Back to top

Büdös állat a kecske?

Előző cikkemben kicsit elgondolkodtam arról, mi lenne, ha a kecske társállatként is bevonulna a köztudatba. Szinte azonnal jöttek is a reakciók, elsősorban a kecske szagával kapcsolatban…

A kecske szaga

Nos, minden élőlénynek, embernek, állatnak, növénynek van bizonyos fajspecifikus és van egyéni szaga, ami változik az egyed korával, egészségi és hormonális állapotával. Ne is menjünk messzire! Mi, emberek például azért használunk dezodorokat, hogy kevésbé izzadjunk, és elkerüljük a verejtéktermelés okozta testszagokat.

Az állatok illatanyagai ugyanígy működnek. A növényevők nagy részének édeskés fűillata van, hiszen azzal táplálkoznak. A tejelő anyának enyhe tejillata van, a kiskecskének szintén, az ivarzó baknak erős a szaga és még sorolhatnánk. De figyeljük csak meg: ahogy a tiszta, egészséges ember testszaga is tiszta, és nem büdös, ugyanez igaz az állatokra és a kecskékre is!

A kecske tiszta állat, ahogy tapasztalt, okos barátom, Buzás Attila is írta egyik cikkében. Nem fekszik bele a sárba, a trágyába, az eső elől szárazat keres, szereti tisztán tartani a szőrzetét vakarózással, és sokat tisztogatja magát (bár nem olyan feltűnően, mint a macskák).

A tiszta kecskének nincs szaga, pontosabban nem büdös! Enyhe, füves-fűszeres, szénás illata van,

illetve ez az illat eltolódhat valamilyen irányba attól függően, mit eszik. Ha inkább gyümölcsöket, akkor kicsit „alkoholos” (bár ez nagy bajt is jelenthet), ha zöld legelőn tartják, akkor inkább „zöld fű szagú”. Ha frissen almoltak alá, van egy kis „nyári por” illata a szalmától, de bűze, az kérem szépen nincs. Ráadásul a kecske ürüléke száraz és nem büdös, az állat nem keni szét magán, és a vastag alom pillanatok alatt eltünteti a vizeletét is – ha… És itt jön a lényeg, a „ha”…

A büdös kecske

Szaga, bűze akkor van a kecskének, ha nem tiszta. Ha kénytelen nedves, koszos, trágyás almon feküdni. Ha a sár papucsként cuppan a kis patáin.

Ha rohad alatta az alom, ha nincs tiszta helye, ha folyamatosan ázik.

Akkor is rossz szagú, ha olyan takarmányt kap, ami rossz minőségű, vagy nem kecskének való: a túl sok abrak, a túl sok gyümölcs, egyáltalán, a kiegyensúlyozatlan takarmányozás nem csak a bendő, de azon keresztül az egész állat szervezetének pH értékét megváltoztatja, és az állat büdös lesz, minimum savanyú vagy alkoholos szagú.

Akkor is büdös az állat, ha beteg. Gondoljunk csak a körömbeteg kecske émelyítő bűzére, vagy arra az anyára, akibe belepusztultak a gidái. Szaga van az elfertőződött sebeknek, a vágásoknak, a vérnek. És a beteg és/vagy tisztátalan állat szaga vonzza a kórokozókat, a legyeket, a kártevőket, akik újabb betegségekkel bombázzák az amúgy is beteg, leromlott immunrendszerű állatot, amelyik egyre büdösebb lesz.

Szagtalanítsunk…

Sajnos, bevált módszer, hogy maximum évente kétszer ganéznak ki a kecskék alól, ahogy a birka alól is. Nincs ezzel semmi gond, ha közben legalább hetente (esős-saras időben gyakrabban) friss almot kapnak az állatok. Ez lehet tiszta szalma, de az is megoldás, ha a szénarács alól-mellől terítjük szét a lehullott takarmányt, amit már nem esznek meg. Az istállónak vannak olyan sarkai, ahol szívesebben pihennek az állatok, oda juttassunk több almot.

Amikor pedig a féléves ganézásra kerül sor, a kiszedett trágya és alom helyére, a friss alá (illetve rétegelve) érdemes zeolitot szórni: megköti a vizeletet, fertőtlenít, semlegesíti a szagokat (macskaalom gyakorlatilag).

