Molnár Tamás már gyermekkora óta tartott a ház körül különféle állatokat, de leginkább galambokat és díszbaromfikat tenyésztett, így mondhatni, teljesen kezdőként indította el juhászatra alapuló nem mindennapi mezőgazdasági vállalkozását. Mivel csak hathektárnyi területet tudott bérbe venni, ezért úgy gondolta, hogy egy viszonylag kis állománylétszámú, de kiemelkedően magas genetikai értéket képviselő törzstenyészetet hoz létre.
A gazda egy holland ismerősétől kért tanácsot, hogy milyen fajtával érdemes kezdeni. Javaslata az volt, hogy próbálja meg a kékfejűt, melynél a bárányok viszonylag keskeny fejjel jönnek világra, így az ellési problémák minimálisak. A jó legelőkészség s a betegségekkel szembeni kimagasló ellenálló képesség is fontos érv volt a választásban, de az is, hogy a zárttartást is jól viselik a kékfejűek. Meg kell említeni, hogy szezonálisan ivarzó, későn érő, jól tejelő húsfajtáról van szó, melynél a bárányok súlygyarapodása 500 g/nap körüli. Az anyajuhok súlya 80-90, a kosoké 100-130 kilogramm.