Back to top

Nemcsak a fogyasztók pazarolnak

Az élelmiszer-pazarlás, angolul food waste, az utóbbi években népszerű fogalommá vált. A legtöbb szakértő a fogyasztók és a kereskedelem pazarló magatartásával foglalkozik, holott a fogyasztók után a második legtöbb veszteséget a feldolgozóipar termeli.

Sokan kutatják, számos tudományos és ismeretterjesztő cikk született a témában. A legtöbb szakértő a fogyasztók és a kereskedelem pazarló magatartásával foglalkozik, holott nemzetközi becslések szerint a fogyasztók után a második legtöbb veszteséget a feldolgozóipar termeli. Az élelmiszeriparban keletkező veszteségekkel ennek ellenére kevés nemzetközi kutatás foglalkozott eddig, Magyarországon pedig az Agrárgazdasági Kutató Intézet volt az első, amely részletes felmérést készített erről a témáról.

A kérdésfelvetés azért is nagyon izgalmas, mert a feldolgozás során rendkívül sokféle hulladék, melléktermék keletkezik, melyek jórésze értékes biológiai anyag, hasznosításuk ezért számos előnnyel járhat környezetvédelmi, fenntarthatósági, gazdasági értelemben.

Ennek ellenére jelenleg kevés figyelem irányul erre a területre, a szabályozás sokszor nem segíti a megfelelő hasznosítást.

Az AKI Élelmiszerlánc-kutatási Osztálya 2018-ban több mint 4000 élelmiszeripari cégnek küldött kérdőívet, melyre 175 értékelhető válasz érkezett. A kutatás feltáró jellege miatt a kérdőíves megkérdezés kiegészült kvalitatív kutatással is, amelynek keretében mélyinterjúk készültek az eredmények mögöttes okainak megismerésére.

A technológia részének tartják

Az eredmények szerint a cégek közel kétharmada pontosan nyomon követi az élelmiszer-hulladékok keletkezését, további 11 százalékuk képes kiszámolni a keletkező mennyiséget más nyilvántartásokból, 22 százaléka a válaszadóknak pedig saját bevallása szerint meg tudja becsülni a keletkező hulladékok mennyiségét. Nem meglepő módon a nyilvántartás megléte, pontossága statisztikailag kimutatható összefüggésben állt a cégek méretével, az alágazati hovatartozással (leginkább az olajgyártásban, a húsiparban és a tejiparban léteznek pontos nyilvántartások), de olyan tényezőkkel is, mint hogy rendelkezik-e az adott cég integrált vállalatirányítási rendszerrel, kontrollingrészleggel, honlappal.

A válaszadók többsége egyáltalán nem tartotta problémának a keletkező veszteségek jelenlétét, aminek valószínűleg az a magyarázata, hogy azt a technológiai folyamat természetes részének tekintették.

Ezt az is alátámasztja, hogy a megkérdezettek több mint fele szerint a technológiai okokból el nem kerülhető veszteségek teszik ki az összes hulladék több mint 80 százalékát. Ugyanakkor azoknál a cégeknél, ahol a keletkező veszteségek kezelése erősen szabályozott és meglehetősen költséges (jellemzően az állati termékeket feldolgozó alágazatok körében), súlyosabb problémának vélték a veszteségek keletkezését. Emellett az is jellemző volt, hogy a nagyobb méretű cégek – ahol koncentráltan nagyobb mennyiségű veszteség keletkezik –, a kontrolling­rész­leggel, vállalatirányítással rendelkező cégek, illetve azok, ahol pontosan nyilvántartják a keletkező veszteségeket és így szembesülnek azok nagyságrendjével, szignifikánsan súlyosabb problémaként értékelték a jelenséget.

A megkérdezett cégek egyértelműen anyagi kérdésként kezelik az élelmiszer–veszteségek keletkezését: ezért igyekeznek jobb kihozatali mutatókat elérni, az elkerülhetetlen veszteségeket minél jobban hasznosítani, vagy legalább minél olcsóbban elszállíttatni. Ezt támasztja alá az is, hogy

a válaszadók háromnegyede nem érzékelt eddig semmiféle külső elvárást (a társadalom, a fogyasztók, a hatóság stb. részéről) azzal kapcsolatban, hogy csökkentse, jobban hasznosítsa veszteségeit.

Ugyanakkor néhány, jellemzően nagyobb méretű, gyakran multinacionális hátterű cég PR okokból, jobb imázs kialakítása érdekében is foglalkozik a problémával, környezetvédelmi programjának részeként.

Olcsóbb megsemmisíteni

A felmérés a keletkező hulladékok mennyiségére nem terjedt ki, de az említések gyakorisága szerint a legtöbb mellékterméket állati takarmányként hasznosítják az élelmiszeripari cégek. Ezt követte a más élelmiszer gyártása, majd a hulladéklerakóba történő szállítás és a negyedik helyen az, hogy az átadó számára ismeretlen, mi történik az elszállított hulladékkal. Közepes gyakorisággal szerepelt a válaszok között a komposztálás, az élelmiszer-adomány, a bio­ener­getikai felhasználás, míg bioalapú más anyag előállítására csak elvétve hasznosítják a keletkező veszteségeket, ugyanis erre Ma­gyar­orszá­gon még nincs elérhető technológia.

A nagyszámú jelölés ellenére az interjúkból kiderült, hogy az állati takarmányként való hasznosítás is sokszor komoly szabályozási akadályokba ütközik (nagyon szigorúak a haszonállatok takarmányozására vonatkozó előírások).

A legtöbb esetben a húsipari cégek hob­bi­állat­ele­del­ként értékesített melléktermékeit kellett érteni alatta, emellett a malomipar, olajgyártás melléktermékei is keresett, jól értékesíthető takarmány-alapanyagok. Más növényi terméket feldolgozó cégek viszont gyakran számoltak be arról, hogy a zöldség- és gyümölcsfélék hulladékait nagy mennyiségben lehetetlen takarmányozási célra értékesíteni, mert a modern állattartó telepeken szigorú receptúrák szerint folyik az etetés, és az ilyen melléktermékekre nincs igény.

Hasonlóan problémás a komposztálás is, ugyanis zöldtrágyára a mezőgazdaságban nincs kereslet. A zöldség- és gyümölcsfeldolgozók azt is nehezményezték, hogy a hulladéktörvény a szennyvíz, szennyvíziszap tekintetében nem tesz különbséget a kommunális, állati termék gyártásából származó szennyvíz és a csak növényi részeket tartalmazó szennyvíz között, ami extra beruházásokat, magas kezelési költséget jelent ezen cégek számára, miközben ellehetetleníti ennek az értékes biológiai anyagnak a jobb hasznosítását is.

A cégek több olyan tényezőt is felsoroltak, amelyek jelenleg komolyan akadályozzák a veszteségek keletkezésének megelőzését, vagy a létrejött veszteségek jobb hasznosítását.

Ezek egy része a túl szigorú szabályozással függött össze, de felmerültek piaci problémák (bizonyos melléktermékekre nincs igény vagy nagy mennyiségben nincs rá igény), illetve az a klasszikus közgazdasági probléma, hogy a hulladékok keletkezése még nincs megfelelően beárazva. Több olyan válasz is érkezett ugyanis, hogy elvileg létezne megfelelő technológia a veszteség csökkentésére, de annak beruházási költsége vagy működtetési költsége túl magas, olcsóbb a hulladékot megsemmisíteni.

Szabályozni kellene

Összességében kijelenthető tehát, hogy az élelmiszer-feldolgozók számos akadályozó tényezővel szembesülnek, amennyiben jó hasznosítási lehetőséget keresnének keletkező élelmiszer-hulladékaiknak: ezek többsége szabályozási kérdés, de emellett komoly kihívást jelent az is, hogy a melléktermékeknek nem alakult ki valós piaca, nincs megfelelő, láncszerű együttműködés az érdekeltek között, és jelenleg nincs elég ösztönző erő a veszteségek csökkentésére. Az élelmiszer-hulladékok csökkentésében, illetve jobb hasznosításában ennek megfelelően csak akkor lehetne áttörést elérni, ha az élelmiszer-veszteségekkel kapcsolatos szabályozásban alapvető szemléletváltozás történne: olyan ösztönzőkre lenne szükség, hogy a cégeknek megérje a termelődő hulladékok elkerülése, a veszteségek minél jobb hasznosítása.

Kürthy Gyöngyi

AKI

MMG - Nem éri meg csökkenteni az élelmiszer-pazarlást

 

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2019/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Drágán adom a tojást

A fogyasztónak az az érdeke, hogy minőségi élelmiszert vehessen, a gazdálkodónak, hogy megéljen. A fogyasztó nem buta, csak tájékozatlan. Ezzel van dolga a kis, közepes, nagy, háztáji, mindenféle gazdáknak. Tájékoztatni kell a fogyasztót, megmutatni, mennyi munka van a gazdaságainkban, és mennyi érték!

Finom és praktikus: a tészta

Amellett, hogy finom, rendkívül praktikus alapanyag. Ha megéhezne valaki, a háziasszonynak csak be kell nyúlnia érte a szekrénybe, hogy percek alatt megfőzze, ízesítse, és máris fogyasztható. Csakhogy szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tésztáról van szó – fogalmazott Németh Istvánné, aki a Vas megyei Répcevisen készít száraztésztát.

„Repohár”-felmérés

Úgy véli a BKIK és a Zöld Követ Egyesület, hogy a rendezvényeken és szabadtéri vendéglátóegységekben néhány éve elterjedt „repoharak” újraszabályozására van szükség, hogy a rendszer betöltse a szerepét. Aki egyetért ezzel, annak érdemes kitöltenie a témában indult kérdőívet.

A "pszichobiotikus" élelmiszerek fogyasztása csökkentheti a stresszt és javíthatja az alvást

Vannak olyan ételek, amelyek negatívan befolyásolhatják az alvást, más ételeket pedig stresszhelyzetben érdemes kerülni. Ezzel szemben egy új tanulmány szerint a "pszichobiotikus étrend" fogyasztása nemcsak a stresszt csökkentheti, hanem segíthet abban is, hogy jobban aludjunk.

Focisztárok, mint étterem tulajdonosok

A focisták nem csak a labdáért rajonganak, sokak a gasztronómia szerelmesei is. A katari labdarúgó-világbajnokság néhány sztárja étterem tulajdonosként is híressé vált.

A lezárások miatt nem jön a kínai fokhagyma

Több mint tíz évig töretlenül nőtt a Kínából exportált fokhagyma mennyisége, a csúcsot a pandémia első évében érte el. Azóta azonban a folyamatos lezárások miatt mindig van valami gond a szállítással; pedig a minőség most jobb, mint szokott.

Páccal fűszerezni nem csak a nyári grillezéskor érdemes!

A fűszeres pácok alkalmazása ízesítésre szolgál, emellett tartósíthat és mindenképpen élvezeti értéket növelő konyhatechnikai eljárás.

Növénynemesítők találkozója

Emléknappal ünnepelte meg a Növénynemesítők Egyesülete azt a korszakos jelentőségű, első magyar növénynemesítési könyvet, amelyet éppen 200 évvel ezelőtt adtak ki. A jeles alkalmat konferenciával is egybekötötték, ahol a magyar növénynemesítés kiváló professzorai ismertették az szántóföldi és kertészeti növénynemesítés kutatás-fejlesztésének és oktatásának helyzetét és kihívásait.

A szerb sljivovica is felkerült az UNESCO szellemi világörökségi listájára

A tölgyhordóban érlelt szilvapárlat, a sljivovica csütörtökön felkerült az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) szellemi világörökségi listájára.

Négy országban is értékesítették az illegális lóhúst

Illegális vágásból származó lóhús engedély nélküli értékesítése és ennek segítése miatt előállítottak 41 embert Spanyolországban, a húst a spanyol piac mellett Belgiumban, Németországban és Olaszországban értékesítették - közölte az Európai Unió hágai székhelyű rendőrségi együttműködési szervezete (Europol) csütörtökön.