0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Uborkaszedés kézzel vagy géppel

A szántóföldön termesztett uborka kézzel és géppel egyaránt betakarítható, de mivel nem egyszerre érik, a taroló rendszerű gépi szedésnél tetemes a terméskiesés. Ha sikerül sérülés nélkül osztályozni, különböző méretű uborkák értékesíthetők, hiszen a konzervipar szinte minden méretet fölhasznál.

A taroló rendszerű betakarításnál az okozza a legnagyobb veszteséget, hogy a legkisebb fölhasználható méret alatti termés megsemmisül. Ennek kiküszöbölésére ma is alkalmazzák a kézi betakarítás különböző változatait, ezek adott körülmények között a jelentős költség ellenére is versenyképesek lehetnek.

A hagyományos kézi betakarítás során az állomány a kívánalomnak megfelelően többször bejárható. A szedők ebben az esetben a gyűjtőedényt is magukkal viszik, és a telt edényeket egy szállítójárműre ürítik.

Ezzel a módszerrel az adott esetben kívánt méretű uborka takarítható be, az állományban azonban nagy taposási kár keletkezik és a teljesítmény sem kielégítő. A teljesítményre vetített kézimunkaerő költsége itt a legnagyobb

A segédgépes betakarítás a kézi szedés fejlesztett változata, ahol traktor által hordozott vagy vontatott gyűjtőplatform segíti a termény gyűjtését. Van olyan változat, ahol a traktor csak a szedők számára sorba rendezett ülő- vagy fekvőalkalmatosságokat hordozza (1. ábra). Minden szedő saját, kedvező pozícióban elhelyezett gyűjtőedénnyel rendelkezik, előttük pedig a gép teljes szélességében gyűjtőállvány található. Itt további egy-két munkás foglal helyet, ők emelik ki és helyezik az állványra a telt edényeket, illetve rakják a szedők elé az üreseket. Így a szedőknek csak az állomány áttekintése és a kívánt méretű uborka leszedése, gyűjtőedénybe rakása a feladata.

A segédgép másik megoldásánál az erőgép középtől két oldalra kinyúló, közép felé mozgó, vízszintes szállítószalagot mozgat (2. ábra), az állomány fölött megfelelő magasságban. A szedőmunkások haladhatnak a szállítószalag mögött és a leszedett terményt a szalagra rakják. A taposási kár ebben az esetben jelentős.

Ezért a mai korszerű segédgépes betakarításnál a gyűjtőszalagon ülő-, vagy még gyakrabban fekvőhelyeket képeznek ki, így a szedők az állományhoz közel helyezkednek el, jól átlátják azt és a leszedett uborkát a szalagra helyezik.

Ezzel a módszerrel jelentősen növelhető a szedési teljesítmény, csökkenthető a fajlagos munkabér és megfelelő művelőnyom kialakítása esetén kisebb a taposási kár.

A szállítószalagpár által középre hordott terményt a célnak megfelelően manipulálják. Elhelyezhetnek osztályozó-, válogatóegységeket a gépen, amelyen a munkások az osztályozott és válogatott uborkát piackész állapotban rekeszekbe rendezik. Amennyiben az uborka feldolgozóüzembe kerül, akkor a terményt a középső munkafelületen elhelyezett tartályban gyűjtik.

Az egyre nehezebben megfizethető munkabér a teljes gépesítésre sarkallja a fejlesztőket, ezzel párhuzamosan a nemesítőknek is nagy feladatot jelent a géppel betakarítható fajták létrehozása.

A gépi betakarítás technológiájára különböző megoldásokat fejlesztettek ki, figyelembe véve a növény betakarításkori sajátosságait. Az uborka szára a betakarítás idejére az egész területen szétterül, a termés jelentős része a talajon fekszik, ezért a betakarítás során a paradicsomhoz hasonlóan az indákat célszerű megemelni és a gyökeret a talajszint alatt elvágni.

A merevkéses uborkabetakarító gép (3. ábra, a) esetén a szomszéd sorba is átfolyó indákat fogazott síktárcsa (1) választja el. A gyökereket a haladási iránnyal szögben álló passzív késpár (2) vágja el, emeli meg és továbbítja a felhordóhevederek közé. Az indákat hullámos hevederpár szállítja (3) a termésleválasztó, egymással szembe forgó hengerpárok közé (4). Az indák hengerek közé vezetését és a könnyű részek eltávolítását ventilátor (5) nyomólevegője segíti. A hengerpárok a szárat áthúzzák, a vastagabb termést azonban leszakítják, és az a kihordó rostélyláncra (6) jut. A kihordószerkezet ládát tölthet, vagy a gép kiegészíthető puffertartállyal, esetleg közvetlen kocsirakó kihordóval.

