Elengedhetetlen, hogy évi rendszerességgel elvégezzük az ágritkítást, a gyümölcsmúmiák eltávolítását, a törzs és a vezérágak kérgének kaparását, valamint a hullott leveleken telelő károsítók esetében a fertőzött lomb elégetését, talajba forgatását.
A soktápnövényű károsítók közül a pajzstetvek, a levéltetvek, a sodrómolyok, a lombrágó hernyók és az atkák okozhatnak kárt, ezért szükség esetén ellenünk is védekezni kell.
A betegségekre, kártevőkre vonatkozó fogékonyságban a szilva és a ringló között nincs lényeges különbség, ezért a szilvára elmondottak a ringlóra is vonatkoznak.
A szilvamoly a szilvafák legfontosabb kártevője (1. kép). Elszaporodásának a száraz, meleg időjárás kedvez. Kártétele a gyümölcsök „férgesedését” okozza. Évente 3 nemzedéke fejlődik, a kifejlett hernyó telel át a fatörzs kérge alatti gubóban. A hernyó a tél végén bábozódik, az első lepkék tavasszal rajzanak. Kárképe nagyon jellegzetes: a gyümölcsbe lerakott tojásokból kikelő hernyók a termés nagy részét elpusztíthatják.
Figyelem!
A lehullott, szilvamollyal fertőzött gyümölcsöket rendszeresen szedjük össze és semmisítsük meg. Június végétől a törzs alsó harmadán helyezzünk el hullámpapírövet a bábozódás vagy telelés búvóhelyéként. A fákat néha rázzuk meg, és szedjük fel a földre hullott károsított gyümölcsöket, mielőtt a hernyók elhagynák azokat. Ezáltal jelentősen csökkenthetjük a következő nemzedék egyedeinek számát.
Júniustól a fiatal gyümölcsök kékesre színeződnek és lehullanak. Rajtuk apró lyukak láthatók, a hernyók berágási helyét mézgacseppek jelzik (2. kép). A gyümölcsök belseje a mag körül kirágott és ürülékszemcsékkel szennyezett.
Júliustól szeptemberig a második nemzedék hernyói a majdnem érett terméseken okozzák a legnagyobb kártételt. A gyümölcsök elveszítik jellegzetes színüket és „koraéretté” válnak. Egy gyümölcsben több, akár 3-5 lárva is kifejlődhet. A harmadik lepkenemzedék augusztus-szeptemberben rajzik. A kifejlett hernyók a károsított gyümölcsöket elhagyva a kéreg alatt vagy a talajban telelnek.
A védekezés során a természetes ellenségeket kímélő rovarölő szereket részesítsük előnyben.
Ennek megfelelően tömeges rajzás, tojásrakás idején Dimilin 25 WP-t, Steward 30 DF-et vagy Insegar 25 WP-t, később, lárvaállapotban Dipel DF-et használjuk. Elhúzódó, erős rajzás esetén ismételjük meg a kezelést. Védekezés hiányában ugyanis a szilvamolyhernyók súlyos károkat okozhatnak.
A korán érő fajták és a ringló esetében ügyelni kell az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására.
Szárazabb, melegebb évjáratokban a szilvafákon a pajzstetvek, elsősorban a kaliforniai pajzstetű, szilva-pajzstetű (5. kép), akác-pajzstetű, valamint az atkák (takácsatkák, csonthéjasok levélatkája, szilvalevél-gubacsatka) felszaporodásával is számolni kell. A kártétel megelőzése érdekében folyamatosan figyeljük a fákat, és szükség esetén védekezzünk rovar- illetve atkaölő szerrel.
Mire figyeljünk még?
A növényvédelmi munkák szempontjából a június az egyik legfontosabb hónap a gyümölcsösben, mivel a környezeti feltételek (léghőmérséklet, páratartalom) alakulása most is megközelíti a karosítók fejlődésének optimális értékeit. A permetezésekkel a fejlődő gyümölcsöket és a lombozatot óvjuk meg. Júniusban a gyümölcsfák hajtásnövekedése fokozatosan lelassul, és a hónap végétől kialakulnak az oldalhajtások csúcsrügyei is. Erre a hónapra esik a meggy- és a cseresznyefajták fő érési ideje. Június második felétől pedig már szedhetők az első málna- (pl. Malling Exploit, Canby, Nagymarosi) és piros ribiszke- (pl. Jonkheer van Tets, Red Lake, Fertődi hosszúfürtű) fajták is.
Levéltetvek
A szilvánál, ringlónál – főleg a fiatal ültetésű fáknál – a levéltetvek elleni küzdelem is nagyon fontos, mivel nagy szerepük van a sharka- (6. kép) és a gyűrűsfoltosság vírusainak terjesztésében, továbbvitelében. A szilvában a sárga- és a hamvas szilva-levéltetű kártétele a legjelentősebb.
Sok esetben a hajtás is torzul, majd elszárad. A szilvahimlő-vírus egyik vektora. Második nemzedékének szárnyas egyedei nyári tápnövényeikre váltanak át, amelyek elsősorban a fészkes virágzatúak közül kerülnek ki (pl. krizantém, napraforgó). Különösen a fiatal gyümölcsösökben jelent komoly veszélyt.
A hamvas szilva-levéltetű a megtámadott szilvafákon nagyon gyorsan képes felszaporodni (7. kép). Nagymértékű károsítás esetén a fákon egész évben megtalálhatók a kártevő szárnyatlan egyedei. A beteg fák növekedésükben leállnak, a gyümölcs egy része lehullik, emellett a termőrügyképződés is csökken. A megtámadott levelek torzulása nem annyira feltűnő, mint az előbbi fajnál. A bőségesen kiválasztott mézharmat még fokozza a levéltetű-kártételt.
Az esős májusi és júniusi időjárás a szilvarozsda fertőzéseknek is kedvez. Ilyenkor az első tünetek (sárgásbarna foltok a levelek fonákán) már a nyár elejére kialakulnak (9. kép). A vörösfoltosság elleni permetezések (pl. Dithane M-45-tel) egyúttal a szilvarozsda ellen is védelmet nyújtanak. Mechanikai módszerekkel is védekezhetünk a betegségek ellen. Rendszeresen söpörjük össze és távolítsuk el a lehullott, beteg lombot. Növénykondicionáló szerrel fokozzuk a fák ellenálló képesességét. Ezeket a készítményeket megelőzésképpen május végétől alkalmazhatjuk.