Az Agrofórum által szervezett rendezvényen, amelynek minden tekintetben szakértő moderátora Balikó Sándor volt, részt vett Madarász István, az Agrárminisztérium Támogatáspolitikai főosztályának osztályvezetője, Vadász Attila, a Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület elnöke, Bene Zoltán, a Karintia Kft. cégvezetője, Ujvári Botond, a BASF Hungária Kft. agrodivíziójának regionális értékesítési szaktanácsadója, Barabás Zsolt, a Horsch kelet-magyarországi értékesítési vezetője és Polgár Zoltán, a Galldorf Zrt. kereskedelmi igazgatója. A meghívott előadók szakterülete előrevetítette, hogy az esemény rövid, mindössze 45 perce alatt megpróbálják érinteni a szójatermesztés valamennyi sarkalatos pontját. Mint kiderült, ebbe a 45 percbe számos hasznos információ belefért.
A technológiai kérdések előtt Madarász István tájékoztatott a támogatások várható alakulásáról. Mint elmondta,
a szója- és általában a fehérjenövények az Európai Unióban, így Magyarországon is az átlagon felül támogatott növényi termékpályák közé tartoznak:
a SAPS- és a zöldítési támogatáson felül termeléshez kötött támogatás is jár értük. Ez tehát azt jelenti, hogy az ilyen növények (pl. szója, borsó, lucerna) termesztésével akár háromféle jogcímen is támogatást kaphat valaki a közvetlen támogatási rendszerben.
Egy európai uniós jogszabályváltozás azonban módosította a zöldítési támogatások feltételeit. A tavalyi évtől tilos a zöldítés alá vont területeken vegyszert használni, és ez a változtatás azonnal éreztette hatását a 2018-as egységes kérelmekben, a növényvédőszer-mentesség követelménye sok termelőnek kedvét szegte. Az osztályvezető szerint, aki a visszaesést rövidtávúnak nevezte, azok mondtak le a termeléséről, akik kevésbé átgondoltan vágtak bele a termesztésébe, vagy ahogy fogalmazott: kevésbé ütőképes technológiával rendelkeztek, illetve nem volt olyan méretű a gazdálkodásuk, hogy a szója mellett további, más növényeket vonjanak be a termesztésükbe, amivel megfelelhettek volna a zöldítési előírásoknak.
Ez a jelenlegi költségvetési időszakban éves szinten 26 millió eurót jelent. Biztató, hogy az Európai Bizottság is elkötelezett abban a tekintetben, hogy bővüljön a növényifehérje-termelés Európában, így a fehérjenövények támogatásának a kilátásai a legjobbak közé tartoznak az elkövetkező, a 2021-27-es ciklusban is, adta meg a beszélgetés alaphangját Madarász István.
Azzal a megállapítással, hogy a szója megkülönböztetett helyzetben van, egyetértett Bene Zoltán is. Mint mondta, ezt a tényt támasztja alá, hogy
a 2018-ban betakarított szója után járó termeléshez kötött támogatás, aminek jelentős részét 2019-ben kapják meg a gazdák, több mint 65 ezer forint lesz hektáronként.
A szakember egy általa készített nyereségességi számítást is bemutatott, amiben a napraforgót, a repcét és a szójababot hasonlította össze. E szerint az elmúlt három év átlagát tekintve a napraforgó esetében hektáronként körülbelül 60-70 ezer forint maradt meg a termelőknek tisztán, a repcemag esetében 80-85 ezer, ugyanakkor a szójabab esetében ez az összeg (a támogatással együtt) közelíti a 110 ezer forintot. Véleménye szerint tehát nem igaz, hogy hasonló nyereség érhető el a napraforgóval, a repcével és a szójával, természetesen úgy, hogy a szója nyereségében benne foglaltatik a jelentős termeléshez kötött támogatás. Ha pedig ez fennmarad, az további lendületet adhat a hazai szójatermesztésnek, tette hozzá.
Madarász István erre reagálva elmondta, hogy a 2018-as kérelmek után azért tudott hatvanötezer forint fölé emelkedni a fajlagos támogatás, mert a boríték felülről zárt, ami egyrészt rossz hír, hiszen pár ezer hektárral csökkent a termőterület, másrészt azonban jó hír a bennmaradottaknak, mert az ő fajlagos támogatási összegük növekedett. A zöldítéshez pedig annyit tett még hozzá, hogy a szója termeszthető zöldítésben, csak nem életszerű, hiszen növényvédelem nélkül nem igazán képzelhető el a termesztése. Bene Zoltán szerint azonban a nem túl messzi Ausztriában a megtermelt szója 30 százalékát kemikáliák nélkül termesztik, amihez már Balikó Sándor tette hozzá, hogy ott kisebbek a területek, és olyan megoldásokat alkalmaznak, amelyek nálunk nem használhatók.
|
A rendezvényen Vadász Attila, a Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület elnöke ismertette a tevékenységüket. Az egyesület négy éve alakult azzal a szándékkal, hogy összegyűjtse a szójatermelés iránt elkötelezet termelőket, a felvásárlásban, feldolgozásban érdekelteket. Az egyesület nyílt, abba bárki beléphet, jelenlegi taglétszámuk 120. Honlapjukon (magyarszoja.hu) minden információ, a belépéshez szükségesek is megtalálhatók. Minden évben hat helyszínen szójabemutatót tartanak, mindenhol a térségre jellemző, illetve az országban leginkább termesztett szójafajtákat és a szójatermesztés technológiai elemeit mutatják be.
Ezeken, az Agrárminisztériumnak és az Agrárgazdasági Kutató Intézetnek köszönhetően színvonalas előadásokat hallgathatnak a résztvevők az éppen aktuális agrárpolitikai kérdésekről. Egy hetedik rendezvényen összegzik az éves eredményeket, amiket a termelők rendelkezésére bocsátanak. Tavaly stratégiai megállapodást kötöttek a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával és a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központtal, aminek célja, hogy a szójatermesztéssel és technológiai fejlesztésekkel kapcsolatos legújabb és legjobb információkat a tagok és az érdeklődők rendelkezésére bocsáthassák. Az idén, a tavalyihoz hasonlóan, megrendezik a bemutatókat, és lesz egy további fontos eseményük: májusban szemes és szálas fehérjenövények fajtabemutatóját tartják a Debreceni Agrártudományi Egyetemmel közösen. |
Ezzel értett egyet Balikó Sándor is, mint mondta, a dél-dunántúli termesztők szerint is 3 tonna fölötti termés kell az eredményességhez. Számításait alátámasztandó, Bene Zoltán elmondta, hogy 3 év átlagával számolt, amiben szerepelt a 2017-es 2,4 t/ha országos termésátlag, és szerinte a szója – támogatással együtt – már 1,7 tonnánál megtérül. Nem kell örülni a 2,4 tonnának, tette hozzá, de ő úgy tapasztalja, hogy a termelők 2,5 tonnával számolnak: szerintük csak az alatt nem éri meg termelni. Az ő számításai szerint viszont 1,7 tonna a lélektani határ, ennél jön ki nullára a termelő.
A jó terméshez azonban jó fajta is szükséges. Magyarországon ma 51 államilag minősített fajta található a nemzeti és több mint 400 az európai uniós fajtalistán. Ebben a tekintetben a Karintia Kft. kivételes helyzetben van, mert 1999 óta a Mauthner cégcsoport tagja, amely cégcsoportban három nemesítőház foglalkozik a szójával. A Karintia Kft. a Pannon régióra nemesített fajtákat kínál, mondta még el Bene Zoltán, hozzátéve, hogy bár az elmúlt nyolc-kilenc évben elért értékesítési sikereik azt mutatják, hogy jó genetikát kínálnak, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szója tudásigényes növény. Nem mindegy tehát, hogy adott termőhelyre milyen fajtát választunk, ezért csakis a kellő információk birtokában érdemes belevágni a termesztésébe. Ezek birtokában a szója, a repcéhez hasonlóan, egy sikeres növény lehet, erősítette meg korábbi véleményét Bene Zoltán.
A szójatermesztés technológiájának talán legkritikusabb pontja a gyomirtás, és aki meg tudja oldani a gyomproblémát kemikáliák nélkül, azt arra biztatom, hogy tegye meg,
– kezdte hozzászólását Ujvári Botond, aki szerint ez a magyarországi gyomviszonyok és az itteni klimatikus adottságok mellett csak nagyon kevés helyen tehető meg. A szakember szerint tehát szükség van a kemikáliák használatára, és ő fogalmazta meg a címbéli állítást is, miszerint aki szóját termeszt, az valószínűleg szereti a kihívásokat. Ma már ugyanis a kemikáliák terén is szűk a választék, és a szója növény – még a dupla gabonasortávolságra vetett is – csak bő egy hónap után záródik annyira, hogy érvényesüljön a gyomelnyomó képessége. A szűkös vegyszerkínálat miatt bizonyos gyomnövények megjelenését, például a mezeiacat-fertőzést mindenképpen el kell kerülni, ezért nemcsak az előveteménynek, hanem az elővetemény előéletének, az abban elvégzett gyomirtási munkának is nagy szerepe van a sikeres szójatermesztésben.
A szakember szerint nem szabad összemosni és/vagy elhagyni a pre- és posztemergens gyomirtásokat.
Ráadásul kevés, preemergens gyomirtásra összesen hat, posztemergensre kétszikűek ellen három, egyszikűek ellen öt hatóanyag áll rendelkezésre, és a szerek általában egy hatóanyagúak. Ezért az előadó arra biztatta a szójatermesztőket, hogy – a rezisztencia elkerülése és a hatásspektrum bővítése érdekében – kombinációkban gondolkodjanak. Ugyanilyen fontosnak nevezte az egyre inkább előtérbe kerülő, és a tavalyi évben megmutatkozó kórtani problémákat, különösen a fehérpenészes szárrothadást. Irodalmi adatok szerint egy 10 százalékos fertőzés 3-tól 6-6,5 mázsás termésveszteséget okoz hektáronként, ami járványveszélyes időszakban, 25-30 százalékos fertőzési nyomás esetén már 1-2 tonna veszteséget is jelenthet hektáronként. Pedig szójában használható engedélyezett, fehérpenész ellen hatékony gombaölő szer jelenleg nincs, a termelők szükséghelyzeti engedéllyel próbálnak úrrá lenni a problémán.
Ujvári Botond itt említette meg a vetésváltás jelentőségét, ha ugyanis a kétszikű kultúrákat (repce, napraforgó) összesűrítjük, akkor komoly fehérpenészes fertőzések alakulhatnak ki egyes helyeken.
Balikó Sándor arra emlékeztetett, hogy 20-30 évvel ezelőtt úgy tartották, szóját két kalászos közé célszerű vetni. Egyrészt a kalászos gyomelnyomó képessége, kultúrállapota miatt, másrészt azért, mert az utónövény számára valamennyi nitrogént hagy vissza a talajban. Ma nehéz helyzetben vannak a szójatermesztők, a betegség gazdanövényeit ugyanis majd’ 1 millió hektáron termesztjük, alig lehet olyan táblát találni az országban, ahol három-négy évvel korábban ne lett volna napraforgó vagy repce. Ez pedig megint csak komoly kihívást jelent a szójatermesztők számára, és nemcsak a betegségek elleni védekezés, hanem a gyomirtás miatt is. Az említett acat mellett ugyanis az árvakelésű napraforgó is sok gondot okozhat. Újvári Botond szerint a napraforgó árvakelés azért is érdekes kérdés, mert a Clearfield napraforgóban ugyanazt a hatóanyagot használják, amitől a gyommentes állapotot várják szójában. A Clearfield Plusos hibridek árvakelésének irtásánál azonban biztonsággal és eredményesen használható a tifenszulfuron-metil hatóanyag.
A napraforgó árvakelés sok gondot okoz a takarmánygyártóknak is. Amint azt Polgár Zoltán elmondta, cégük szójababot dolgoz fel, full-fat szóját állít elő, és éppen aznap fordította vissza egy megrendelő a szállítmányukat napraforgómag-szennyezettség miatt. Ez komoly problémát jelent nekik, ugyanis nem tudják kivenni a napraforgó magot a tisztítás során, és ha a kemény rost, a napraforgó héja bennmarad a full-fat szójában, az sok állatfaj takarmánya esetében kizáró ok.
Ez ma már nem így van, ami jó hír, ugyanis csak a 33 százalék feletti fehérjetartalmú szójababból gyártható legalább 46 százalékos, a takarmányipar által kedvelt szójadara.
Mint minden növény, a szója termesztéstechnológiájának is vannak sajátosságai. Mint Barabás Zsolt elmondta, gépesítés szempontjából a szója nem tekinthető különlegesnek, de mint a többi hüvelyes növényre, erre is oda kell figyelni. Termesztése során a magágykészítés meghatározó. A tarló kezelése attól függ, hogy milyen elővetemény után készítjük elő a magágyat. Erre, a nedvesség megőrzése érdekében, egy rövid tárcsa vagy egy kapás kultivátor a legjobb. Gabonatarló után tárcsás eszközt, nagyobb szártömeg, például kukorica elővetemény után kapás eszközt válasszunk, ami után rögtön zárjuk vissza a tarlót. Az alapműveléssel egy menetben végezzünk tápanyag-visszapótlást (20-25 cm mélyen), ez kapás kultivátorokra, illetve azok elé szerelt tartályokkal megoldható.
A vetésnél fontos, hogy a magok azonos mélységbe kerüljenek, mert csak így lesz egyforma a kelés. A bevált sortáv 45-50 centiméter, de vethető dupla gabonasortávra is – szemenkénti vetőgéppel, illetve gabonavetőgéppel.
A szemenkénti vetőgépeknél a hidraulikus csoroszlyanyomás-állítást automatikusan elvégzi a gép, ezáltal minden egyes mag azonos mélységbe kerül. A növényvédelemre külön figyelt a Horsch, olyan keretvezérlést alkotott meg, amivel viszonylag közeli állománypermetezés érhető el. Ezekkel a gépekkel nem 50-60-70 centiről, hanem 25-30-35-40 centiről „támadható” a növény, így sokkal kisebb elsodródással, ezáltal sokkal nagyobb hatékonysággal juttatható ki a vegyszer, mondta Barabás Zsolt.
A fórumot Balikó Sándor zárta azzal, hogyvéleménye szerint a szója termőterületének növelése kizárólag a jövedelmezőség növelésével valósítható meg. Ez pedig nem feltétlenül állati takarmány célú termeléssel, sokkal inkább nagyobb hozzáadott értékű, humán fogyasztásra szánt végtermékek előállításával, hazai és külpiaci értékesítésével érhető el.
