A betegség kórokozója, a Fusarium oxysporum f. sp. cubense gomba a talajból fertőz, ezért jelenthetnek megoldást ellene a talaj nélküli, steril rendszerek. A probléma egyébként nem kicsi,
világszerte hatalmas felfordulást okoz a betegség a banánültetvényekben.
Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a világ banántermesztése lényegében egyetlen fajtán, a nevezett fuzáriumgomba most terjedő, ún. trópusi 4-es rasszára (TR4) kifejezetten érzékeny Cavendishen alapul – ilyen monokultúra más zöldség-gyümölcsnél gyakorlatilag elképzelhetetlen. Mielőtt a Cavendish ennyire elterjedt volna, a Gros Michel fajta volt a legszélesebb körben fogyasztott banán, ám azt az 1950-es években gyakorlatilag leradírozta a térképről a fuzárium akkor terjedő rassza.
A TR4 rasszt Tajvanon fedezték fel az 1960-as években, azóta elterjedt Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában, a banánból élő szakemberek legnagyobb félelme pedig, hogy Latin-Amerikát is eléri, és kipusztítja a világ banánexportjának háromnegyedét adó ottani ültetvényeket.
A freshfruitportal.com Gert Kemát, a Wageningen Egyetem szakértőjét idézi, aki szerint a fő feladat a banántermesztés diverzifikálása. Mint elmondta,
A gyökereken keresztül fertőzi a növényt, a beteg banán pedig silány terméseket nevel.
Rengeteg szálon futnak a kísérletek, magáncégek és kutatóintézetek egyaránt komoly erőfeszítéseket tesznek a betegség megelőzésére és gyógyítására, valamint az ellenálló fajták nemesítésére. Egyelőre azonban nincs más megoldás, mint a higiénia: mindent meg kell tenni, hogy senki hurcolja tovább a fertőzött talajt, a beteg növényeket, illetve semmi olyant, ami ezekkel érintkezhetett.
A Wageningen Egyetemen kidolgozott növényházi, kőzetgyapotos termesztés ebben segíthet, ahol ugyanis nincs talaj, ott nincs talajból fertőző betegség sem – bár az is nyilvánvaló, hogy a világ banánültetvényeit nem tudják egyhamar kőzetgyapotra telepíteni, ez legfeljebb a diverzifikálást szolgálhatja, ahogy a kutató is fogalmazott.