Back to top

A méret a lényeg: kecskék és a klímaváltozás

Az elmúlt hónapokban testközelből érezhettük, milyen az, ha megbolondul az időjárás. De mit hoz a jövő, hogyan készülhetünk, tudunk-e készülni a változásokra? A kis kérődzők metángáz kibocsátása sokkal kisebb, mint a szarvasmarháké, ugyanakkor tej és hús előállítására éppúgy képesek.

Ismeretes, hogy a kérődzők emésztése közben igen jelentős mennyiségű metán szabadul fel, mely gáz „feketelistás”, az üvegházhatásért felelős gázok között tartják számon. A nagy testű kérődzők, mint a szarvasmarha, különösen sok metánt (és egyéb gázokat) termelnek, pont ez teszi lehetővé, hogy egyes gazdaságok fűtésre használják a „megtermelt” trágyát.

De a metán nem csak a tárgyában, az alomban van jelen, hanem kérődzéskor, emésztéskor a bendőből távozó gázok formájában is, ami nehezebben mérhető, de ettől még jelentős mennyiségű.

A kis kérődzők metángáz kibocsátása sokkal kisebb, mint a szarvasmarháké, ugyanakkor tej és hús előállítására éppúgy képesek. Ezért a klímaváltozással leginkább érintett és veszélyeztetett országokban kormányprogrammal segítik a gazdákat a szarvasmarháról a kiskérődzőre (kecske és juhtartás) való áttérésre, így csökkentve az üvegházhatás káros folyamatait. Magyarországon egyelőre úgy tűnik, ez nem cél, de vannak a kecske (és juh) tartásának, tenyésztésének olyan vonatkozásai, az ezeket kutató és alkalmazó szakembereknek olyan megfigyelései, amelyeket érdemes itthon is megfontolni. Az, hogy milyen mérvű és merre ható változás történik klímánkban, előreláthatatlan, de hogy baj van, azt mindannyian megéreztük az elmúlt néhány évben.

Alkalmazkodóképesség

A kistestű kérődzők sokkal gyorsabban és könnyebben alkalmazkodnak a szélsőséges időjáráshoz, mint a szarvasmarhák. A kecskék és sok juhfajta ráadásul „helyből” a szárazabb klímára lett „kitalálva”, sivatagi körülmények közé. Gondoljunk csak a manapság egyre divatosabb lógófülű fajtákra.

A szarvasmarhák számára kedvező hőmérsékleti körülményeket messze meghaladó értékeken (meleg) a kecskék termeléscsökkenés nélkül megélnek, ahogy száraz és hideg időszakban is.

Tűréshatáraik jóval tágabbak, mint a tejelő marháké. Igazából az esőt nem szeretik, a hosszan tartó nedves időszakokat. Indiában, amely igen komolyan érintett a témában, már olyan mélységekben tart a kutatás, hogy extrém kísérleteket végeznek kecskefajtákkal, így kialakulhat egy vagy több olyan populáció, amely az extrém, forró szárazságot hosszú távon, komolyabb termeléskiesés nélkül is kibírja.

Létezik egy fehérjeszerkezet, amely genetikailag teszi strapabíróvá ezt a típust – állítja Nazan-Koluman Darcan, hindi kutató állatorvos, aki egész életét a kecskéknek szenteli. Az a protein teszi a Salem Black nevű fajtát extrém ellenállóvá, ezzel a fajtával és keresztezéseivel próbálják meg jobban hőtűrővé tenni a jövőben egyes indiai területek állatállományát.

Salem Black
Salem Black

Afrikában, ahol a szarvasmarhatartás a szárazság miatt szó szerint bedöglött, a farmerek sorra cserélik le a marhát kecskékre, és ebben az állam is segíti őket. Ott olyannyira felértékelődtek a jó minőségű, szárazságtűrő és mégis jól termelő fajták, hogy – igaz, ottani körülmények között – egy 30 anyás nyáj nemcsak eltart egy családot, de az értékesített szaporulatból konkrétan házat, új istállót építenek a dél afrikai farmerek. A kormány külön támogatja, hogy a nők és a gyerekek is aktív részesei legyenek a kecskékkel való munkának, így a termelésnek, amíg a szarvasmarhákkal való munka arrafele (is) egyértelműen férfimunka. És, ahogy Indiában, úgy a fekete kontinensen is a hús- és a tejhasznú állomány, illetve a kettőshasznú egyaránt növekszik.

