Back to top

Ágelhalások a tuján

A tuján nyár közepe után kétéves oldalágak elszíneződésével, majd elbarnulásával, a tél kezdetétől pedig nagyobb ágrészek elhalásával, akár az egész növény egyszerre történő elszáradásával is találkozhatunk, aminek a hátterében általában rovarok állnak. Ezeket veszi górcső alá a Kerti Kalendárium áprilisi száma.

Júniustól tapasztalhatjuk, hogy 10–20 centiméteres, általában másodéves oldalhajtások fényüket vesztik, majd oldalra hajlanak, később megbarnulnak. Az elhalt hajtások nagy része a következő év tavaszáig lehull. Amennyiben csak egy-két hajtás érintett a növényen talán észre sem vesszük, nem foglalkozunk vele, erős fertőzésnél azonban a növény díszítőértéke csökken, koronája kiritkul.

A kerteket, parkokat, temetőket járva lépten-nyomon elszáradt tujákkal, hibridciprusokkal, borókákkal találkozunk. Mitől barnul a tuja? - kérdik sokan
A kerteket, parkokat, temetőket járva lépten-nyomon elszáradt tujákkal, hibridciprusokkal, borókákkal találkozunk. Mitől barnul a tuja? - kérdik sokan
Fotó: Dr. Maráczi László

Borókaszú a berágás helyén az ágvillában
Borókaszú a berágás helyén az ágvillában
Fotó: Dr. Maráczi László
Amennyiben vesszük a fáradságot és az elszíneződés kezdetén alaposan megnézzük a hajtást, azt tapasztaljuk, hogy az ágvillában 1 milliméter átmérőjű befurakodási nyílás található. Az elhalt hajtást leszakítva láthatjuk, hogy annak belseje a csúcs irányába 5–10 milliméter hosszan kiodvasított. Kis szerencsével a kiodvasított részben, vagy a hajtás alapjánál egy 2–2,5 milliméteres barnásfekete bogarat találunk.

Amennyiben elkéstünk, akkor már nem találjuk meg a bogarat, hisz az, amint a hajtás kezd elszíneződni újabb és újabb ágvillát keres meg és az első fagyokig folytatja rágását. A hosszú, meleg ősz a károsítás időtartamát, a kártétel mértékét jelentősen megnöveli. Ezt a kárt „érési táplálkozásával” a borókaszú okozza. A kártevő előszeretettel károsít a Smaragd tuján, de nem veti meg a tuja más fajait, fajtáit sem, sőt hamiscipruson, borókafajokon és Leyland cipruson is hasonló hajtás elhalásokkal találkozhatunk.

A bogár az ágvillában, vagy a növény vastagabb részébe mélyített járatban telel át. Tavasszal költési járatot készít, amely során már válogatósabb: csak erősen legyengült, néha elhalt hamisciprus, nyugati tuja, és keleti tuja fiatalabb törzsébe, ágába rág be. A gazdanövény törzsének, ágának kérge alatt, a szíjácsban, a növekedési iránnyal párhuzamosan elkészíti a 2–5 centiméter hosszú 2 karú, ritkán csillag alakú költési járatot, amelynek az oldalába rakja le petéit.

A petékből kikelő lárvák az anyajáratra merőleges, egymással közel párhuzamos, szabálytalanul hullámzó, rágcsálékkal tömött járatokat rágnak, amelyeknek a vége az élő fába süllyed. A járatok zavarják a víz és a tápanyag áramlását, amitől a korona egy része, vagy az egész növény is elhalhat.

Borókaszú érési táplálkozásától elhalt boróka hajtások
Borókaszú érési táplálkozásától elhalt boróka hajtások
Fotó: Dr. Maráczi László
A lárvák fejlődése gyors, bábozódás után az új bogarak májustól a kérgen 1 milliméter átmérőjű, kerek nyílásokon távoznak. A bogarak távozása nagyrészt júliusban befejeződik.

Egyre több helyen találkozunk azzal, hogy a Smaragd tuja palástján, akár már ősszel, a tél, vagy a tavasz folyamán egy tenyérnyi, vagy nagyobb rész - ami egy ág összes hajtása (levele) -, sárgul, sárgásbarnára, majd barnára színeződve elhal. Évek alatt ezekről az ágakról a vékonyabb részek lehullanak. Amíg csak egy-egy kisebb ág hal el, nem tulajdonítunk neki jelentőséget. Amikor meg már a foltok száma több, a foltok nagyobbak, összefolynak, akkorra a növény díszértéke annyira lecsökkent, hogy inkább „ezt a rondaságot” kivágjuk.

A kár okának megállapításához tőből vágjuk le az elszáradt ágat, figyelmesen nézzük át.

Keressünk rajta 2–3 milliméter átmérőjű, a növekedési irányra ferdén álló, ovális nyílást. Ha ezt nem találunk, akkor az ág kérgét teljes hosszában óvatosan fejtsük le, keressünk rajta rágcsálékkal tömött járatot, amelyben szerencsés esetben megtalálhatjuk a kártevő imágóját, lárváját vagy bábját. A káresetek túlnyomó részét a Földközi tenger mellékéről a 2000-es évek elejétől terjedő boróka-tarkadíszbogár okozza. A 6–12 milliméter hosszú, fémfényű, aranyzöld-kékeszöld színű, hátán 10–14 kékesfekete folttal díszített imágó május közepétől jelenik meg és júliusig aktív.

