0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 16.

Kevés a hazai alapanyag: mi lesz a magyar gyümölcslével?

Komoly gondok elé néz a hazai gyümölcslégyártás, mert rohamosan csökken a felhasználható alapanyag, derült ki a FruitVeB tanácskozásán. A klasszikus magyar gyümölcslevekhez szinte asztali minőségű termésre, zamatos fajtákra van szükség.

A Sió Eckes Kft. működése 21 éve alatt 204 ezer tonna magyar gyümölcsöt vásárolt föl, kezdte a feldolgozóipari igényekről szóló előadását Apel Margit, a cég műszaki igazgatója. Fő termékük a gyümölcsvelő, amiből csaknem 153 ezer tonnát gyártottak. 2010 óta készítenek préselt gyümölcslevet almából, körtéből, cseresznyéből és meggyből, eddig 17,6 ezer tonna készült el. Meghatározó a Siónál az őszibarack, ami a teljes feldolgozás 54 százalékát teszi ki. 1977 óta változatlan receptúrával készítik

a baracklevet a klasszikus 25 százalékos gyümölcstartalmú változatban, mindenféle aroma hozzáadása nélkül. Azért lehet így készíteni a baracklevet, mert a hazai alapanyag kiváló aromájú.

Más termékekben, multivitamin-italokban és vegyes gyümölcslevekben is megtalálható az őszibarack, összesen 17 termékben. Hagyományos nagy szállítói Bodakajtor, Bátaszék, Bikal, Pécs-Danicpuszta, Ordacsehi, Lengyeltóti, Látrány, Fót és Szob. Érd és Törökbálint sajnos csak múlt időben, ugyanis szinte eltűntek az őszibarack-termesztők ezekről a vidékekről. A kisebb-nagyobb őstermelők fölhagytak vele, megszűntek a szakcsoportok, megöregedtek a gazdálkodók és nincsenek új telepítések. A cég évenként 5000 tonna őszibarackot dolgoz föl, 2018-ban azonban csak feleannyit tudtak fölvásárolni. Nagy kérdés, hogy lesz-e magyar őszibarack, ami nehezen pótolható. Amikor görög velőt vásárolt a Sió, hogy romániai vásárlóinak szállítani tudjon, kiderült, hogy sokkal kevésbé jóízű, mert a gyártás során leválasztják az aromakomponenseket.

Kajsziból a Magyar kajszi és a hazai nemesítésű fajták alkalmasak velőgyártásra, de erős versenyt támaszt a pálinkafőzés: légyártással nem lehet bírni az árversenyt, amit a főzdék támasztanak. Sajnos nagyarányú a fapusztulás, mind kevesebb kajszit tudnak fölvásárolni.

Körtéből némi termőterület-növekedés tapasztalható, a fő termőtáj még mindig Nagykanizsa és Sárospatak térsége. Elsősorban frisspiacra termesztik a körtét, a lének fölajánlott mennyiség nagyon ingadozó.

Meggyből jól ismert a hatalmas mennyiségi és áringadozás, ami a légyártókat is érinti, mondta Apel Margit. Az előző évi termésnek a minősége is nagyon rossz volt, ezért csak kevés meggyet dolgozott föl a Sió.

Almából összesen 5000 tonnát vásárol a Sió Eckes Kft., elsősorban édes, jóízű fajtákat, vagyis Golden típusokat, Jonagoldot, Jonagoredet és Jonathant, teljesen érett, „kásás” állapotban. Óriási lehetőségek vannak az almavelő-gyártásban, az osztrákok például közvetlenül fogyasztják. Nagy hordóban lehet exportálni, vagy késztermékként magas áron kerülhet forgalomba.

Arra azonban figyelni kell, hogy ehhez az almának a fán kell megérnie, nem a tárolóban és a hullott gyümölcs sem alkalmas velőgyártásra.

Perzselés, apró felületi sérülés lehet a gyümölcsön, és a szennyeződés elkerülése érdekében tartályládában kell beszállítani a gyárba. Sajnos a Sió messze van a legnagyobb almatermesztő területektől, ami megdrágítja a szállítást.

Egyre kelendőbb a préselt almalé, amit ugyancsak ép, érett, egészséges gyümölcsből lehet készíteni. Saját kísérleteik alapján a cégnél frissen dolgozzák föl az almát és a kész aszeptikus levet tárolják, mert így jobb minőségű a termék.

A fogyasztók mind igényesebbek, és a jó minőségű gyümölcsléhez az alapanyagnak is szinte étkezési minőségűnek kell lennie, általában 80-85 százalékos érettségben, foglalta össze a követelményeket Apel Margit. Az ipari gyümölcs nem hullott gyümölcs, nem lehet romló hibás, „kukacos”, erjedésnek indult, és bár sokan géppel rázzák le, madárfészek azért ne legyen benne, fogalmazott az igazgató.

Sok minden hiányzik

Gyártóként gondot okoz, hogy bár kötnek szerződést a beszállítókkal, nem tudják ellenőrizni, hogy miért nem kapják meg a szerződött mennyiséget. Igen nagy az áringadozás, és hiába próbáltak átlagárat megadni a szerződésben 10-15 százalékos rátartással, 21 év alatt nem sikerült bevezetni ezt a megoldást. Nehéz követni azt is, hogy gyakran változik a tulajdonosi kör, és egyik évről a másikra ötletszerűen kötnek szerződést.

Magyarországon nincs igazi ipari céltermelés, mindenki a frisspiacról kieső gyümölccsel keresi meg a feldolgozókat.

Nincs kellő infrastruktúra sem, ami lehetővé tenné az ütemezett és folyamatos szállítást, valamint a hűtést. Zsugorodik a termőterület, és háttérbe szorulnak a hagyományos magyar gyümölcsfajták, amelyek a legjobbak a velőgyártásra. Ez a termék igényesebb, mint a sűrítmény, csak ízes, aromás fajtákból készülhet. Tartályládában vagy tízes rekeszben fogad gyümölcsöt a Sió Eckes, ami tovább drágítja a szállítást. Most Szabolcsból 12 forintba kerül útdíjjal együtt egy kiló alma elszállítása Siófokra. A munkaerőhiány mindenkinél nagy gond, nincs, aki leszedje, elszállítsa és feldolgozza a gyümölcsöt. Ha nem alakul ki valamilyen iparigyümölcs-termelési kultúra Magyarországon, hamarosan nem lehet magyar alapanyagból készíteni ezeket a klasszikus magyar gyümölcsleveket. A Siónál 2003-ban 104 millió liter gyümölcslé készült, 2017-ben pedig 50 millió liter.

Forrás: Kertészet és Szőlészet