Az ágazat lehetőségeiről, a kilátásokról minden évben országos tanácskozást szervez az egyetlen megmaradt feldolgozó, a Kaposvári Cukorgyár, illetve annak tulajdonosa, a Magyar Cukor Zrt. A tanácskozás egyik helyszíne Mezőhegyes, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt., ahol október 3-án tartották az összejövetelt. A másik helyszín hagyományosan Dalmand, oda október 10-ére hirdették meg a tanácskozást és a bemutatót.
A házigazda nevében Páll László növénytermesztési ágazatvezető adott rövid áttekintést a gazdaságról. Eszerint
Összehasonlításul csak annyit, hogy ez meghaladja az idén várható hazai átlagot, a 67 tonnát. Ráadásul ezt úgy érték el, hogy a tavalyinál kevesebb csapadékot kaptak: a tényleges adat 406 milliméter, azaz 1 hónapnyi eső náluk is hiányzik. Ennél is meglepőbb, hogy idén augusztusban 16 kritikusan meleg napot regisztráltak. Az előző éveket is nézve ez egy növekvő tendencia legutóbbi állomása.
A Magyar Cukor Zrt. képviseletében Borbély Ákos, az igazgatóság tagja már-már lehetetlen feladatra vállalkozott: a jelenlegi helyzetben igyekezett lelket önteni a termelőkbe, és rábírni őket arra, hogy minden körülmények között folytassák a cukorrépázást. Nem volt könnyű dolga, amit két adat támaszt alá a leginkább. A cukorrépa felvásárlása mostanában amolyan együtt sír, együtt nevet alapon működik. Ez azt jelenti, hogy
Nos, amíg 2017-ben 1 tonna cukorért 500 eurót kértek, addig idén júliusban már csak 350 eurót kellett fizetni érte – és azóta még tovább esett az ára: az előadás idején 346 euró volt. Azonkívül dollárban tartják még nyilván a cukor árát, úgy 320 amerikai dollár volt egy 1 tonna cukor ára.
Érdemes megnézni, hogy mi vezetett a jelenlegi helyzethez! A szakma szinte egyöntetűen azt vallja, hogy a meredek áresés elsődleges oka a cukorkvóta 2017. október 1-jei megszüntetése az Európai Unióban. Hasonló folyamat zajlott le a tejtermelésben 2 évvel korábban: a megnyíló lehetőségek ott is hirtelen többlettermeléshez és vele együtt járó áreséshez vezettek. Közép-Európában az itt szokásos termelési színvonal miatt a cukorrépa-termesztők arra számítottak, abban reménykedtek, hogy a cukor árának esése minket elkerül. Csakhogy az EU-ban a cukor háromnegyed részét 3-4 ország termelése adja, így a többi ország nem nagyon rúg labdába az árak meghatározásában – legfeljebb a túltermelés következményeit kénytelenek elszenvedni.
Ezekben az országokban a kvóta megszüntetése a termelés erőteljes növekedésével járt. Ahol mi élünk és dolgozunk, az két régióra osztható ebben a tekintetben, és itt kb. 10 euróval magasabbak az árak, mint a legjobb termelőknél, a mediterrán államokban pedig 25 euróval többet fizetnek a répa tonnájáért – de arról nem szabad megfeledkezni, hogy nem a közép- és a dél-európai termesztők a meghatározók.
A cukor világpiaca egységes, ezért minden rezdülését megérzik a termelő országokban. A cukortermelésben mindig is létezett és ma is kimutatható a ciklikusság.
A legutóbbi statisztika szerint az Európai Unióban 21 millió tonna cukrot állítottak elő, ami 2016-hoz képest 26 százalékos növekedés. Mivel a fogyasztás 16,5 millió tonna, közel 4 millió tonna cukrot kéne exportálni, vagyis ennyi nyomja a világpiacot. A vezető cukorrépa-termelő országokban a cukorkvóta megszűnése óta ugrásszerűen nőttek a hozamok. Tavaly Németországban 45, Franciaországban 37, Hollandiában 150 százalékkal növekedett a termelés, ezen felül a lengyelek is 20 százalékkal több cukorrépát állítottak elő. Az EU alkalmaz egy tonnánként 400 eurós védővámot, ami most jóval meghaladja a cukor világpiaci árát, de különböző bürokratikus és jogi csűrés-csavarások miatt mégsem avatkoznak be.