Sáros időben is érdemes kiszórni belőle, legalább az istálló bejáratához, ahol a legvizesebb az alom, ahol a kis sárkoloncok leesnek a kecskék patájáról. És persze elletés idején is hasznos lehet az elfolyt magzatvíz felitatására.

Elismerem, a pihenőkarámokat nehezebb tisztán tartani. De kérem szépen, ha látjuk, hogy gyűlik a trágya, akkor ne várjunk fél évet a kitakarításával! Rendszeres időközönként, akár hetente, tessék összeszedni a nagyját és kidobálni a ganédombra. Különben az első néhány esős nap sártengerré és fertőző dágvánnyá változtatja a kecskék helyét. És jön a szag, ami a trágyalével együtt beleivódik majd az egész udvarba, és tényleg büdösek lesznek nemcsak a kecskék, de az udvar és a ház is.

Szagmentesítsünk tehát: takarmánnyal, alommal, egészséges állatokkal.

Miért is?

Miért is izgatjuk magunkat a szagon? De nem jobb a békesség a szomszédokkal? Ha nem büdösek az állataink, kevesebb alapot adunk a zsörtölődésre. Nem jobb az, ha bárki bejöhet a portára és megdicséri a tisztaságot, mint az, ha fintorogva menekül? Ha csak ezeket a dolgokat tekintjük, máris fontos, hogy ne legyen büdös az állatunk, ehhez jön még a korábban említett betegség- szag kapcsolat. És még valami, ami igazán fontos, és az állatok egészsége mellett a pénztárcánkat is érinti: a húsból, tejből készített termékek szaga.

Az állat szagát a testben lebomló anyagok, elsősorban zsírszerű, olajszerű anyagok adják, melyek a bőrben lévő faggyúmirigyekben gyűlnek fel (vagy a váladékozó, beteg testfelületen, szervben). Mivel ezek az állat szervezetében lévő zsiradékokkal is kémiai kapcsolatban állnak a „nem beteg, nem büdös” zsiradékok, olajok is felveszik a „beteg, büdös” anyagok, zsírok szagát. És azután ez a szag nemcsak az állat testfelületén jelenik meg, hanem húsában és tejében is, ami utána ott van a sajtban vagy a kolbászban.

Hányszor hallottuk azt, hogy valaki nem iszik kecsketejet, nem eszik kecskesajtot, mert az büdös?

Nyilván, ha valamit rossz szagúnak találunk, még a kóstoláshoz sincs kedvünk, jogosan. Bizonygathatja a gazda, milyen finom, egészséges stb., hiába. És volt már olyan élményünk is, ugye, hogy valaki ivott a tejből és nem hitte el, hogy kecskéé, csak azért, mert nem volt büdös? És ez a valaki később visszatérő vevő lesz. Kérem, tessék csak átgondolni, micsoda dolgokat is rejt ez a téma, mi mivel függ össze! Pedig csak arról van szó, hogy adjuk meg az állatnak, ami a jólétéhez kell: az alapvető tisztaságot.

A bakok

Fotó: Brayerne Bede Krisztina
Igen, a baknak ivarzási időben van szaga, és ezen el lehet vitatkozni, büdös-e, vagy sem. Ez azonban nem azonos az ápolatlan, rossz tartási körülmények között élő kecske szagával, hanem nemes egyszerűséggel bakszag, amitől az anyakecskék megrészegülnek, és a kecsketartók tudják, hogy némelyik baknak nem is olyan elborzasztó a szaga.

Olyannyira nem, hogy egyes illatalapanyagait a parfümökben is megtalálhatjuk, hiszen értékes feromonok ezek, amelyek meglágyítják a nők szívét és férfiasabbnak tüntetik fel viselőjüket – ez is a cél

. Ezzel a szaggal sok mindent nem lehet kezdeni, bár léteznek eljárások, amivel – kisműtéti úton – a bak szagmirigyeit eltávolítják. Ez a szag azonban hozzátartozik a kecskékhez.

Ha nagyon erős illata van a baknak, és erősen „dörzsöli” az anyát, előfordulhat, hogy a bak mirigyváladéka beillatosítja az anya bőrét és ez a tejbe is átmegy. Ebben az esetben érdemes a bakot külön tartani, kézből fedeztetni. A kellő távolság megtartásával a bakszagot nem tudja átvenni a tej, s nem lesz „bakszaga” az ebből készült termékeknek sem.

