tényezők negatív hatásait: ekkor az időjárás és a talaj terméseredményre gyakorolt hatása együttesen is csak 25 százalék volt. Sajnos teljesen eliminálni nem tudjuk az ökológiai tényezők kedvezőtlen hatásait, de jelentősen mérsékelhetjük azokat. A többi tényező (trágyázás 30%, fajtaválasztás 20%, növényvédelem 15%) optimalizálásával pedig lehetséges, hogy mi magunk, tudatosan irányítsuk a búzatermesztés eredményességét.

Az agrotechnikai tényezők közül kiemelkedő jelentősége van az őszi búza trágyázásának. A búza szakszerű trágyázásában feltétlenül ismernünk kell a felvett növényi tápanyagok mennyiségét, a búza tápanyagfelvételének ütemét, a fajlagos (100 kg fő- és melléktermékre vetített NPK-szükséglet) és a területi (kg/ha) igényt. A búza a makroelemekből (nitrogén, foszfor, kálium) veszi fel vegetációs periódusa során a legnagyobb mennyiséget. Ennek mértéke 50-200 kg/ha között változhat elemenként, ami magába foglalja egyrészt a talajból, másrészt az általunk kijuttatott trágyából felvett összes tápanyag mennyiségét (2. táblázat). A mezoelemekből (kalcium, magnézium, nátrium, kén) felvett mennyiség jóval kisebb, 10-30 kg/ha/elem között változik. A legkevesebbet a mikroelemekből vesz fel (kiemelkedő jelentőségű a Cu, azonkívül ide tartozik a Fe, a Mn, a Zn, a B és a Mo, 0,01-2,5 kg/ha/elem mennyiségben). A tápelemek talajból és különböző trágyaféleségekből felvett összes mennyisége az őszi búzánál elérheti a 400-600 kg/ ha-t, ami egyértelműen bizonyítja a növény jelentős tápanyagigényét.

A búza a tenyészideje során eltérő ütemben veszi fel a tápanyagokat (3. táblázat). A makroelemek tápanyagfelvételi dinamikája jelentős eltéréseket mutat. Az őszi búza őszi N-igénye mérsékelt (~15%). A N-felvétel legfontosabb és egyben legkritikusabb szakasza a tavaszi bokrosodás és a szárbaindulás (45% felvétel). A N-felvétel még ezt követően is jelentős lehet megfelelő vízellátottság esetén, mivel kalászoláskor a nitrogén további 15 százalékát, az azt követő fenofázisokban pedig újabb mintegy 20 százalékát veszi fel. Ez feltétlenül indokolttá teszi a búza megosztott tavaszi N-fejtrágyázását. Ettől eltér a foszfor-felvétel dinamikája. Ősszel csak kismértékű, de a gyökérfejlődéshez és az átteleléshez rendkívül fontos a foszfor felvétele (~10%), majd kora tavasszal erőteljessé válik (~55%). Ahhoz, hogy ekkor felvehető foszfor álljon a búzaállományok rendelkezésére, már ősszel ki kell juttatnunk a foszforműtrágyát. Jelentős P-felvétel történik még a generatív fenofázisokban (kalászolás-virágzáskor ~25%).

A búza korai fenofázisaiban a legintenzívebb a kálium felvétele, ami ugyancsak az őszi kijuttatást indokolja. Ősszel a kálium teljes mennyiségének ~25 százalékát, kora tavasszal pedig további ~73 százalékát veszi fel a növény. A későbbi fenofázisokban már nem K-felvétel, hanem K-leadás történik.

A búza okszerű tápanyagellátásához ismernünk szükséges a fajlagos NPK-igényét, ami a többi termesztett növény igényével összehasonlítva jelentősnek mondható (4. táblázat). A kísérleti eredményeink felhasználásával meghatározott területi NPK-trágya-mennyiségek (kg/ha) széles intervallumban helyezkednek el, mert az értéküket jelentősen módosíthatják az ökológiai feltételek (talajtípus, időjárás), a termesztett fajta vagy hibrid, valamint a többi agrotechnikai elem intenzitása. Ezek között a tényezők között jelentős kölcsönhatások mutathatók ki, amiket az általunk végzett tartamkísérletekben kitűnően lehet tanulmányozni. Ezek közül a teljesség igénye nélkül is csak néhánynak a bemutatására van lehetőségünk.