A rekordnagyságú tavalyi répatermés után idén mérsékeltebbek voltak a várakozások. A sokéves átlagtól szinte egész Európában elmarad a termés. Kivétel ez alól Dél-Európa, ahol várhatóan több terem, de ők nem a meghatározóak ebben a kultúrában.
A termés mennyiségében a tavalyihoz viszonyítva 2 millió tonnás csökkenésre számítanak az EU-ban , azaz összesen 19 millió tonna cukorral kalkulálnak. Emiatt valamennyit esetleg emelkedhet az ára, de érdemi drágulás nem várható.
A meghatározó európai cukorgyártó vállalatok helyzete hellyel-közzel megegyezik a nálunk tapasztalhatóval. A British Sugar 2019-re tonnánként 21,5 eurós árat hirdetett meg, a Nordzucker pedig 22 eurós felvásárlási árat kínált 16,6 százalékos digesztió esetén. Franciaországban mindkét gyár felmondta a 2018-ra megkötött szerződését: abba a kényelmetlen helyzetbe kerültek, hogy kénytelenek voltak a 2018-ra meghirdetett minimálárakat is csökkenteni.
Az itthoni helyzet sem túl rózsás, a termelők számára legalábbis egyáltalán nem biztató. Tavaly 22 eurós alapárat hirdettek meg, amihez különböző kiegészítések tartoznak, amelyekkel a cukorrépa tonnánkénti árbevétele 24,88 euró lehet.
Ha a részletekbe nem bonyolódunk bele, akkor az a helyzet, hogy a 2017-es cukorrépáért az idei októberi, sorrendben a harmadik elszámoláskor még 2,7 euróra számíthatnak tonnánként.
Más növénytermesztési ágazatokkal összehasonlítva statisztikailag kimutatható, hogy a cukorrépa fedezeti összege minden más növényét alaposan felülmúlja. A cukorrépa hektáronkénti fedezeti összege 670 euró körül van, ami szép summa – de nem szabad megfeledkezni róla, hogy ebből 468 eurót a magyar állam garantál mint termeléshez kötött támogatást. Ez a 468 euró 171 ezer forint tiszta bevételt jelent hektáronként, ami kb. 4 tonna szemes kukoricáéval egyezik meg. Ez csak a cukorrépának jár, a többi versengő ágazatnak nem. Abban is igaza volt Kelemen Istvánnak, a CTOSZ titkárának, hogy ahol cukorrépát termesztenek, ott azt követően 1, de inkább 2 évig el kell fogadni, hogy a következő növények sokkal szolidabb nyereséget hoznak.
Kaposváron idén 67 tonnás országos átlagtermésre számítanak, ami a 13 800 hektár vetésterületet figyelembe véve 925 ezer tonna cukorrépát jelent. Ebben az évben a tavalyihoz képest 2 hetes késéssel fogtak hozzá a feldolgozáshoz, a répa felszedése szeptember 17-én, a feldolgozása szeptember 19-én indult meg. Számításaik szerint a feldolgozási időszak január 23-ig tart, azaz 120 napos kampánnyal számolnak.
Baj van a répák minőségével, és bizonyos régióban nagyon sok beteg cukorrépát szedtek fel. Korrekt szakmai magyarázattal egyelőre senki nem tud szolgálni, de az bizonyos, hogy az ügyet ki kell vizsgálni. Kovács Zsolt termeltetési menedzser hívta fel rá a figyelmet, hogy a makrofóminás megbetegedés megnehezíti a feldolgozhatóságot és a cukorkivonást. Elég nagy a baj: túl sok a nitrát és a nátrium a répában, ami csökkenti a kinyerhető cukortartalmat. A makrofómina pedig nem nagyon viccel: a betegség a burgonyát és az almát ugyanúgy képes két nap alatt tönkretenni, mint a cukorrépát.
Az alacsony cukortartalom vezető indoka, hogy 2018-ban soha nem tapasztalt többlethőösszeg jelentkezett a tenyészidőben. Áprilisban már nyár volt, és egészen szeptember közepéig folytatódott a meleg, a forróság. A cukorrépa számára szinte nélkülözhetetlen és általában időről időre megjelenő hidegfronti lehűlések ebben az évben egész nyáron elmaradtak, végig melegtől kellett szenvednie a növényeknek. Azt is tapasztalják, hogy a sós és meszes talajokon termett répa még a többinél is több kárt szenvedett el.