Fotó: Dr. Maráczi László

Melegkedvelő, a napsütötte órákban a hajtások végére kiülve napozik, vagy nagy sebességgel repül, hűvös időben mozdulatlanná dermed. A kifejlődés helye közelében rövid érési táplálkozás után lerakja 120–150 petéjét a gazdanövény kéregrepedésébe, a vékonyabb ágak kérgére. A kikelő lárva berág a kéregbe.

A lárva fehéres sárga, lábatlan, lapított, a második és a harmadik torszelvényénél széles („főzőkanál alakú”), kifejlődve akár 22 milliméter hosszú is lehet. A szíjács és a faszövet határán lapos, széles járatot rág. Ennek során elrágja az ágban a szállító edénynyalábokat, a járat területén megszűnik a tápanyag és víz szállítása. A járat finom szemcséjű, világos és sötétbarna sávokat tartalmazó (kétszínű) rágcsálékkal tömött. A lárva őszre kifejlődik, tavasszal berág a faszövetbe, ahol közvetlen a szíjács alatt, az ott kialakított, fehér, durva, szálas famorzsalékkal elzárt bábbölcsőben április–májusban bábozódik. A bábállapot hossza megközelítően 3 hét.

A boróka- és tujaszú, valamint a boróka-tarkadíszbogár elleni védekezés lehetőségeiről a Kerti Kalendárium 2018. áprilisi számában olvashat részletesen.

Forrás: 
Kerti Kalendárium
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kerti Kalendárium 2018/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Mezőgazdasági kockázatkezelés

A 2012-ben indult komplex mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer keretében négy pillér segíti a mezőgazdasági termelőket.

Szűkül a kelbimbó területe

A svájci kelbimbótermesztés korábban is olyan volt, mint a hullámvasút: amíg 2010-ben mindössze 55 hektár, 2018-ban több mint 100 hektár volt a termőterület, akkor azonban váratlanul minden megváltozott.

Hogyan lettek biotermesztők?

A csehországi bioszőlő-termesztés fejlődéséről hallhattak előadást a Biocont Klub első, Bodrogkeresztúron tartott rendezvényén részt vevők, és két neves szőlész-borász is elmondta, miért választotta ezt a módszert.

Feltérképezték a szúnyog-tenyészőhelyeket

Lezárult a szúnyog-tenyészőhelyek feltérképezésének első szakasza - tájékoztatta a szúnyoggyérítési programokért felelős Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) hétfőn az MTI.

Új inváziós kabócafaj a láthatáron?

Napjainkban a növényvédelem egyik legnagyobb kihívása az idegenhonos inváziós kártevők elleni küzdelem. E távoli tájakról származó, főként az ízeltlábúak közé tartozó állatfajok a kontinensek közti intenzív áruforgalommal egyre gyorsabban terjednek, és megtelepedésüket a mérsékelt égövben nagyban segíti az urbanizáció és a klímaváltozás.

Növényvédelmi tapasztalatok

Idén a szőlőkárosítók nem okoztak különösebb gondot, kevés permetezéssel meg tudtuk védeni az ültetvényeket. Ebben nagy szerepe volt az időjárásnak és a rendkívül kevés csapadéknak is. Bizonyára ettől függetlenül a szőlő növényvédelmével kapcsolatban több érdekességet megfigyelhettünk, ezek közül kettőt említek meg, a szőlőlisztharmatot és a magnéziumhiányt.

Különleges pampafű

Igen nagy az érdeklődés a világ első mini Cortaderia-fajtája iránt, mondta Dimitris Dimitriou, a Fleurizon nemesítővállalat értékesítője a cég legkompaktabb pampafűfajtájáról, amely a Tiny Pampa nevet kapta.

A növényteleltetés trükkjei – növényvédelmi előrejelzés 45. hét

Bár már november első dekádjában járunk, az időjárás a sokévi átlagnál melegebb. Az elkövetkező napokban azonban fokozatos lehűlésre számíthatunk, ezért a lakásból nyárra kihelyezett mediterrán növényeinket fel kell készíteni a téli „üzemmódra”.

A denevérek, mint a fák megmentői

A denevérek segítik az erdők növekedését. Ugyanis nélkülük a facsemetéket károsító rovarok elszaporodnának, és akár kilencszer nagyobb kárt is okozhatnak egy területen, ha nincsenek ott a denevérek, hogy kordában tartsák őket.

Megjelent Magyarországon a füge-levélbolha

Az utóbbi időben reneszánszát éli hazánkban a különböző fügefajták telepítése, és ahogy a füge terjed az országban, úgy jelennek meg a károsítói is. A legújabbat idén találták meg első ízben, ráadásul a déli határtól jelentős távolságokra is.