0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Mézhamisítás: újratanulni Kínát

Magyarországon a méhészek körében a „kínai hamisított méz" egyfajta szitokszóvá vált, aminek már a közvéleményben is érzékelhető hatása van. Számos fogyasztó és méhész egyaránt úgy véli: a magyar méz értékesítésének egyik akadálya, hogy kínai méz „jön be" az országba. Ez persze jórészt a figyelem elterelése más, égetőbb gondokról.

Megalapozott statisztikai adatokról ezzel kapcsolatban nem lehet olvasni. Különösen sötét homály fedi, hogy kik, milyen úton és formában hozzák be a hamisított mézet.

Hisz magyar méhész és magyar kereskedő (deklaráltan) nem importál kínai mézet. Akkor kinek van erre lehetősége? Ki vásárol Kínából mézet?

Miért vásárol rossz minőségű, vagy hamisított mézet? Kinek, milyen célra kell ez? Miért nem vizsgáltatja be, mint nálunk, amikor a kereskedők felvásárolják a hazai (európai) mézeket?

Kik taníthatták a hamisítást?

Számtalan egyszerű kérdés, amire valódi választ lehetne kérni. Ám eddig ezeket a kérdéseket nem tették fel, egyetlen érintettet nem neveztek nevén, hogy hagyjon fel e „bűnös üzelmekkel”. Ki tudja miért, az EUilletékesek is több évtizedig hagyták és hagyják a mai napig azt a rossz jelölési gyakorlatot (bizonyos feltételek esetén EU-s és nem EU-s mézek keveréke) a mézesüvegek címkéjén, ami ellentmond az EU eredetvédelmi szabályozás szellemének és gyakorlatilag lehetőséget ad bármilyen nem tiszta eredetű méz behozatalára, összekeverésére EU-tagországokból származó mézekkel.

Hogy mi a valóság és mik a tények, azt a hazai szaksajtónak és médiának eddig nem sikerült közvetítenie. Mindenesetre azt érdemes megjegyezni, hogy a magyar hordós lédig export számára a címkejelölés kérdése nem sok vizet zavart.

A „kínaizás” egyik legsúlyosabb következménye lehet a fogyasztói bizalom megrendülése a magyar mézben.

Hogy netán azt is hamisítják. Ma már sok méhész szembesül azzal a vásárlói kérdéssel mézvásárlásnál: ugye ez nem hamisított?

A 2018. évi Bácskai Mézes Napok programfüzetében napvilágot látott egy különleges történet. Az egyik iskolában a tanító néni azt a feladatot adta a diákoknak, hogy adják meg különféle szavak ellentétpárjait. Az egyik diák az „eredeti” szó ellentétpárjának a „kínai-t” jelölte meg. Érdemes ezt a kis történetet – a nagyhangú állítások következményeit – mérlegelni és továbbgondolni. Hova, milyen társadalmi rétegekbe, korosztályokhoz juthat el egy-egy „üzenet”, miként torzulhat és alakíthatja a gondolkodást. Interjút készített 2012-ben Bross Péter egy kínai kereskedelmi delegáció vezetőjével, aki a kínai hamisított mézekkel kapcsolatban a következőképp érvelt. „Tudni kell a tényeket: anno a világ minden részéből (de főleg Európából) érkeztek mézkereskedők, kiszerelők Kínába azért, hogy megtanítsák nekünk a mézkészítés fortélyait. Berendezéseket telepítettek és a mai napig vásárolják a saját receptjük által előállított kínai »gyanús« mézeket, de közben tiltakoznak a mézhamisítás ellen. Jár a szájuk, de az olcsó »mézünk« nélkül nem tudnának érvényesülni a piacon, nem tudnák működtetni eurómilliókat hozó vállalkozásukat.

A saját országuk hatóságainál teljesen védettek, hiszen ha a kiszerelt mézükről valaki bebizonyítja, hogy hamis, akkor csak széttárják a kezüket és Kínára mutogatnak.

A könyvelésükben is stimmel minden, hiszen már mézként veszik meg a cukrot tőlünk.” (Méhészet, 2012. június, 14-15. o. „Hazugság helyett bizalmat.”) Hol kell tehát keresni a gyenge minőség, a hamisítások eredetét Európában?

Minőségjavító a mézünk

Az ügy prózai és üzleti oldala: az európai fogyasztók piaci kereslete. Az EU csupán 60%-ig önellátó mézből, beleértve az új kelet-európai tagállamokat is. Ezért a fogyasztói igények kielégítése érdekében az EU rá van utalva az Ázsiából és Latin- Amerikából származó mézekre is.

Ez a hiány számunkra rendkívül kedvező lehetne, ha a magyar mézek nem nyersáruként, lédig formában, a legolcsóbb árukategóriában, hanem minőségi áruként kiüvegezve, netán prémium termékként kerülnének a piacra.

