0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A méhcsaládok szaporítása

A méhészetben bármit mond is, az jó – az egyik vizsgázónak mondtam ezt néhány évvel ezelőtt az egyetemen, amikor nem jutott eszébe semmilyen jó gondolat a tételével kapcsolatban. Rögtön felcsillant a szeme és már mondott volna valamit, amikor hozzátettem: viszont meg kell indokolni. Sok más technológiai fogáshoz hasonlóan ilyen a méhcsaládok mesterséges szaporítása is.

Számos variációja létezik, egy-egy módszeren belül is lehetnek eltérő, de jó alkalmazások. Más és más lehet az eljárás, az elkészítés ideje, célja, a méhlegelőadottságok, a méhész tudása, méhészetének felszereltsége és egyéb lehetőségek ismeretében.

A rajzás öröklődik

A méhcsaládok mesterséges szaporítását általában a méhállomány növelése, vagy szinten tartása céljából alkalmazzuk, de értékesítési szándékból is gyakori. Mielőtt néhány konkrét fogást részleteznénk, érdemes felidézni, hogy miért nem a méhek természetes szaporodását részesítjük előnyben.

A méhek szaporodása kétszintű. Az első szintet jelenti a méhanya petézése, melynek során a lerakott petékből dolgozók, herék és adott esetben anyák kelnek ki. Ez azonban csak a család gyarapodását szolgálja, nem biztosítja a faj fennmaradását.

Ezért alakult ki a méhek életében a második szintű szaporodás, a család kettéosztása, amit rajzásnak nevezünk. Ez a méhek öröklődő tulajdonsága. Fejlődésük évmilliói alatt alakult ki. Amíg az ember nem avatkozott be a méhek életébe, csak rajzással tudták biztosítani fajuk fennmaradását. A termelő méhésznek a rajzás több okból sem kívánatos jelenség. Megosztja a rajzó család erejét, ezt követően nem képes termelni. Nem érvényesíthetők a tenyésztési szempontok, ideje nem tervezhető, a rajok bevételének sikere bizonytalan és így tovább.

Az osztott műraj készítése során a család fészkét kettéosztjuk úgy, hogy fele fiasítás az anyával az eredeti kaptárban marad, a másik fele a rajta lévő méhekkel új kaptárba kerül, majd ezt kelés előtti bölcsővel, vagy petéző anyával meganyásítjuk. Az új helyre kerülő fiasítás túlnyomórészt fedett legyen. Az új raj mindig gyengébb lesz, mint a helyben maradó, mert a kijáró méhek a régi helyen maradnak. Ezért az új rajhoz még egy-két nyitott fias keretről rázunk méheket.

Az új rajnak adunk mézes, virágporos, üres és vizes kereteket is, az eredeti család fészkét pedig kiegészítjük üres keretekkel.

Egyszerű, gyors módszer, a családok számát meg lehet duplázni. Hátránya, hogy a családok abban az évben már nem termelnek. Osztott raj készítése csak akácvirágzás után javasolt.

Méhek több családtól

A fészkes böngészett műraj készítéséhez szükséges fiasításos lépeket több családtól szedjük össze. Az új kaptárba összeválogatott, túlnyomórészt fedett fias kereteket egymás mellé rakjuk és kissé megfüstöljük, hogy a különböző családoktól származó méhek illata egységesüljön.

Ügyeljünk arra, hogy mézes és virágporos kerete is legyen. Ne feledkezzünk meg a vizes keretről sem, hiszen a műrajban nincsenek kijáró méhek, vízre azonban szükségük van a kaptár klímájának biztosításához és a nyitott fiasítás táplálásához.

A műrajhoz még egy-két nyitott fias keretről rázunk méheket, pótlandó a hazarepülő öregebb méhek hiányát. Ha petéző anyával anyásítunk, azonnal kirágósra állíthatjuk a zárkát, mivel a műrajban csak fiatal méhek vannak, könnyen fogadnak. Készítésekor nagy előny a hordás, vagy a híg cukorszörpös etetés. Akácvirágzást megelőzően is készíthetünk böngészett rajt a túlfejlődő családokból. A böngészett műrajok száma és erőssége függhet a méhlegelő adottságoktól és a szaporítás szándékozott mértékétől. Hátránya, hogy anyákat kell keresni.

