0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Egy kis tollas a messzi északról: a hósármány

A hósármány körülbelül sordély nagyságú, viszonylag hosszúszárnyú madár. A nászruhás hím feje, nyaka és egész alsóteste hófehér, háta fekete. Válltollai fehérek, kézevezői és karevezői részben szintén fehérek. Középső faroktollai feketék, a szélsők fehérek a végükön fekete szalaggal.

A tojó hasonló a hímhez, de fején fekete mintázat van, háta barnásfekete. A fiatalok a tojóhoz hasonlóan színezettek, szürkésbarnák, a torkuk sárgásszürke, mellük és oldalaik barnásak, feketésbarna foltozással. A hím éneke rövid trillákból áll, melyekhez füttyentő hangok is csatlakoznak, közben a hangmagasság folyamatosan változik. A hósármány a téli szálláson hallható kapcsolattartó hangja dallamos „pirrit”, főleg felrepülve hallatják.

Éjszaka és nappal egyaránt vonul

A hósármány fészkelőhazája Eurázsia és Amerika legészakibb tájai, Európában Skandinávia, Izland és Grönland, valamint Oroszország legészakibb vidékei. Költ a Brit-szigetek északi felén is. Hazánkban változó számban megjelenő rendszeres téli vendég. Elsősorban a Dunától keletre lehet megfigyelni, a tiszántúli területeken, például a Hortobágyon nagyobb, akár ezret számláló csapatai is felbukkanhatnak. Korábban rendszeresen láttam kisebb csapatait a kiskunsági Apajpusztán, de amióta onnan a korábbi nagy vakszikfoltok eltűntek, legfeljebb néhány példánya látható. A Dunántúlon ritka.

Általában novemberben érkeznek az elsők és márciusig maradnak. A szikes, rövidfüvű legelőket kedvelik, ahol gyorsan mozogva táplálkoznak.

Jellemző, hogy időnként látszólag minden ok nélkül felriadnak, zárt csapatban tovább repülnek, majd újra leereszkednek. Éjszaka és nappal egyaránt vonulnak, és dél felé repülve egészen a Földközi-tenger medencéjéig eljuthatnak.

Tojásai a legkülönbözőbben foltozottak

Tavasszal a hímek jóval a tojók előtt érkeznek a költőhelyre, egy ideig még csapatokban mozognak, majd párokra szakadozva elszóródnak, és territóriumot választanak. Ott énekelni kezdenek. Előszeretettel ülnek egy-egy szikla csúcsára, ahonnan néha gyors szárnycsapásokkal némán felemelkednek, majd fent a magasban énekelni kezdenek, és utána rezgő szárnyakkal érkeznek vissza kiindulópontjukra. A tojók érkezte után kialakulnak a párok, és a két madár közösen keresi a megfelelő fészkelőhelyet. Ez meglehetősen sokáig, akár tíz napig is eltart, válogatnak, a tojó több helyen is építeni kezd, végül a legmegfelelőbbnek ítélt zugban készül el a végleges fészek. Helye rendkívül változó, lehet kőgörgeteg között, akár 30- 40 cm mélyen, nagyobb sziklarepedésben vagy egy olyan más üregben, ahol a kotló madár védett az időjárás viszontagságaitól.

A fészket a tojó egyedül építi, párja a közelben őrködik, énekel. Az anyagot általában a közelben gyűjti, de alkalmilag távolabbra is elrepülhet.

A fészek anyaga moha, zuzmó, szőr (rénszarvas, sarki róka, lemming), a csészét fűszálakkal, szőrrel és lehetőleg sok fehér pihetollal (hófajd, hóbagoly, sirályok, hósármány) béleli. A fészekalj májusban vagy június elején 5-6 (4-7) zöldes vagy kékesfehér alapon a legkülönbözőbben foltozott tojásból áll. A tojó egyedül kotlik, az eleséget párja hordja. Néha azért rövid időre elhagyja a fészket, de csakhamar visszatér a tojásokra, párja mindenhová kíséri.

Nálunk gyomnövények magvait fogyasztja

A fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki, csupaszok, zárt szeműek, anyjuk több napig rajtuk marad, melengeti őket, az eleséget a hím hordja a fészekhez. A fiókáknak csak egy része éri meg a felnőttkort, egy vizsgálat szerint 126 ellenőrzött fészekből a kicsinyek csupán 65,2 százaléka röpülhetett ki. A fészekaljak részben tojásos, részben fiókás állapotban pusztulnak el. A fiókák 9-14 naposak, amikor már a fészken kívül várják szüleiket, aztán elhagyják az üregeket, s rövidesen már repülni is tudnak. Szüleik eleinte még etetik őket, de csakhamar már önállóan csipegetnek, és a családi kötelék felbomlik. A hósármány a költési időben elsősorban ízeltlábúakat fogyaszt, a fiókákat is ezzel eteti. Különösen sok szúnyoglárvát hordanak a fészekhez.

A nálunk telelők a sóballa, a bárányparéj és más gyomnövények apró magvait keresik. A hósármány hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.

Forrás: Kistermelők Lapja