Vírusos betegségek
A dália (Dahlia variabilis) sajnos nagyon érzékeny a vírusok által okozott fertőzésekre.
A legveszedelmesebb betegsége dália mozaikbetegsége, amely egész Európában elterjedt, és nálunk is nagyon gyakori. Kórokozója a dália mozaik-vírus. Tüneteire jellemző a fiatal levelek sárgászöld, mozaikos elszíneződése. Súlyos esetben a levelek torzulnak, felületük hólyagossá válik. A beteg növények alacsonyabbak maradnak, ízközeik rövidek, ezért a dália „törpeségének” is nevezik. A beteg töveket gumóikkal együtt távolítsuk el és semmisítsük meg (1. kép).
A permetezést már kis egyedszámnál kezdjük meg. Mechanikai úton is átvihető, ezért az ápolási munkáknál, virágszedésnél az eszközöket és a kezünket is gyakran fertőtlenítsük.
A dália fakófoltossága szintén gyakori, súlyos betegség. A fertőzött növények levelén foltosodás, világos- vagy sötétzöld tarkulás látható. A növények legyengülnek, fejlődésükben visszamaradnak, torzulnak. A vírusnak sok gazdanövénye van, amelyekről a levéltetvek viszik át a dáliára. Ellenük védekezzünk és a fertőzött növényeket semmisítsük meg.
A dália gyűrűsfoltosságát a paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV) és/vagy az Impatiens nekrotikus foltosság vírus (INSV) okozza. A fertőzött növények levelein elszórtan zöld közepű, elhalt (nekrotikus) gyűrűk jelennek meg (2. kép). Egyes fajták levelein rendellenes kinövések (enációk) is láthatók. A fertőzött növényeket ez esetben is semmisítsük meg.
Gombás betegségek
A botrítiszes betegség szabadföldön és hajtatásban egyaránt előfordul. Az elnyílott virágokon és a sárguló leveleken bundaszerű, szürke bevonat (konídiumtartó gyep) látható, amelyről szétszállnak a szaporító képletek (konídiumok) (3. kép).
A dália lisztharmata 30-40 évvel ezelőtt még „nem gyakori” betegségként szerepelt a szakirodalomban. Az utóbbi években azonban több kertben láttam erős fertőzést. A gomba a növények levelein lisztes fehér bevonatot képez (4. kép). A levelek kanalasodnak. A tünetek észlelésekor lisztharmat elleni készítményekkel védekezzünk.
Az üszög a leveleken sárgászöld, később barnásfeketévé váló kerek vagy szögletes foltokat idéz elő, amelyek széles, sárga udvarral szegélyezettek. A foltok levélszövete száraz, törékeny, át is lyukadhat. A levelek lassan elszáradnak, lehullanak. Különösen fogékonyak a kaktuszdáliák. A kórokozó spórái a talaj felszínén vagy a tárolt gumókra tapadt leveleken telelnek. Ezért fontos, hogy tárolás előtt a gumókról távolítsuk el a leveleket. A területünket tartsuk gyommentesen. A tünetek észlelésekor 8-10 naponként permetezzünk.
Kártevő állatok
A krizantém-fonálféreg a leveleken sárga, később megbarnuló, erek által határolt foltokat okoz. A levelek idővel elhalnak, és elszáradva sokáig csüngenek a növényeken, végül lehullanak. Erős fertőzés esetén a növény el is pusztulhat. Mivel a fertőzés a talajból vagy a fertőzött gumókból indul ki, a tünetek mindig az alsó leveleken láthatók először. Ezekről öntözővízzel vagy esőcseppekkel jut a felsőbb levelekre, majd azok légzőnyílásain keresztül a levelek szövetébe.
