0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Örök emlékek, életre szóló ékszerek

Lágy vonalvezetésűek, mintákkal tarkítottak s kacskaringósak, éppúgy, ahogyan a fák ágai – jellemezte az általa készített ékszereket Eördögh Katalin ötvösmester. Az ősi, ám mostanra egyre kevesebbek által ismert foglalkozás képviselője szenvedélyes vadász, amit a műhelyéből kikerült darabok is bizonyítanak.

A nyakláncok, fülbevalók, gyűrűk vagy éppen kalapkitűzők többségét a természettel, illetve vaddal összefüggő motívumok díszítik. Egyedi tervezésű és készítésű vadászékszereivel rangos kiállítások állandó résztvevője a képzőművész, nem mellesleg pedig az Arany Ecset Toll művészeti nagydíj tulajdonosa.

Utunk Budapest egyik külső kerületébe vezetett, ahol egy családi házban kialakított műhelyben készülnek az egyedi tervezésű ékszerek. „Tíz esztendeje élek és dolgozom itt” – invitált be bennünket Eördögh Katalin magyar vizslája, Aida társaságában, akiről nem sokkal később kiderült: gazdájának majd’ ennyi ideje hű társa a vadászatok alkalmával is. Vendéglátónk e szenvedélyének manapság leginkább a fővároshoz közeli Nagykőrösön hódol, a kezdeti szárnypróbálgatások azonban ennél messzebbre, egész pontosan Somogy megyébe, Balatonszárszó környékére vezethetők vissza. „Ott éltünk, és hatodikos lehettem, amikor először kísértem el édesapámat a vadászatainak egyikére” – emlékszik vissza Eördögh Katalin, akinek azt követően még várnia kellett néhány évet, hogy maga is megszerezhesse vadászengedélyét, nem sokkal később pedig első trófeáját.

Egyedi, tartós darabok

Az édesapa azonban nemcsak e területen szolgált követendő példával: ahogy a dédnagyapa, úgy ő is ötvösmesterként dolgozott, és a hivatás szeretete végül lányára is átragadt. „Ha játszani akartam, leggyakrabban az otthoni műhelyben foglaltam le magam valamivel” – folytatja vendéglátónk, aki

elsősként már gyűrűt készített, tizennégy évesen pedig komplett ékszerek kerültek ki a kezei közül.

Az édesapa, noha már nyugdíjas, heti három alkalommal még dolgozik a balatonszárszói műhelyében, ahonnan az évek alatt jó néhány szerszám és eszköz került Katalinhoz. „Sok közülük a hatvanas évek óta folyamatos használatban van, éppen ezért nagyon fontos a rendszeres karbantartásuk” – hangsúlyozta a szakember ötvösműhelyében, ahol a munka egy része a még ezeknél is régebbi – csaknem százesztendős – asztalokon folyik.

A helyiségben a legkülönbözőbb formájú és méretű gépek találhatók, ám egy valami közös bennük: a hagyományos módszereken alapuló ékszerkészítést teszik lehetővé, amely nemcsak egyedi, hanem tartós darabokat is eredményez; a szemenként összerakott nyaklánc akár hatvan-nyolcvan évig is hordható.

Gyakori a megrendelés

A technika tökéletesítésének kiemelt állomása volt, amikor Katalin az 1990-es évek közepén megszerezte az aranyműves végzettséget, illetve 2002-ben teljesítette a lánckészítő mestervizsgáját.

Mostanra eljutott oda, mondta, hogy kétszer-háromszor gyorsabban tud dolgozni, mint az ötvösök java része, így viszonylag gyorsan kikerülnek kezei közül az egyedi darabok.

Ezek között akadnak „hétköznapi” stílusúak is, ám vendéglátónk leggyakrabban vadászathoz és természethez köthető ékszereket készít. „Vadászberkekben ismernek, tudják, mivel foglalkozom, így főként ők, illetve családtagjaik fordulnak hozzám kéréseikkel” – mesélte, éppen ezért gyakran építi be az ékszerekbe az elejtett vad fogait és agyarait, így állítva örök emléket a nagy napról a vadász számára.

A nők körében a fülbevalók, karkötők, gyűrűk és nyakláncok a legnépszerűbbek, a férfiak pedig leggyakrabban pénzcsipeszeket, nyakkendőtűket, kulcstartókat és kalapkitűzőket készíttetnek.

Vadászékszerek hivatásszerű készítésével egyébként jelenleg mindössze hárman foglalkoznak az országban, egyszersmind pedig elmondható, hogy az öt­vös­mesterek közössége is egyre kevésbé összetartó. „Édesapám idejében a mesteremberek segítették egymást, manapság azonban sokkal inkább rivalizálnak” – árulta el Eördögh Katalin, hozzátéve, hogy amíg régen inkább a férfiak, most javarészt a nők választják ezt a hivatást. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a munka könnyebbé vált volna: a gyors, rutinszerű folyamatokban könnyen előfordulhatnak balesetek, éppen ezért egy pillanatra sem lankadhat a figyelem. Noha vendéglátónk gyakran estig a műhelyben dolgozik, szívesen jár ki a kertbe az állataihoz, akik sorát néhány éve tyúkok is gyarapítják.

Vadászati kulturális érték

A nyugalmat árasztó közeg az elmúlt évek tanulsága szerint jó hatással van a munkára: a Természeti értékeink női szemmel című képzőművészeti kiállításon nyakékével első helyezést ért el, az ékszert pedig egyúttal vadászati kulturális értékké nyilvánították, míg munkásságáért nem sokkal később Arany Ecset Toll művészeti nagydíjban részesült. Utóbbi elismerést a vadászattal összeköthető munkát végző alkotók kapják évről évre; Eördögh Katalint 2010-ben tüntették ki. A mester mindezeken felül büszke arra, hogy egyik alapítója és tevékeny tagja a vadászkultúra hagyományait ápoló Diana Vadászhölgy Klubnak, s hogy

maga készítheti a vadászok elismerését szolgáló Hubertus Kereszt kitüntetéseket is,

nem beszélve arról, hogy immáron húsz esztendeje állandó kiállítója a Fegyver, Horgászat, Vadászat Nemzetközi Kiállításnak, és máshol is szívesen bemutatkozik. „Legközelebb szeptemberben lesznek kiállítva vadászékszereim, méghozzá Keszthelyen, a Vadászati Kulturális Egyesület jóvoltából” – árulta el Eördögh Katalin, hogy hol csodálhatjuk meg műveit.

Forrás: A Mi Erdőnk