Back to top

Egy kis tollas a messzi északról: a hósármány

A hósármány körülbelül sordély nagyságú, viszonylag hosszúszárnyú madár. A nászruhás hím feje, nyaka és egész alsóteste hófehér, háta fekete. Válltollai fehérek, kézevezői és karevezői részben szintén fehérek. Középső faroktollai feketék, a szélsők fehérek a végükön fekete szalaggal.

A tojó hasonló a hímhez, de fején fekete mintázat van, háta barnásfekete. A fiatalok a tojóhoz hasonlóan színezettek, szürkésbarnák, a torkuk sárgásszürke, mellük és oldalaik barnásak, feketésbarna foltozással. A hím éneke rövid trillákból áll, melyekhez füttyentő hangok is csatlakoznak, közben a hangmagasság folyamatosan változik. A hósármány a téli szálláson hallható kapcsolattartó hangja dallamos „pirrit”, főleg felrepülve hallatják.

Éjszaka és nappal egyaránt vonul

A hósármány fészkelőhazája Eurázsia és Amerika legészakibb tájai, Európában Skandinávia, Izland és Grönland, valamint Oroszország legészakibb vidékei. Költ a Brit-szigetek északi felén is. Hazánkban változó számban megjelenő rendszeres téli vendég. Elsősorban a Dunától keletre lehet megfigyelni, a tiszántúli területeken, például a Hortobágyon nagyobb, akár ezret számláló csapatai is felbukkanhatnak. Korábban rendszeresen láttam kisebb csapatait a kiskunsági Apajpusztán, de amióta onnan a korábbi nagy vakszikfoltok eltűntek, legfeljebb néhány példánya látható. A Dunántúlon ritka.

Általában novemberben érkeznek az elsők és márciusig maradnak. A szikes, rövidfüvű legelőket kedvelik, ahol gyorsan mozogva táplálkoznak.

Jellemző, hogy időnként látszólag minden ok nélkül felriadnak, zárt csapatban tovább repülnek, majd újra leereszkednek. Éjszaka és nappal egyaránt vonulnak, és dél felé repülve egészen a Földközi-tenger medencéjéig eljuthatnak.

Tojásai a legkülönbözőbben foltozottak

Tavasszal a hímek jóval a tojók előtt érkeznek a költőhelyre, egy ideig még csapatokban mozognak, majd párokra szakadozva elszóródnak, és territóriumot választanak. Ott énekelni kezdenek. Előszeretettel ülnek egy-egy szikla csúcsára, ahonnan néha gyors szárnycsapásokkal némán felemelkednek, majd fent a magasban énekelni kezdenek, és utána rezgő szárnyakkal érkeznek vissza kiindulópontjukra. A tojók érkezte után kialakulnak a párok, és a két madár közösen keresi a megfelelő fészkelőhelyet. Ez meglehetősen sokáig, akár tíz napig is eltart, válogatnak, a tojó több helyen is építeni kezd, végül a legmegfelelőbbnek ítélt zugban készül el a végleges fészek. Helye rendkívül változó, lehet kőgörgeteg között, akár 30- 40 cm mélyen, nagyobb sziklarepedésben vagy egy olyan más üregben, ahol a kotló madár védett az időjárás viszontagságaitól.

A fészket a tojó egyedül építi, párja a közelben őrködik, énekel. Az anyagot általában a közelben gyűjti, de alkalmilag távolabbra is elrepülhet.

A fészek anyaga moha, zuzmó, szőr (rénszarvas, sarki róka, lemming), a csészét fűszálakkal, szőrrel és lehetőleg sok fehér pihetollal (hófajd, hóbagoly, sirályok, hósármány) béleli. A fészekalj májusban vagy június elején 5-6 (4-7) zöldes vagy kékesfehér alapon a legkülönbözőbben foltozott tojásból áll. A tojó egyedül kotlik, az eleséget párja hordja. Néha azért rövid időre elhagyja a fészket, de csakhamar visszatér a tojásokra, párja mindenhová kíséri.

Nálunk gyomnövények magvait fogyasztja

A fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki, csupaszok, zárt szeműek, anyjuk több napig rajtuk marad, melengeti őket, az eleséget a hím hordja a fészekhez. A fiókáknak csak egy része éri meg a felnőttkort, egy vizsgálat szerint 126 ellenőrzött fészekből a kicsinyek csupán 65,2 százaléka röpülhetett ki. A fészekaljak részben tojásos, részben fiókás állapotban pusztulnak el. A fiókák 9-14 naposak, amikor már a fészken kívül várják szüleiket, aztán elhagyják az üregeket, s rövidesen már repülni is tudnak. Szüleik eleinte még etetik őket, de csakhamar már önállóan csipegetnek, és a családi kötelék felbomlik. A hósármány a költési időben elsősorban ízeltlábúakat fogyaszt, a fiókákat is ezzel eteti. Különösen sok szúnyoglárvát hordanak a fészekhez.