A szántóföldi növények víz- és tápanyagellátása szoros összefüggést mutat. A legtöbb termesztett növénynél a kedvezőbb vízellátás (csapadékos évjárat) általában jobb tápanyaghasznosulást mutat. Az őszi búza esetében azonban tartamkísérleteink eredményei azt bizonyítják, hogy a bikultúrás (kukorica elővetemény) és a trikultúrás (borsó elővetemény) vetésváltásban átlagos vízellátottságú években hasznosul a legjobban a trágya, és ilyenkor kapjuk a legkedvezőbb terméseredményeket (5. táblázat). Optimális trágyaadag esetén (Nopt +PK) a termésmaximum bikultúrában 8029 kg/ha, trikultúrában pedig 8600 kg/ha volt. A borsó elővetemény kedvező hatása még optimális trágyaadagnál is megmaradt, és eközben jóval kevesebb műtrágya használatával lehetett realizálni. A legkisebb terméseket (bikultúrában 5419 kg/ha, trikultúrában 6190 kg/ha) a csapadékos évjáratban kaptuk, ami döntően a búzaállományok korai és jelentős mértékű megdőlésére, valamint jelentős növényvédelmi problémákra vezethető vissza.

A különböző búza genotípusok között jelentős eltérések állapíthatók meg, egyrészt természetes tápanyag-hasznosító képességükben (a műtrágyázás nélküli kontroll kezelésben elért termés), másrészt a trágyahasznosító képességükben (a trágyázás hatására kapott terméstöbblet és az Nopt+PK adag nagysága), harmadrészt pedig a realizált termésmaximumokban. Több, mint 30 éves tartamkísérleteink 2017-es eredményei azt bizonyítják, hogy a búzafajták természetes tápanyag-hasznosításában jelentősek a különbségek (2. ábra). A kontroll kezelés terméseredménye 2,9-6,6 t/ha között változott, azaz a differencia – azonos ökológiai és agrotechnikai feltételek mellett – 3,7 t/ha volt. Hasonlóan jelentős különbségek állapíthatók meg a vizsgált genotípusok között a termésmaximumok esetében. Tavaly a legnagyobb terméseredmények 5,3-9,4 t/ha között változtak (a különbség 4,1 t/ha volt). Különbségeket lehetett megállapítani az Nopt+PK trágyaadagokban is. Közel hasonló termést (8,0 t/ha) értek el a különböző genotípusok N=90- 120-150 kg/ha +PK adaggal, ami eltérő trágyahatékonyságot bizonyít.

Az agrotechnikai tényezők szoros kölcsönhatását bizonyítják a trágyázás és a növényvédelem közötti interakciók, mind bikultúrás, mind trikultúrás vetésváltásban. Tartamkísérleteink eredményei azt bizonyítják (6. táblázat), hogy hiányos tápanyagellátás esetén minimális jelentősége van a növényvédelem intenzitásának és szintjének, tehát az extenzív és intenzív növényvédelmi technológiák terméseredménye között bikultúrában 280 kg/ha, trikultúrában pedig 420 kg/ha terméstöbbletet mértünk. Intenzív optimális trágyázás viszont elképzelhetetlen intenzív optimális növényvédelem nélkül. Az átlagosnál egyébként jobb kórtani tulajdonságú GK Csillag fajtánál Nopt+PKtrágya- kezelésben az intenzív növényvédelmi technológia terméstöbblete a két vetésváltásban 2200 kg/ha, illetve 1400 kg/ ha volt.

Összességében tehát megállapítható, hogy a búza trágyázása kulcsfontosságú technológiai elem a termés növelése érdekében. A búza tápanyagigényes és a trágyázásra jól reagáló növény. A trágyázás hatékonyságának növelésekor figyelembe kell venni a fajlagos és a területi trágyaigényt, a harmonikus NPK-ellátást, valamint a búza tápanyagfelvételi dinamikáját. Ezen túlmenően a trágyázás és a környezeti tényezők (időjárás), a trágyázás és a genotípus (fajtamegválasztás), a trágyázás és az agrotechnikai elemek (növényvédelem stb.) kölcsönhatásai is befolyásolják a trágyázás hatékonyságát. Meggyőződésünk, hogy ezen tényezők figyelembe vételével a búza trágyázásának agronómiai és ökonómiai hatékonysága tovább javítható, ami segíti a búzatermesztés jövedelmezőségét.

Pepó Péter

Debreceni Egyetem
MÉK Növénytudományi Intézet

Vad Attila

Debreceni Egyetem
AKIT Debreceni Tangazdaság és Tájkutató Intézet

A publikáció elkészítését a GINOP-2.2.1-15-2016-00021 számú projekt támogatta.

 

Ide kattintva megtekintheti a további jelölteket!

Forrás: Magyar Mezőgazdaság