A növényt és a talajt 7 naponként, legalább 3-4 alkalommal permetezzük, illetve öntözzük be felszívódó rovarölő szerrel. Alkalmazzunk ültetési forgót. Biokertészek szerint a sorok közé ültetett bársonyvirág (Tagetes) és a körömvirág (Calendula) jelentősen mérsékli a kártételt, bár német kutatók csak 10 százalékos fonálféreg-csökkenésről számoltak be a védőnövények jelenlétében. Házikertben érdemes kipróbálni.
Felszedéskor a gumókat alaposan válogassuk át, és csak az egészségeseket tároljuk be. Megelőzésként ajánlatos a gumókat 15 percig 43,5 oC-os vízben áztatni, majd szárítás után betárolni. Aki dugvánnyal termeszt, a zölddugványt is érdemes a melegvizes kezelésben részesíteni.
A közönséges fülbemászó soktápnövényű (polifág) faj. Élő és elpusztult növényi és állati részeken egyaránt táplálkozhat. Számos zöldség- és dísznövényen, így a dálián is károsít. Megrágja a leveleket, hajtásokat és a virágok sziromleveleit. Mégis azt javaslom, hogy ne permetezzünk ellene, mert rendkívül hasznos is.
Az üreges szártípusú dália virágának szedésekor tőből távolítsuk el a szárat, így megszüntetjük a fülbemászó búvóhelyeit. Megfigyelések szerint a növények köré kiszórt magnéziumpor riasztja a rovart.
A krizantémpoloska szívogatásának hatására a leveleken sárga, majd barnuló foltok keletkeznek, a növekedés alatt szétrongyolódnak vagy torzulnak (5. kép). A bimbók és a virágok elszáradnak vagy deformálódnak, féloldalas virág fejlődik. A kártevő megjelenésekor – virágzás előtt! – permetezhetünk ellene.
A levéltetvek két faja, a zöld őszibarack-levéltetű és a fekete répa-levéltetű károsít a dálián, enyhe kanalasodást vagy erős torzulást okozva a leveleken, hajtásokon. A virágok elszíneződnek, torzulnak. A tetvek által ürített mézharmaton megjelenő korompenészgombák elcsúfítják a virágokat, csökkentik a díszítőértéket. Emellett a vírusos betegségek terjesztésével is súlyos károkat okoznak. Az első kolóniák megjelenésekor védekezzünk ellenük, ne várjuk meg tömeges elszaporodásukat. A permetezéseket a tetvek betelepedésének üteme szerint, a szerek hatástartamától függően, 7-14 naponként ismételjük meg (6. kép).
A dáliát elsősorban a káposzta-bagolylepke és a gamma-bagolylepke hernyói támadják. A leveleken szabálytalan rágást vagy karéjozást okoznak. Az első faj lárvái a virágba és a bimbóba is berágnak.
A közönséges takácsatka kártételére a levél színén kezdetben elszórtan, később az egész levéllemezre kiterjedően apró, sárgás szívásfoltok utalnak. A levél végül elbarnul, elszárad. Kísérőjelenségként a fonákon szövedék, ürülékszemcsék és porszemcsék láthatók. Ezek védelmében szívogatnak a kifejlett atkák és lárváik. Mivel vírusterjesztésük bizonyított, már a fertőzés kezdetén védekezzünk ellenük. A faj előszeretettel keresi fel a gyomnövényeket is, ezért fordítsunk gondot a rendszeres gyomtalanításra. Permetezéskor a permetlevet a levél fonákára, az atkák élőhelyére juttassuk.
A gyökératka a gumókat károsítja, amelyekben barnás rágcsálékkal telített, szabálytalan járatokat láthatunk (7. kép). Erős kártétel esetén a gumó belseje teljesen elpusztulhat. A kártétel nyomán baktériumok és gombák hatolnak a gumóba és elrothasztják azt.
A megtisztított gumókat 10 oC körüli hőmérsékletű és 70 százalékos relatív páratartalmú helyiségben tároljuk, és ott is többször válogassuk át. Ugyanis a gyökératka a raktározás során – számára kedvező körülmények között – tovább folytatja károsítását.