Változó táplálékforrás

Amíg a szarvasmarha, pláne nagyüzemi körülmények között, folyamatos, jó minőségű rétiszénát, lucernát igényel(ne), a kecske elvileg jól megvan a silányabb legelőn. Igen ám, de a silányabb nem biztos, hogy tényleg az.

A parlagfüves, gyomos, elburjánzott területet csak kecskével lehet karbantartani, és ennek kaszálmánya is értékes takarmány – pedig a „normális állattenyésztő” ezt maximum felgyújtja.

Olyan évünk volt, amikor a vetett lucernát kiölte a parlagfű, egyszerűen túlnőtte az értékes takarmánynövényt – ez a parlagfüves, ürmös, mindenféle növényt és kevés lucernát tartalmazó elegy azonban télen a legjobb kecskeszénák közé tartozik majd. Várhatóan egyre több ilyen év jön, ahogy elnézem az előrejelzéseket.

Az eddig lenézett, közutálatnak örvendő növények egyre nagyobb területet „szakítanak ki” maguknak a takarmánynövények vetésterületein, pláne a friss vetés évében, vagy amikor kezd kiöregedni az állomány. Ezt azonban a ló és a marha, de még a birka sem eszi meg. Tehát: vagy kidobjuk az első és záró év kaszálmányát, így helyből két évvel csökkentjük a betakarítható terület kihasználtságát, vagy kecskét tartunk, amely gyomosan és tisztán is tökéletesen hasznosítani fogja az „anyagot”. Újabb és újabb növényfajok tűnnek fel, amelyket vagy a klímaváltozás hoz ide magától, vagy mi magunk ültetjük, hogy kivédjük a klímaváltozás hatásait.

A selyemkóró (vaddohány), az aranyvessző mind invazív, nagy területen elszaporodott faj, melyekkel igazán csak a kecske bír, és jó étvággyal fogyasztja

(a selyemkórót csak szikkadás után, szénaként), de sok ilyen faj van. A nagy divat, a smaragdfa levele pedig elsőrendű takarmány magas fehérjetartalma miatt (az enyémek úgy rákaptak néhány pillanat alatt, hogy kitakarították az oxyfa ültetvényemet egy óvatlan délutánon). A kecske tehát képes és tud az „alternatív” megoldásokhoz viszonylag gyorsan alkalmazkodni, visszaesés nélkül. A nagy testű kérődzőknél ez az elsősorban fűfélékre és lucernára alapozott takarmányozás a nagyfokú monodiéta és a fiziológiás sajátosságok miatt nagyon nehéz, vagy lehetetlen...

Védekezés a tüzek, sivatagosodás ellen

Spanyolországban, Portugáliában az elmúlt évek komoly erdőtüzei nyomán több százas, akár ezres kecskenyájakat hajtanak ki a veszélyesnek minősíthető területekre. Ezeknek az állatoknak semmi más feladatuk nincs, mint amihez leginkább értenek: a talajszinttől kb. két méteres magasságig takarítják az erdőt, lerágják az ágakat, hajtásokat, felszedik a lehullott faleveleket, így akadályozzák meg a nagy mennyiségű száraz anyag felhalmozódását és esetleges belobbanáskor a lángok továbbterjedését. Biztosan van benne ráció, nem hinném, hogy „csak úgy” kitelepítenek az erdőségekbe több ezer állatot, ha ennek semmi haszna nincs.

Állítólag az elsivatagosodás egyik oka is az volt, hogy a legelő állatokat (legelő és vándorló) felváltotta a helyhez kötött nagyüzemi, lezsaroló állattartás és növénytermesztés .

A vándorló állatok, például a legelő kecskék ürülékükkel trágyázzák a földet, bundájukon, „bogyójukkal” széthordják a növényi szaporítóanyagot, így az utánpótlás folyamatos. A sivatagosodó területek zöldítési programjában (amiben magyarok is szép számmal részt vesznek) fontos szerepet kapnak bizonyos növények mellett a vándorló állatok is.

A kecskék és a víz

A már említett hindi kutató Törökországban, egy kísérletben vizsgálta a bajor barna (tehát tejelő állomány!) keresztezett egyedeit (75% BB és 25% parlagi jellegű ) vízhiányos környezetben. Természetesen csökkent az állatok termelése, de egészségük és kondíciójuk nem romlott az 5 hetes, július közepétől augusztus végéig tartó kísérletben. Fiziológiai eredményeik (állandó laborvizsgálatok) komoly alkalmazkodási reakciókat mutattak ki, illetve megváltozott a viselkedésük (sokkal többet pihentek, keveset mozogtak), de gyakorlatilag semmilyen hosszú távú károsodást nem szenvedtek.