A nálunk telelők a sóballa, a bárányparéj és más gyomnövények apró magvait keresik. A hósármány hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2018/12 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Megállíthatatlan egyelőre az aranysakál

Az aranysakál bizonyítottan őshonos ragadozó fajunk, mert már a jégkorszak előtti időszakból, a Villányi-hegységből származnak olyan leletek, melyek szerint élt Magyarországon egy állat, amit később sakálnak (Thus aureusnak) neveztek. A sakál a középkortól tagja a hazai faunának, mely kis számban, de állandóan jelen lehetett a Kárpát-medencében.

Sikeresen zárult a kocsányos tölgy védelmét célzó horvát-magyar projekt

A Mecsekerdő Zrt. a Horvát Állami Erdők Nasice-i Erdőgazdaságával június 11-én tartotta „A Kocsányos tölgy megóvása a határmenti térségben - Oak protection” című horvát-magyar projekt záró konferenciáját. A Gajic-i Csemetekertben tartott rendezvényen a projektben résztvevő partnerek és szakértők osztották meg az együttműködés tapasztalatait és eredményeit az érdeklődőkkel.

Magyar találmány a vadgázolásos balesetek elkerülésére

Évente több ezer bejelentett vadbaleset történik hazánkban, a gépjárművekben jelentős anyagi kár keletkezik, az utakon elpusztult nagyobb állatok számát pedig harmincezerre teszik a szakértők. Egy szabadalmaztatott magyar találmánynak köszönhetően ezeknek a baleseteknek a döntő többsége elkerülhető – nyilatkozta a feltaláló.

Megújult a vadászati kiállítás a Vajdahunyad várában

Vadászat aranykora Magyarországon címen nyitották meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum megújult vadászati kiállítását. A megnyitóra a Vajdahunyad várának gótikus termeiben június 14-én került sor, ahol a tematikájában, bemutatott tárgyaiban új, gyarapodó kiállítást ismertették. A kiállítás célja a magyar vadászkultúra, vadfauna bemutatása, és hazánk vadászat nagyhatalmi mivoltának megismertetése.

Évi 8 millió tonna műanyag jut az óceánokba - megoldás az új akcióterv?

A G20-ak környezetvédelmi miniszterei Japánban tartott találkozójukon megállapodtak a tengerek műanyaghulladék-szennyezésének kezeléséhez szükséges intézkedések bevezetésének és alkalmazásának globális hatókörű keretrendszerében.

A poszméhekre is veszélyt jelent a varroa

A házi méhek közt is nagy gondot okozó varroa atkáról az Exeteri Egyetem tudósai kimutatták, hogy a vadonélő poszméhekre is veszélyt jelent. Ugyan maga a parazita nem telepszik meg ezeken a szőrös beporzókon, azonban az általa terjesztett vírus továbbterjed.

„Bio-fűnyírók” a brüsszeli reptéren

Belgium egyik legforgalmasabb légi kikötőjének fenntartója úgy döntött, néhány tucat birka segítségével oldja meg a fűnyírást a Zavantem reptér zajvédő zónájában. Ez nemcsak környezetbarát, de a terület biodiverzitásának növekedését is elősegíti.

Dióhéjban a veszélyes állatok tartásáról

A veszélyesnek minősülő állatok tartásának témaköre meglehetősen kényes terület. A ritkán – 5-10 évente – előforduló, valós problémát okozó esetekre a törvényalkotóknak természetesen reagálnia kellett, ám azt is el kell ismerni, hogy a régebben napvilágot látott szabályok némelyike betarthatatlan volt. 2015-ben átdolgozták a veszélyes állatok tartásával foglalkozó törvényt...

A beporzók védelméről tanácskoztak a V4 országok környezetvédelmi vezetői

Magyarország számára kiemelt fontosságú mind a vadon élő beporzó rovarok, mind pedig a mézelő méhek védelme – jelentette ki Balczó Bertalan természetvédelemért felelős helyettes államtitkár a V4 országok környezetvédelmi vezetőinek a biodiverzitás védelméről folytatott megbeszélésen a szlovákiai Tatranska Lomnicaban.

Ausztráliában is nő a darvak száma

A Hortobágyon megfigyelhető daruvonulás, a szürkedarvak tömege óriási élményt jelent sokak számára. Évről évre egyre nagyobb számban érkeznek hozzánk ezek a gyönyörűséges madarak. Sőt, a közelmúltban megfigyelték azt is, hogy újra költenek nálunk. A hathatós környezetvédelmi intézkedéseknek s a természetközeli mezőgazdaságnak köszönhetően a világ más területein is hasonló sikereket érnek el.