Ivarzáson kívül a baknak csak épp annyi szaga van, mint a többi kecskének. Azt a néhány hónapot pedig tessék a „szerelem időszakaként” elkönyvelni, és odafigyelni, hogy ne bűze, hanem bakszaga legyen a fiúnak.

Szagok, ízek a tejben

Sokat szóltunk már arról, hogy amit megeszik a kecske, annak az íze megjelenik a tejben, különösen a tejzsírban, mint ahogy most talán mindenki számára világossá vált, a „környezet íze, illata” is. De van még valami, ami befolyásolja a tej ízét: és ez a fajta.

Kecskefajtáink különböző vidékekről származnak, és kialakulásuk alatt különböző környezeti viszonyokhoz alkalmazkodtak, nemcsak küllemükben, hanem tejük beltartalmában is.

Magyarországon is vannak sűrű, koncentrált tejű fajták, magas zsír- és fehérjetartalommal, és vannak hígabb tejet adók. A zsír és fehérjetartalom (koncentráltság) befolyásolja a tej ízét, már csak azért is, mert az ízt és az illatot a zsírtartalom és a zsír minősége nagyban meghatározza. Elvileg úgy is fogalmazhatnánk, hogy a zsírosabb tejű fajtáknak „illatosabb” a teje, bár ez nem teljesen igaz ebben a formában. Az azonban igaz, hogy ezeknek az állatoknak a tejében jobban megjelennek a környezetből „beszivárgó”, idegen elemek, tehát sokkal inkább oda kell figyelnünk a tisztaságra. A koncentrált tejű állatok (pl. a núbiai) amúgy is érzékenyebbek, magyarul: a tisztaságra sokkal jobban oda kell figyelni náluk. Bár az is igaz, hogy a tisztaságra minden állatnál oda kell figyelni! Vegyük csak alapul a húsmarhatartást, ahol már mindenki elismeri, hogy az egyes fajták húsának az íze különböző, és fajtán belül a tartási mód, a takarmányozás különböző ízvilágokat alakít ki. Tudjuk azt is, hogy a rét, a különböző gyógy- és fűszernövények mennyire kiérezhetők a tejben. A kecsketejnél és húsnál pontosan ugyanez történik, csak el kell fogadnunk és be kell építenünk ezt a tudást a hétköznapjainkba.

Már megint a marketing

Úgy veszem észre, egyre több termelő használ marketingfogásokat, ami jó, hiszen még a jó bornak is kell a cégér.

A legtöbb vevőt azonban a marketingfogásokkal csak odacsábítani lehet, állandó vevőkört kialakítani azonban kizárólag akkor tudunk, ha őszinték vagyunk, és meg merjük mutatni állatainkat, portékáinkat.

Sokakat csábít a szép honlap, a szórólapok, de amikor kóstolásra kerül szó, akkor visszatáncolnak a vásárlástól, félnek a kecskeíztől, azaz: a szagtól. Sajnos, mélyen beleivódott a köztudatba a kecske büdössége, és nehéz lesz kiirtani, de hiszem, hogy menni fog, mert menni kell. Változtatni kell az állattartási kultúrán, ne szemétdombon tartsuk a kecskéinket.

Természetesen a kecskesajt és kecskehús soha nem lesz tehénsajt vagy malachús ízű, de ezeket az ízanyagokat, egyedi ízeket, amelyek mint a fentiekből kiderült, nem azonosak a hiányos állattartás okozta „szaggal” – nagyon meg kell becsülnünk. Az állataink, amelyek hegyi kaszáló füvet legelnek más tejet produkálnak, mint a kollégáé, aki lucernát és pillangósokat etet – és mégis mindkettőnknek van vevőköre.

Az etetett takarmány íze, a környezet íze és illata, és az egészséges kecske tejzsírjának, tejének íze, különösen érlelés után egyedivé teszi a tejtermelők termékeit – ezt használják ki Franciaországban a sajttermelők, ezért van náluk irigylésre méltóan sok sajtféleség, de a magyar bortermelők is ezt az utat követik.