Gondoljunk bele, 30 napon keresztül, a napi átlag 34,2 C-fok volt, a „leghidegebb” 23,1, a legmelegebb 42 °C.

Gondoljunk bele! És abba is, hogy Magyarországon az utóbbi években milyen erősen megnövekedett a hőségnapok száma, melyek hasonló értékkel bírnak, mint a törökországi helyszínen. Zárt, tejelő marhát tartó telepeken ezt csak az állatok hűtésével (légkondicionáló, párásító ) lehet kibírni, de megtérül-e ez a többletkiadás? A válasz egyértelmű. Folytatjuk...

Pallagi Zsuzsanna

GerecseKecske Neszmély

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2018/11 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A kerti tavak szerepe

Magyarországon az emberek majdnem háromnegyede városokban él. Az elvárosiasodás következtében rohamosan pusztulnak a természetes vizes élőhelyek. A parkokban, magánkeretekben eredetileg esztétikai céllal létrehozott dísztavak jelentős szerepet töltenek be a meglévő természetes életközösségek fenntartásában, afféle biohűtőként működnek, ezáltal elviselhetőbbé teszik a városi klímát.

Gyógynövények állatnak és embernek - Megelőzésre és terápiára is

A vadon élő állatok szinte ösztönösen tudják, hogy melyik növényt fogyasszák el szükség esetén. A növényevők könnyű helyzetben vannak, hiszen legelés közben válogathatnak a réten, de sok húsevő faj is növényeket fogyaszt, ha baja van – gondoljunk a macskákra, amikor füvet esznek.

Nem csak vakarózásra használják a fiatal üszők a keféket

A tejelő szarvasmarhák természetes ösztöne, hogy tisztogatják magukat és vakaróznak. Ha lehetőségük van rá, kortól függetlenül az összes jószág előszeretettel használja napi szinten az automata keféket. A Journal of Dairy Science tudományos lapban megjelent kutatás azonban elsőként jellemzi a nem motoros kefék használatát az elválasztott tejelő üszők körében.

Farkasjárta vidéken gazdálkodnak – beszélgetés gazdákkal

A Haszonállat-védelem és nagyragadozók című konferencia második napja a gazdákról szólt, arról hogyan védik, illetve védhetik meg állataikat a szomszédságból a birtokaikra látogató farkasoktól. Volt szó a Kuvasz-Őr Nagyragadozó-védelmi Alapítvány tevékenységéről, a villanypásztorokról és a gazdák személyes tapasztalatairól is.

Jó minőségű, de kevesebb szőlő termett a szekszárdi borvidéken

Jó minőségű, de a vártnál kevesebb szőlő termett a szekszárdi borvidék szekszárdi területein a nyári hőség és a kevés csapadék hatására.

Az orvvadászat vezetett az agyar nélküli elefántok kifejlődéséhez

Az elefántokat az agyaruk miatt gyilkoló orvvadászat vezetett az agyar nélküli elefántok kifejlődéséhez egy új tanulmány szerint.

A jövőben megduplázódhat a tengeri élelmiszer fogyasztásunk

Egy új kutatás szerint 2050-re a világ lakossága kétszer annyi tengeri élelmiszert fog fogyasztani, mint jelenleg. A halak, puhatestűek vagy rákok iránti megnövekedett kereslet ellenére a fenntartható halászat felé való fordulás segíthet az alultápláltság kezelésében és az emberiség környezeti lábnyomának csökkentésében.

A keleti országrészben sokfelé lenne szükség esőre

Az elmúlt hetekben a Dunántúlon és a középső országrészben hullott jelentős csapadék, így kellő nedvesség áll rendelkezésre a talajban az őszi vetések számára. A Jászságban, az Alföld középső részein, illetve a Felső-Tisza vidékén viszont alig esett, arrafelé nagy szükség lenne a csapadékra. A ma érkező hidegfront főleg a Dunántúlra hoz esőt, a keleti területek várhatóan megint szárazon maradnak.

A farkasok már velünk élnek

Bár sokan úgy gondolják, a farkasok, medvék, hiúzok a szomszédos országokból járnak át hozzánk, szakemberek már mintegy tíz itt élő farkascsaládról tudnak. Hazánkban két hagyományos élőhelyük volt: az Északi-Középhegység a Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl, és a jelek szerint ma is ott élnek.

Elegendő takarmánykukoricával rendelkezik hazánk

Előzetes export regisztrációs kötelezettséget készít elő az Agrárminisztérium a takarmányozáshoz szükséges alapvető terményeknél – közölte Nagy István tárcavezető.