A gyár ebben a feldolgozási ciklusban tonnánként 22 eurót fizet a répáért, amit a beszállítástól számított 15 napon belül valóban ki is fizetnek. Pillanatnyilag úgy látszik, hogy az ún. sűrűlé tisztasági hányados alapján minőségi prémiumot nem tudnak fizetni, objektív okok miatt. Valószínűleg ugyanez lesz a helyzet a második elszámolásnál, ami a következő év májusában várható, de esetleg a harmadik, tehát rendszerint októberi elszámolást előre hozzák erre az időszakra.
Borbély Ákos szerint az Agrana mint tulajdonos még összekaparhat 2 eurót tonnánként olyan jogcímekre, mint a szállítás és a logisztika ütemezése.
Ez az egyik oldalon igaz, amikor eladnak, de amikor az inputanyagokat (vetőmag, műtrágya, növényvédő szer, gép, üzemanyag stb.) kell megvenni, a drágulás ott is jelentkezik. Ez a 14-15 forintos eurónkénti árváltozás a termelőknek tonnánként 1,2 eurós többletet jelent a répáért. Azon felül itt kell figyelembe venni a cukorrépa-ágazatnak szánt, a közvetlenül a termeléshez kötött 8 millió eurós támogatást, ami hektáronként 173 ezer forintot takar. Összehasonlításul, a tavalyi évhez képest ez hektáronként 30 ezer forintos többletet jelent.
Szándékuk folytonosságát jelzi az is, hogy nemrég 50 millió euróért korszerűsítették és újították fel a gyárat. A mostani 20 eurós tonnánkénti árajánlat a beszállításkor valószínű eléri a 22,5 eurót, és változatlanul számolhatunk a termeléshez kötött támogatással. Minél kisebb területen állítjuk elő a cukorrépát, annál több jut egy-egy hektárra a 8 millió eurós össztámogatásból.
Tehát aki élni akar ezzel a lehetőséggel, az még idén meg kell tegye a szükséges intézkedéseket, le kell adnia a megrendeléseket.
Tarpataki Tamás agrárpiaci ügyekért felelős helyettes államtitkár szigorúan korrekt előadásában a cukorrépa-termesztés folytatására hívott fel. Bármennyire is elenyésző ennek a növénynek a súlya a mezőgazdaságban (0,5%) vagy a részaránya a növénytermesztésben (1,1%), nekünk mégis szükségünk van 15 ezer hektáros termőterületre belőle, mert ez a feltétele annak, hogy kb. 1 millió tonna répa megteremjen, és azt fel lehessen dolgozni.
A szokásos mennyiség helyett idén 2 millió tonna többlettel küzdünk, pedig már 2017-2018-ban is 3 millió tonna cukrot exportált az EU, ami főként a franciákat és kevésbé a németeket érintette. Még egy fontos megállapítást tett a helyettes államtitkár: amióta 2014-ben bevezettük Magyarországon az EKÁER-t, a cukor “importja” látványosan visszaesett. Minden túltermelés dacára ma már senkinek sem érdeke – nekünk sem -, hogy a cukorágazat összezuhanjon. Jó lenne megoldást találni a magántárolásra, amit az EU-ban kétszer már kipróbáltak, de ezek nem hoztak kedvező eredményt. Az Európai Unióban 2019-ben várhatóan 10-15 százalékkal tovább mérséklődik a cukorrépahozam, elsősorban a legnagyobb termelő országokban. A környezetünkben leállt a gyári feldolgozás – Nagyváradon és Zentán -, és ugyanez tapasztalható Görögországban is.
A magyar hozam az EU-átlagnál kisebb, az EU-28-ak átlagtermése 73 tonna hektáronként. A tagállamokban a termeléshez kötött támogatás a közvetlen támogatások 13 százalékáig megengedett. Magyarországon, Szlovákiában, Lengyelországban ez tonnánként 7,3 euró, a finneknél 1,8 euró, a horvátoknál 1,3 euró. A románok tonnánként 17,3 eurót adtak, viszont ott bezártak cukorgyárakat, mert a termésátlag ott nem éri el a 40 tonnát. Az agrárminisztériumnak az a véleménye, hogy a cukorrépa-termesztést fenn kell tartanunk, ez nemzetgazdasági érdekünk.