Tessék tehát használni a marketinget, miközben odafigyelnek a termelés alapjául szolgáló állatokra is: így a környezet nem lesz kecskeszagú, az állat nem lesz büdös, csak a tej és a sajt őriz meg majd valamit abból a finom és nemes egyediségből, ami csak az adott tájra, az adott állatra, illetve az adott termelőre jellemző.

Pallagi Zsuzsanna

Gerecsekecske

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2018/02 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kína húsimportja csökkent a tavalyi évhez képest

Kína májusban 789 000 tonna húst importált, 3,3%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban - derült ki a vámhatóság hétfőn közzétett adataiból, miután a sertéshús hazai árának zuhanása csökkentette az import iránti keresletet.

Itt a kánikula! - Óvjuk a borjakat a kiszáradástól

A nyár berobbanásával a hőstressz egyre jobban érzékelteti hatását a szarvasmarha állományokban, a tehenek hűtése komoly odafigyelést igényel. A hőmérséklet emelkedésével azonban nem csak a tejelő, illetve szárazon álló állatok igénylik az extra gondoskodást, a borajkat is óvni kell a melegtől, mert a tomboló nyári forróságban hajlamosabbak a kiszáradásra.

Július 14-én újra megnyílik az állattartó telepek fejlesztését támogató felhívás

Az Agrárminisztérium újranyitja az „Állattartó telepek fejlesztésének támogatása”című pályázati kiírást – közölte Nagy István tárcavezető. Az újranyitást a 2020 őszén pályázható felhívás óriási sikere indokolja, így ismét lehetőség lesz az állattartók számára nagyobb léptékű beruházások megvalósítására. A támogatási kérelmek benyújtására 2021. július 14-től lesz ismét lehetőség.

Bőkezű juhtenyésztés

Az ágazatról viszonylag kevés jó szót lehet hallani manapság. Általában véve csökken a faj egyedszáma, aminek az okaként mindig azt fogalmazzák meg, hogy nálunk nem éri meg juhval foglalkozni. Pedig sokkal többet exportálhatnánk, mint amennyit ma kiviszünk az országból, és mostanában az ára is elfogadhatónak tűnik.

Petőfiszállás: a mi falunk, a mi jövőnk

Hogyan birkóztak meg a járvánnyal a Duna-Tisza közi települések és vállalkozások? Milyen fejlesztésekben reménykednek és milyen új kihívásoknak igyekeznek megfelelni? E kérdésekre keresett választ Petőfiszállásra és Kiskunfélegyházára látogató tudósítónk.

Ha a teheneket megkérdezzük, ők a robotot választják – Fejőrobotok Rétalap-Balogtagon

A Kisalföldi Mezőgazdasági Zrt. az ország egyik legjelentősebb szarvasmarhatartással foglalkozó vállalkozása. Három telephelyen több, mint 2600 szarvasmarhát tartanak. 2017-től a Biokontroll Hungária Kft-vel együttműködve ökológiailag ellenőrzött biotejet állítanak elő. Az általuk megtermelt 27 millió kg nyers tej országosan kiemelkedő teljesítmény.

Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat 9.

Elkészült egy érdekes tanulmány az Európai Unió Horizon 2020 elnevezésű kutatás és fejlesztés programjából támogatva, mely a fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlatról szól. 5 ország 6 egyeteme vett részt a munkában, melyet most közreadunk.

A nagyközönség számára is látogatható lesz Európa egyik legnagyobb állattenyésztési kiállítása

A francia Sommet de l'Élevage, Európa egyik legnagyobb állattenyésztési kiállításának, szervezői megerősítették, hogy idén októberben élő bemutatót tartanak, a franciaországi Covid-19 oltási program befejeztével. A 2021-es kiállítást jelenleg október 5-8-ra tervezik Clermont-Ferrand-ban.

Több, mint hobbiállat - az alpaka

Házánkban mintegy 3-400 alpakka él, amelyeket nem csak hobbiból tartanak. Van ahol az alpaka látogatókat vonz, míg másutt inkább a gyapját hasznosítják.

Az egészséges hal titka

A halak természetes védekezőképességét és a vizek megóvását egyaránt segítő halcsalit fejlesztett ki a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézete és a Timár Mix Kft. Az innovatív etetőtanyagot a gödöllői Carplove Horgász- és Pihenőparkban mutatták be a sajtó képviselőinek.