Olyan nagytestű pásztorkutyát kerestek, melyeket évszázadok alatt tenyésztettek ki Európában és Ázsiában. Ezek a fajták jellemzően jó természetűek a juhok és a gyerekek mellett, azonban agresszívan lépnek fel a fenyegető ragadozókkal szemben. A kérdés az volt, hogy viselkednek ősi ellenségeikkel, a farkasokkal, medvékkel, sakálokkal szemben egy új kontinensen.
Idahóba 1995-ben tértek vissza a farkasok. A Mezőgazdasági Minisztérium Vadgazdálkodási Osztálya szerint tavaly 50 őrkutyát öltek meg, és közel 40-et megsebesítettek. A szövetségi tisztviselők 2017-ben 56-ot lőttek ki a ragadozók közül.
A mostani tanulmányhoz kiválasztott fajták: a Cao de Gado Transmontano egy nagytestű, de karcsú és agilis fajta Portugália hegyvidéki régiójából; a karakachan egy bolgár pásztorkutya, Bulgária hegyi nomád pásztorai tenyésztették ki; a harmadik fajta a török kangal, mely igen erőteljes őrző-védő ösztönökkel bír. Mindhárom fajta farkas méretű, 64 kilogrammot is nyomhatnak.
A tanulmány azt találta, hogy a farkasok elhagyták a területet, amikor a juhnyájak, kutyák és pásztorok megérkeztek. A hiányukban azonban egy kisebb testű ragadozó, a sakál jelent meg – mondta Julie Young, egy Utah-beli kutató biológus az Amerikai Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának Nemzeti Vadvilági Kutató Központjából.
A kutatásban részt vevő kutyák közül nem mindegyik volt sikeres. Jill Swannack állatorvos, a Washington Állam Juhtenyésztők Egyesületének elnöke, a farmján 800 birkát tart Washington állam keleti részén. Ő három karakachant kapott.
„Amikor hazajöttünk, mellettünk szerettek lenni” mondta el „Nem igazán kötődtek a juhokhoz.”
„Az év nagyrészében remekül végzik a dolgukat az őrkutyák” mondta Suzanne Stone a Vadvilág Őrzői nevű nonprofit szervezet tagja, hozzátéve, hogy az egyetlen kivétel a tavasz. Ilyenkor ugyanis a farkasok a vackot őrzik, ahol a kölykeik vannak.
Az importált őrkutyák példányonként körülbelül 500 dollárba kerültek (kb. 3,7 millió forint), beleértve a szállítást is – mondta Young. Amikor megérkeztek, csak pár hónaposak voltak még. A tanulmány alatt egyetlen állatot vesztettek el, de nem a farkasok miatt. A nyáj éppen egy úton kelt át, amikor a kutyát elütötte egy jármű.
Elmondta azt is, hogy a karakachanok nagyon éberek, a kangalok szeretnek felfedezni, amíg a Cao de Gado Transmontanos jobban felismeri a veszélyforrásokat. Végső soron tehát a juhtenyésztők abból profitálhatnak a legjobban, hogyha több kutyafajtát is alkalmaznak egyszerre, így lesz, amelyik a nyáj közelében marad, míg a többi a környéken járőrözik.
Érdekességként megemlítette, hogy elsődlegesen az adatokból az is megmutatkozik, hogy azok a kutyák, melyek szoros kapcsolatba kerültek a gazdáikkal, jobban teljesítettek.
Természetesen ennél közelebb is találhatunk jó képességű pásztorkutyákat a nyáj őrzésére.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
