Back to top

Stohl András: „Az erdő az én akkumulátorom!”

Stohl András napjaink egyik, ha nem a legtöbbet foglalkoztatott hazai médiaszemélyisége. Élete akár egy folyamatosan változó folyó, amely bizonyos szakaszain akadályba ütközik, hogy nem sokkal azután könnyedén áttörje magát rajta. A családjában már-már hagyománynak tekinthető vadászat iránti szenvedélye azonban állandó.

A színész szinte folytonos rohanásban van, lapunk megkeresésére azonban rögtön igent mondott, egyebek közt természetről, munkáról, s a FeHoVa kiállításon vállalt szerepéről.

• Számos szerepben és szerepkörben van jelen a köztudatban; remekül alátámasztja ezt, hogy idefelé utazva, a földalattin is szembeköszönt egy plakátról. Ennyi munka mellett hogy jut ideje kikapcsolódni?

• Itthon nem szokatlan, hogy az aktuális munkák mennyisége határozza meg, mennyi ideje marad az embernek a hobbijára.

Az én szenvedélyem a természet és a vadászat. Már a nagyapám is vadász volt, ő aztán megszerettette ezt a hobbit az édesapámmal, így amikor eljött az ideje, nem volt kérdés: belőlem is vadász lett. Amikor a munkáim között van egy kis időm, autóba ülök, és célba veszem az erdőt. A mai például pont egy ilyen nap; az autóban van az estére bekészített felszerelésem.

• Ha színházba megyünk, jó eséllyel látjuk a színpadon, ha este a TV-kapcsolóért nyúlunk, előbb-utóbb feltűnik a képernyőn, és nincs ez másképp a mozival, illetve a rádióval sem. Pályáját tekintve ez most a legsikeresebb időszaka?

• Az eddigi életemben egyaránt voltak nagy magasságok és hatalmas szakadékok. Utóbbiból a börtönben töltött időszak volt a legmélyebb. Különösképp azért, mert közvetlenül előtte az RTL Klub egyik fő műsorvezetője és a Nemzeti Színház színésze voltam, nem mellesleg az akkoriban a képernyőn futó Tűzvonalban című sorozatban is játszottam. Onnan sikerült lenulláznom magam. Azóta eltelt bő öt év, és azt hiszem, kijelenthetem: felépítettem mindazt, amit akkoriban leromboltam. Nincs az a helyzet, amiből ne lehetne valahogy felállni; újra neki kell vágni, és dolgozni, ahogy bírja az ember.

• Ez a habitus korábban is jellemezte, vagy kénytelen volt felvenni a ritmust?

• Sváb származású vagyok, róluk pedig azt tartják, nagyon tudnak melózni. Nincs ez másképp az én esetemben sem.

A főiskolán például az első gyakorlati órán azt mondta a tanárom, hogy amit csinálok, az jó, de kemény munka és alázat nélkül mit sem ér. Azt követően vettem fel ezt a tempót: amíg másoknak három helyzetgyakorlata volt, addig nekem tizenkettő.

• Egy interjúban azt olvastam, hogy fontosságát tekintve a színházat a családja elé helyezi. Mi ebből az igazság?

• A családom természetesen a legfontosabb, de ahhoz, hogy el tudjam őket tartani, és jó soruk legyen, sokat dolgozom – például színházakban. Úgy gondolom, hogy aki nem üzletember, és nem forog befolyásos körökben, annak meg kell ragadnia az alkalmakat, mert csak így lehet egyről a kettőre jutni.

• Hogy telnek mostanában a napjai, melyek a fő feladatai?

• A hétköznap reggeleket a rádióban kezdem. Emellett próbálok Molnár Ferenc Delila című darabjában, amiben Trokán Nórával és Balsai Mónival játsszunk majd főszerepet. Napközben TV-műsort vezetek, esténként pedig színházakban játszom: a Centrálban, a Vígszínházban és az Átriumban – általában heti hét napot.

• Ezek ismeretében egyre jobban érdekel, hogy jut ideje a vadászatra.

• Amíg nem rádióztam, előfordult, hogy az esti előadásom után – tíz óra körül – autóba ültem, és elindultam valamelyik erdő irányába. Mivel mostanában korán kell kelnem, nem tehetem meg, hogy az esti vadászat reggelén is maradjak, de azért nem panaszkodom. Ahogy mondtam, például ma is élhetek a szenvedélyemnek, és előző vasárnap is sikerült kijutnom az erdőbe. Bokor és Buják térségében vettem részt terelővadászaton, ami rendkívül jó hangulatban telt. Nagyon vártam ezt az alkalmat, mivel előtte másfél hónapja jártam utoljára erdőben.

• Melyek a kedvenc célpontjai, már ami a vadászati helyszíneket illeti?

• Édesapám Kartalon vadásztársasági alapító tag volt, így az ottani tagságomat tőle örököltem, ugyanakkor az ország számos pontján vadásztam már. Az egyik kedvencem az említett Bokor-Buják környéke, ahová mások közt Pántya István barátommal, a Sasbérc Vadásztársaság szervezésében járok – mindig jól érzem magam velük! Az elmúlt évtizedekben rengeteg vadász barátra tettem szert; büszke vagyok rá, hogy én is a vadásztársadalom tagja lehetek. Olyan embereket ismerhettem meg, akik teljesen más beállítottságúak és típusúak, mint a színházi szakmában dolgozók.