A söpört műrajhoz a méheket az előző módszerhez hasonlóan több családtól szedjük össze, de lép nélkül. A különböző családoktól elvett méheket rajszállító ládába söpörjük. A módszer elnevezése régies, ma már inkább a gyorsabb lerázást alkalmazzuk. Közben a rajládában időnként megspriccelhetjük őket vízzel, vagy híg cukorszörppel. Amikor a rajszállító ládában megvan a kívánt méhmennyiség, kissé megfüstöljük őket, hűvös pincébe visszük és híg cukorszörppel etetjük.

Másnap petéző anyát adunk be nekik kirágósra állított zárkában és még két napig pincében hagyjuk, etetés mellett.

Közben az anyát kiengedik. Harmadik nap kora este a rajt egy keretekkel berendezett kaptárba zsongatjuk. Telepíthetjük kizárólag műlépes keretekre is úgy, hogy a söpört rajt beütjük a kaptárba, de zsongathatjuk is, ekkor azonban egy nyitott fias keret is kell. Előnye, hogy a söpört rajban minden korosztály jelen van és azonnal van petéző anyája. A műlépre telepítésnek feltétele a jó hordás, vagy a folyamatos etetés. Kihasználhatjuk ezt az állapotot atka elleni védekezésre is. Hátránya, hogy a méhek összegyűjtésekor anyát kell keresni és viszonylag időigényes.

Tanfolyamokon – a gyakorlatot még nem szerzett hallgatók számára – szinte mindig gondot okoz a röpített műraj készítésének logikája. Pedig jól követhető és nem drasztikus szaporítási mód.

Egy méhcsalád méheit lerázzuk az összes keretről egy üres és mézes-virágporos keretekkel berendezett kaptárba. Az anyát kézzel tesszük be.

Ez a kaptár marad a helyén, a családnak új fészket kell kialakítani. Kereteit egy másik üres kaptárba rakjuk és petéző anyát adunk be kirágós zárkában. Az így készített fiasításos, anyás, de méh nélküli kaptárat egy harmadik – erős méhcsalád – helyére tesszük. Az ide beszálló méhek elfoglalják a fias kereteket és később kiengedik az anyát. A harmadik kaptár új helyre került. Ezek elvesztették kijáró méheiket, de az újak folyamatosan kelnek. Röpített műrajt jó hordásos időszakban ajánlatos készíteni.

A műrajok legyenek lendületben

Bármilyen módszerrel készítünk is műrajt, akár a sokak által ismert klasszikus megoldással, vagy valamilyen egyedi módon, a méhek életének törvényszerűségeit be kell tartanunk. Csak ekkor lesznek képesek műrajaink lendületesen fejlődni.

Olyan család alkalmas műraj készítésére, amely a fészkének összes keretét sűrűn borítja. Ne kísérletezzünk – az egy családból hármat – módszerrel, mert az így létrehozott kis családocskák csak aránytalanul nagy kockázat árán lesznek esetleg telelőképesek.

Ügyeljünk arra, hogy minden újonnan kialakított családnak legyen elég méze és virágpora. A műrajokat az első néhány hétben serkenteni kell. Ez alól csak a repce végén, vagy akác elején, petéző anyával készített műrajok a kivételek. Ha petéző anyával szándékozunk anyásítani, ne legyen a kereteken anyabölcső. Párzatlan anyával is lehet anyásítani, ha még egy napnál nem idősebb. Hordástalan időben ne kísérletezzünk röpített műraj készítéssel, mert még rablás is lehet a vége. Kísérjük figyelemmel a műrajok fejlődését, az anyáknak mindig biztosítsunk helyet a petézéshez jó minőségű lépekkel.

Akár a műrajkészítéssel, akár az anyásítással kapcsolatban valakinek hirtelen jövő – abszolút biztosnak tűnő – ötlete támad a munka során, megvalósítás előtt kérdezzen meg egy tapasztaltabb méhészt.

Forrás: Méhészet