A forgókéses uborkabetakarító gép (3. ábra, b) esetén az indákat szintén egy csipkés síktárcsa (1) választja el. A gyökereket azonban egymással szembe forgó kések (2) vágják el, amelyekre a rend szűkítéséhez hullámos felületű hengert (3) erősíthetnek. Az uborkabetakarító gépeknél a paradicsom-betakarítókhoz hasonlóan alternáló kaszás vágószerkezetet is alkalmazhatnak. Az indákat gumiujjas heveder (4) emeli föl, visszacsúszásukat hullámos lombtámasztó heveder (5) akadályozza meg. Az indákat hullámos heveder (6) szállítja a termésleválasztó hengerekhez (7), amelyek az indákat áthúzzák, a termést pedig leszakítják. Az indákat ventilátor (8) nyomólevegője segíti a leválasztó hengerek közé. A leválasztott uborkák keresztrostélyra (9) hullnak, amely azokat a kocsirakó ferde felhordójára (10) juttatja. Az anyagáramban még előforduló könnyebb részeket szívóventilátor (11) távolítja el.

A vázlatokon bemutatott elemek felhasználásával számos uborkabetakarító gépet fejlesztettek. Ezek közül kettőt mutatunk be.

A Pik Rite cég uborkabetakarító gépeket is gyárt. A traktorvontatású gép két egymással szembe forgó, előre döntött vágótárcsával, 1-2 centiméterrel a talajszint alatt vágja el az indákat és továbbítja azt felhordó rostélyláncra (4. ábra, a). A tárcsákra függőleges tengelyű, három görgőn futó terelőláncokat integráltak, amelyek az indát, a talajt és az uborkát a felhordó rostélyláncra továbbítják. A rostélylánc a talajt kirostálja, az indákat és az uborkát a ferde leválasztó hengersorhoz juttatja. A hengerek az indákat áthúzzák és a talajra ejtik, az uborka keresztrostélyra, majd pedig felfelé mozgó, ferde gumiujjas tisztítóra kerül. A ráhullott anyagból az uborkák legördülnek, a szármaradványokat és egyéb nem gördülő anyagokat a szalag fölfelé mozgatja és átforduláskor a talajra szórja. Az uborkát sűrű osztású, összetett rostélylánc továbbítja a puffertartályba, ahol átmenetileg gyűjtik, majd a szállítójárműre ürítik. A terményt nyomóventilátor tisztítja. A gép üzemeltetéséhez 95 kW (130 LE) teljesítményű erőgép szükséges. A gép vezérlése elektrohidraulikus rendszerű. Készült olyan változata is (4. ábra, b), ahol az indákat két ferde beállítású csillagkerék tereli az ásószerkezethez és függőleges tárcsapár választja el a betakarítandó növényt. A cég különböző teljesítményű változatokat (Pik Rite 190, 3000, 3100) kínál, különböző nagyságú területekre.

A másik bemutatott uborkabetakarító gépet a Vogel Engineering cég fejlesztette. A magajáró, passzív ásórendszerű gép (5. ábra, b) több ágyás egyidejű betakarítására alkalmas. A haladási irányra merőleges, kissé döntött ásószerkezet rostélyláncra továbbítja a kivágott földet és a terméses indákat. A ferde felhordó a földet és a kisebb szennyeződéseket kirostálja, az indákat pedig a leválasztóhenger- sorhoz juttatja, ahonnan ritka osztású kihordóláncon jutnak ki a talajra. Közben az uborkák fölfelé mozgó ferde gumiujjas tisztítószalagra kerülnek, amelyen legördülnek és az alsó rostélyláncra jutnak. A nem gördülékeny részek a gumiujjakon fennakadva, a szalag átfordulásakor a földre esnek (5. ábra, a). Az uborkát rostélykerék emeli föl a tartálytöltő rostély szintjére, miközben ventilátor tisztítja a terményt. A puffertartály (5. ábra, c) lehetővé teszi a szállítójármű nélküli üzemeltetést. A szállítójármű töltése a tartály aljáról induló kihordó rostélylánc segítségével történik. Az 5. ábra, d a gépet munka közben mutatja.

A speciális állványrendszeren termesztett uborka robotokkal is betakarítható. Ebben az esetben a program határozza meg, hogy a robot milyen méretű uborkát szed le. A robotok fogószerkezete (manipulálókarja) kíméletesen fogja meg az uborkát, szakítja le és rendezetten, piacképes állapotban helyezi a gyűjtőrekeszbe.
Forrás: Kertészet és Szőlészet