A velük eltöltött idő nem elsősorban a vadászatról, hanem az erdő, az állatok, az emberek szeretetéről szól – ez a közeg az, ami éltet engem a mindennapokban, ez az én akkumulátorom.

• Említette, hogy apáról fiúra szállt az erdőjárás és a vadászat szeretete. A gyermekei is követik a példájukat?

• A nagylányokat nem érdekli a vadászat, a hároméves kisfiam azonban már kérdezgeti, mikor kap ő is puskát. Ez nyilván odébb van még, mindenesetre örülnék neki, ha idővel belőle is vadászember válna. Arra viszont büszke vagyok, hogy mindegyik gyerekem el tudja sorolni az összes hazai vadfajt.

• Lapunk megjelenésével (a 2018/1-es A Mi Erdőnk februárban jelent meg/a szerk.) egy időben nyílik meg a 2018-as FeHoVa – Fegyver, horgászat, vadászat nemzetközi kiállítás. Tervezi, hogy kilátogat rá?

• Természetesen kint leszek, annál is inkább, mivel ahogyan már többször, idén is én vezetem majd a szarvasbőgő-versenyt. Ráadásul a horgászat sem áll távol tőlem; ha a vadászterületen van rá lehetőség, szívesen „hajtjuk” a halakat is. Egyébként látogató szemmel is érdekel a FeHoVa, így mindig végigjárom a kiállítókat.

 

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/1 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Für Anikó: A soknál több az elég

Fellélegzünk, amikor a tavaszi verőfényben magunk mögött hagyjuk a budapesti dugókat és zöldülő dombok között visz az utunk, hogy megérkezzünk a Zsámbéki-medence széléhez, ahol Für Anikó vár bennünket egy beszélgetésre.

Színfolt volt a vadászati kiállítás

A XXVI. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazdasági napokon idén is helyet kapott a vadászat Hódmezővásárhelyen. A vadászati konferencia mellet vadászati kiállítással is készültek a rendezők, amit egy nagyobb sátorban látogathattak meg az érdeklődők. A kiállítás minden évben részét képezi az eseménynek, viszont mindig valami újdonsággal kecsegtet, s ez idén sem volt másként.

Az apróvad volt a középpontban

A mezei nyúl állomány felmérésének lehetőségeiről, illetve az intenzív apróvad-gazdálkodás modelljeiről rendeztek vadászati konferenciát május 10-én a hódmezővásárhelyi XXVI. Alföldi Állatenyészési és Mezőgazda Napokon. A konferencián a magyar apróvad helyzetéről kaptak tájékoztatást az érdeklődők.

Keszthelyen az 1971-es Vadászati Kiállítás anyagai

„Az 1971-es Világkiállítás óta sok minden megváltozott a világban, de állandó maradt az a szándék, hogy a kiállítás ne csak egy szűk szakmai rétegnek, hanem az egész társadalomnak szóljon. Hogy ismét nemzeti üggyé váljon a természettel kapcsolatos foglalkozás, történjen ez képzett vadgazda szakemberként vagy az erdőt járó túrázóként” - mondta Zambó Péter földügyekért felelős államtitkár.

A vadkárról szóló jogalkotás a vadászat történelmében

A kár, mint fogalom, egy emberközpontú meghatározás, mindenkori érdekek függvénye. Faj-semleges nézőpontból a kár tulajdonképpen nem is értelmezhető, hiszen a kárnak mindig szüksége van tulajdonosra, aki a saját szempontjait előtérbe helyezve fogalmazza meg, hogy számára mi is a kár.

Korongvadász Európa-bajnokság a Vértesben

Zambó Péter földügyekért felelős államtitkár köszöntötte az 52. Korongvadász Európa Bajnokság résztvevőit Gánton. Idén 40 nemzet közel 600 versenyzője méreti meg magát ezen a rangos eseményen.

Mit ír a törvény a vadkárról

A vadkárprobléma a károk mértékén túl, azért sem egyszerű kérdés, mert a felek viszonya sokszor megromlott és alapjaiban ellenséges. Ezért az érintettek egy kisebb része nem a megegyezést, hanem a pereskedést választja.

Az őzbakok üzekedése és territoriális viselkedése

Nagyvadfajaink közül az őzbakokra jellemző a territorialitás. Territórium-foglalás ott alakulhat ki, ahol az őz megtalálja számára a megfelelő életkörülményeit és táplálékát. Az időszakos területelfoglalás során az őz szigorúan védelmezi az általa kinézett területfoltot, ami nem nagyobb annál, mint amit őrizni képes és figyelemmel tud tartani a territóriumba betévedő vetélytársak ellen.

A legjobban lövő erdészek

A Magyar Erdőgazdálkodásban Dolgozók Vadász Többtusa Lőbajnoksága közel húsz éves múltra tekint vissza. Az EGERERDŐ Zrt. először idén vett részt az országos verseny szervezésében, melynek a Füzesabonyi Városi Lövészklub lőtere adott otthont.

Eb a vadász kutya nélkül III.

A vadászkutyák nélkülözhetetlenek a vadászatok során, legyen szó apró- vagy nagyvad vadászatról. Sokoldalúságuk megmutatkozik az apróvadvadászatok alatt, kotorékozás közben, utánkeresés során, vagy éppen hajtóvadászatokkor. Szőrös vadásztársaink nélkül nem lehetnének olyan eredményesek vadászataink, mint amilyenek, és szegényebbek lennénk jó néhány vaddal