0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Ritka japán tyúkfajta Magyarországon

Akik érdeklődnek távoli országok őshonos baromfii iránt, azok számára minden bizonnyal felejthetetlen élményt nyújtott az idei Alföldi Állattenyésztési Napok baromfisátra, ugyanis itt bemutatták Japán egyik legősibb, de Európában az egyik legritkább viadorfajtáját, a tuzo tyúkot. Japánban már a múlt évezred közepén virágzott a viadorfajták tartása és tenyésztése.

Hajdanán a Japántól oly távoli országokból is, mint például a mai India területe, importáltak különféle viadorfajtákat. Különösen népszerűek voltak a XVI. században a felettébb mozgékony indiai asil kakasok. De a japánok sem akartak alulmaradni a vetélkedésben, ők is kitenyésztették ebben a században saját, viszonylag kistestű, de meglehetősen fürge fajtájukat, a tuzo-t.

A jó kakasok ára valóságos vagyont ért, ezért tartása hosszú időn keresztül csak a legmódosabbaknak – főnemeseknek, császároknak – adatott meg. A fajta mai napig is Japán féltve őrzött nemzeti kincse, így nem meglepő, hogy csak kis számban sikerült a XX. században tenyésztojásra szert tenniük az észak-amerikai baromfitartóknak. Amerikából jutott el először Európába a fajta, 1965-ben. Ezt egy jelentősebb import követte 1979-ben.

A kakas és a tyúk egy kilogramm körüliek, s törékeny állatok benyomását keltik. Valójában meglehetősen kemény, ellenálló madarakról van szó, melyeknél a „harci ösztön” a mai napig fellelhető. Egyik fontos fajtajelleg, hogy a csüd színe az olajzöldtől a feketéig terjedhet, viszont a talp világos. A háromsoros borsótaraj apró, s legjobb, ha az áll-lebenyek hiányoznak.

Sajnos ritkák a tisztavérű tuzo-k kontinensünkön, mivel keveset importáltak hajdanán belőlük, ezért különösen óangol és belga törpeharcosokkal keresztezték őket, ezért is számítanak nagy értéknek a tisztavérű példányok, melyekből kontinensünkön leginkább a fekete lelhető fel, fehér és búzaszínű csak ritkábban.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu