Back to top

Agrárium a dzsungelben

Évekig kutatta a brazil őserdőben az egykori őslakosok mező- és erdőgazdálkodási múltját egy magyar kutatónő, az európai hódítók előtti gazdálkodás környezeti hatásaira fókuszálva. A gödöllői Szent István Egyetemről egy németországi kitérővel Angliába, majd a dzsungelbe került Gonda Regina jelenleg az Exeteri Egyetemen készül megvédeni doktori disszertációját.

Munkájának legfőbb tanulsága az, hogy

az ember már kőkorszaki körülmények között is képes volt érdemi, évszázadokig kimutatható hatást gyakorolni az őt körülvevő ökoszisztémára, a gazdálkodásával jelentősen átalakítva a környezetét.

Mennyire alakították át a környezetet az erdő- és mezőgazdaságot végző dél-amerikai őslakosok a spanyolok érkezése előtt? – erre a kérdésre kereste a választ egy magyar kutatónő brazíliai kutatásai során. A hagyományos feltevés a Kolumbusz érkezése előtti dél-amerikai indiánok gazdálkodásával kapcsolatban az volt, hogy ezek a népek teljes harmóniában éltek az őserdővel, vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, és a környezetre gyakorolt hatásuk elenyésző volt.

Ezt az idealizált képet a közelmúltban váltotta fel az az elmélet, amely szerint az őslakosok igenis gazdálkodtak, mi több, tarvágással és más módszerekkel jelentős erdőterületeket irtottak ki.

Egy magyar kutató több éves munkájának eredményeként elkészült egy tanulmány, amely véglegesen eldöntheti, hogy melyik elmélet a helyes. Gonda Regina brazíliai kutatásai és szerteágazó vizsgálatai szerint az igazság valahol a két feltevés között van.

A kutatónő talajmintákat elemezve következtet az egykori mezőgazdasági gyakorlatra
A kutatónő talajmintákat elemezve következtet az egykori mezőgazdasági gyakorlatra

Helyenként a maguk képére formálták az őserdőt, a folyók mentén komoly telepeket és égetéssel termőterületet hoztak létre, beljebb azonban vegyes erdő- és talajművelést folytattak, a természettel nagyobb összhangban gazdálkodtak.

„A manióka és a kukorica fontos táplálék volt, és ezeket valószínűleg szinte monokultúraként termesztették a folyópartok mentén, hiszen itt könnyebben tudtak kialakítani egybefüggő termőterületeket” – mondta el lapunknak Gonda Regina. A fiatal környezeti régész és archeobotanikus az Exeteri Egyetem kutatójaként végzett terepmunkát a brazil őserőben, az Amazonas-medence egy civilizációtól távol eső pontján. Az ott gyűjtött talajmintákat később laboratóriumban elemezte.

Saját kutatásai szerint a nagy folyók partjától távolabb eső erdőrészeken vegyes, kevésbé drasztikus beavatkozással járó gazdálkodást folytattak.

„Mivel Kolumbusz érkezése előtt az őslakosok nem használtak fémtárgyakat, és csak kőkori eszközökkel dolgoztak, ezért a jelek szerint a nagyobb fákat meghagyták, és a kisebb, könnyebben kivágható növényeket takarították el. Az így nyert területen többféle növényt, főleg tökféléket és kukoricát termeltek. Táplálkozásukat az őserdőre jellemző félvad és vad növényekkel egészítették ki, továbbá halászattal, illetve más vízi és erdőben elejtett állatokkal” – tette hozzá.

Sokáig ez a vegyes, az erdőt csak mérsékelten átalakító, a vadászatot, a gyűjtögetést és a mezőgazdasági termelést összeegyeztető életmód volt a jellemző Amazóniában.

Több helyen használták a tüzet is: részben az esőerdő megtisztítására, részben a talajok termőképességének fokozására. Sőt, a rengeteg eső miatt meglehetősen gyenge termőképességű őserdei föld termékenységét szerves hulladékkal javították, és létrehozták az úgynevezett terra negrát, az amazóniai fekete földet. Még nem született tudományos konszenzus róla, hogy ennek a tápanyagokban gazdag talajféleségnek a létrehozása mennyire volt tudatos, de az biztos, hogy

a világ egyik legtermékenyebb talaját hozták létre a Föld egyik legkevésbé termékeny területén – ami még több száz, vagy akár ezer év elteltével is ugyanolyan produktív!

Ez a markánsabb folyóparti beavatkozásokkal együtt azt jelzi, hogy az indiánok igenis hatottak az esőerdőre. „A tanulság talán az, hogy nem csak az európai ember kezdte el átalakítani ezt a környezetet, úgy tűnik, hogy ahol az ember megjelenik, ott elkezdi a saját képére formálni a viszonyokat” – összegezte a kutatónő.

Gonda Regina szerint annak ellenére, hogy az a képzet hamisnak bizonyult, hogy a hódítók előtt az őserdő érintetlen, szűz terület lett volna, ahol sosem járt ember, az még mindig tény, hogy a jelek szerint az őslakosok jobban ismerték és tisztelték környezetüket, mint az egy-kétszáz éve ott dolgozó erdőirtók vagy a mai brazil mezőgazdaság.

Hogy az említett vegyes, és mérsékelt beavatkozással járó gazdálkodási forma hány embert tartott el, az ma még vita tárgya. A jelenlegi becslések szerint az Amazonas-medence hatalmas területe a kor viszonyaihoz képest sok embernek lehetett az otthona, akár 5–10 milliónak is.

A népesség nagy része, érthető módon, a folyók mentén koncentrálódott. Annak idején már az európai hódítók is leírták, hogy a partokon néha több ezres településekkel találkoztak.

 

Gonda Regina vizsgálatait az Európai Unió támogatta a European Research Council programjaként, munkája alapkutatásnak minősül. A kutatónő szerint ugyanakkor közvetlen haszna is lehet a munkájának: „Fontos, hogy megértsük, miért olyan ma az őserdő, amilyennek ismerjük, és nem árt, ha tudjuk, hogy milyen viszonyban éltek a természettel az őslakosok. Az egykori indiánok évszázadokon át alkalmazott módszerei ugyanis a mai viszonyok között is alkalmazhatóak lennének, és a mezőgazdasági termelés, az erdőgazdálkodás és az esőerdő védelmének eltérő szempontjai összehangolhatóvá válhat általuk.”

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/43 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Erdők a főváros szomszédságában

A magyar erdők az ország leglátogatottabb turisztikai célpontjai. Ezen belül is kiemelkedik Budapest térsége. A fővárosi és az azt körülölelő erdők 2 millió ember számára nyújtanak természetes környezetet, nélkülözhetetlen tiszta ivóvizet, jó levegőt. Mindez magától értetődőnek tűnik, valójában azonban komoly munka eredménye, amelyen már 50 éve dolgoznak a Pilisi Parkerdő erdészei.

Szeretjük is, meg nem is a direkttermőket

Direkttermők alatt a szőlőfajták azon csoportját értjük, amelyek az amerikai Vitis labrusca leszármazottai, európai „vinifera-vért” nem is hordoznak. Nevüket onnan kapták, hogy részleges ellenállóságuk miatt alanyra oltást nem igényelnek, vagyis közvetlenül, direkt módon is képesek teremni. A termő fajták egy sokat vitatott csoportja ez, bizonyára sokan összekötik a nevüket a rókaízzel és a gyenge minőséggel.

Kapd el az esőt!

Az esővíz a legjobb vízforrás, ráadásul ingyenes, amelynek köszönhetően gazdaságosan és ökológiai szempontból is fenntarthatóan élhetünk. Az esővíz gyűjtése enyhíti az aszály hatásait is, ennek ellenére nagyon keveset hasznosítunk belőle tudatosan. A lengyel Wroclaw város önkormányzata támogatja azokat a háztartásokat, amelyek gyűjtik és használják az esővizet.

Szupercella, jégverés Észak-Magyarországon: hogyan alakulhatott ki?

Sok helyen tart még a helyreállítás a keddi vihar után, ami óriási károkat okozott főként Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Volt ahol teniszlabda nagyságú jég is esett. Az észak-keleti térséget már nem először éri nagy kár a jégeső miatt ezen a nyáron. Nem működik ott a jégkárelhárító rendszer - kérdeztük a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarától?

Kitüntetések az államalapítás ünnepe alkalmából

Az államalapítás ünnepe alkalmából 91-en vehették át szakmai elismerésüket az Agrárminisztérium által szervezett díjátadón. Az ünnepségen Nagy István agrárminiszter úgy fogalmazott, tisztelni kell a munkát, mert ebben rejlik az az erkölcsi erő, amely minden nehézségen átsegítette a nemzetet a fennállása óta eltelt bő 1100 esztendőben.

Már a toxintartalmat is vizsgálják

A sok csapadék kedvezett a kórokozók fertőzésének az ipari paradicsom állományokban is. Arra azonban különösen vigyázni kell a termesztőknek, hogy a védekezés során betartsák az élelmezés-egészségügyi várakozási időket, és a termésben kimutatható szermaradék véletlenül se haladja meg a megengedett értéket. Az alternáriás betegség elleni megelőző védekezés pedig más szempontból is fontos lett.

A majortól a kolostorig: salföldi időutazás

Ősmagyar állatfajták várják a mezőgazdaság kedvelőit a Salföldi Majorban, a Balaton-felvidéken, ahol a megelőző korok állattartásába, a falusi életébe is bepillanthatunk. Akik kedvelik a túrát, azok az állati kalandok után a falu átellenes határában felkereshetik a festői környezetben megbúvó, 800 éves, pálos kolostor romjait is.

Messziről jött, messzire lát

Bánáti Diána egyetemi tanár személyében július 1-je óta új dékán irányítja a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karát. Határozott, céltudatos, ami a nyilatkozatából is kiderül, a legritkább esetben fogalmazza meg a terveit feltételes módban. Kívülről jött ide, de nem ismeretlen hely számára Debrecen.

Nébih: fémdarab lehet a párizsiban

Fémdarab lehet a Kaiser márkájú Arany Pulyka párizsiban - hívja fel a figyelmet Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih).

Életveszélyes a lébényi erdő

Gombás fertőzés miatt néhány éven belül teljesen eltűnhet a kőrisfa Magyarországról. A betegség következtében gyökerestől fordulnak ki a gyakran több mázsás fák, komoly károkat okozva a környezetükben. Lébény határában a hóvirág-tanösvényt veszélyezteti a kőrispusztulás, szeles időben életveszélyes is lehet a séta a beteg fák miatt, hívja föl rá a figyelmet a település önkormányzata.