Ez azonban nem így történik. Nálunk egy jellegzetes túltermelési válság alakult ki mézből, amit úgy vezetnek le, hogy a magyar kereskedők a hazai mézeket az olcsó tömegáruk piacán értékesítik. Jó lenne tudni az okát annak, hogy a hazai kereskedők az EUcsatlakozás után miért nem voltak képesek a tömegáru piacról a minőségi áruk piacára váltani. Az illetékesek a mézexporttal kapcsolatban csak azt vették tudomásul, hogy a mi mézünk „minőségjavító méz”. Ami magyarul azt jelenti, hogy a rosszat és a jót összekeverik, és a jót (a mi mézünket) lehúzzák árban is a rossz szintjére. Itt tart a hazai mézkereskedelem, amely, a kereskedők értékelése szerint nem az árban, hanem az árrésben érdekelt. Ha az árrés megvan, akkor az ár – ami a méhészeket érdekli, és érinti – bárhogy alakulhat. Jól mutatja ezt, hogy a magyarországi nagykereskedelmi átlagárak Európában a tagországok között a legutolsó helyen állnak. Minden országban másként alakulnak a nagykereskedelmi és a termelői árak. Nagykereskedelmi ár Magyarországon a legalacsonyabb.

Keresik a természetes mézet

Miközben időről időre azt halljuk a médiából, hogy a hamis kínai méz elönti Európát és letöri a magyar mézárakat, amelyek a tömegáruk piacán versenyeznek,

a magyar méhészben föl sem merül a gondolat, hogy Kína jelentheti a világ legnagyobb piacát a minőségi méz értékesítésére. Többek között Magyarország és a magyar méhészeti ágazat számára is.

Nemrég Kínában nemzetközi mézvásárt rendeztek és e mézvásár meghívójában olvasható az alábbi szöveg. „2015-re Kína 505 ezer tonna mézet termelt, ebből 144 800 tonna ment exportra, a hazai fogyasztás pedig 350 ezer tonna, ami 2,4-szer több, mint 2001-ben volt. Ha minden kínai vásárol 0,5 kg mézet, akkor az 1 milliárd 300 millió kínai fogyasztó kereslete 650 000 tonna méz. A hamisított méz miatt a kínai emberek örömmel vásárolnak importált mézet és az importált mézek értékesítése könnyű Kínában. Az életszínvonal emelkedésével egyre több az egészségtudatos vásárló, akik keresik a természetes mézet. A következő 10 évben a kínai mézfogyasztás megduplázódik.” A honlapra egy listát is feltettek, amelyen a Kínába mézet exportáló 27 ország teljesítményét mutatják be 2014–2016 között.

A táblázatból jól látható, hogy az olyan importra szoruló országok, mint Németország, Svájc, Szaúd-Arábia, Ausztria stb. jelentős mennyiséget szállítanak mézből Kínába.

Ezen a listán Magyarország a legutolsó, 326 kg mézet sikerült értékesíteni a világ legnagyobb piacán, amelyen egyébként a jó minőségű importált méznek az ára is nagyon jó.

Erről a Méhészet szakfolyóirat olvasói is meggyőződhettek pár évvel ezelőtt, amikor Körmendy-Rácz János román és magyar mézeket fényképezett le egy kínai boltban – átszámítva –, kilónként 24 ezer Ft-os áron. Egy szépséghibája volt a történetnek, hogy azt a mézet német kereskedő vitte ki Kínába.

Kína a világ műhelye

Kínát már régóta újra kellene tanulnunk, megszabadulva korábbi előítéleteinktől. Kína a világ műhelye, ahol nem csak olcsó és gagyi dolgokat, hanem kitűnő minőséget is képesek gyártani. A márkás holmik nagy része – ruhák, sportcipők, gépek, autók, AUDI 8, Mercedes stb. high tech szuperszámítógépek, gyorsvasutak, űreszközök –, is Kínában készül. A fejlődés rendkívül gyors léptékű. Mára egy nagy létszámú és nagy fogyasztási igényű közép- és felső középosztály jött létre, melynek tagjai keresik és képesek is megfizetni a jó minőségű élelmiszertermékeket. Óriási hiba lenne, ha ezt a lehetőséget a mézzel kapcsolatban, amely a v16+1 értekezlettel hivatalosan is támogatást kapott, nem minőségi termék formájában, hanem lédig méz értékesítéssel tudná csak Magyarország kihasználni. Oda is csak „minőségjavító méz”-et vinnénk. A 60-as években a bajai buszváróteremben volt egy felirat, melyet gyerekként mindig megbámultam. Felnőtt koromban olvastam egyszer, hogy a szöveg kínai eredetű. Ma már nem olvasható a buszváróban, de talán érdemes felidézni Kínával kapcsolatban is „Csak annyi tiszteletet másoknak, amennyit önmagadnak megkívánsz”. (A Magyarországi Méhészben megjelent cikk utánközlése – A szerk.)

Kovács Dezső c. egyetemi tanár, Pécs

Forrás: Méhészet