A 19. században az emberiség az ipari forradalom vívmányai alapján felismerte, hogy sok esetben képes megelőz- ni, mérsékelni a természeti csapásokat. Hazánkban erre az időszakra tehető nagy folyóink mederszabályozása, mederátvágásokkal és árvízvédelmi töltésekkel való biztonságosabbá és hajózhatóbbá tétele.
A Kalocsai Érsekség döntése
A mai Gemenc térségében 1810-ben kezdődtek meg a dunai mederátvágások, és a munkálatok egészen 1898-ig tartottak. Ezzel egy időben védgátrendszer kialakításába fogtak az árvízmentesítő víztársulatok. Az 1870-es évekre a Duna bal partján már állt a töltések nagy része, a jobb parti töltés nyomvonalának kitűzésében azonban nem született egyetértés a tulajdonosok között. A Szekszárd-Bátai Dunavédgát Társulat 1870–72-ben befejezte a jobb parti töltések megépítését, a munkálatok költségének fedezésére pedig adót, úgynevezett töltésváltságot vetettek ki. Ez azt jelentette, hogy a társaság tagjai – Tolnától Bátáig 10 község és az uradalmak – a tulajdonukban lévő földterület arányában adóztak a munkáért.
Ahhoz azonban, hogy a mai igazán különleges és értékes növény- és állatvilág, ez a szinte egyedülálló élő- hely kialakuljon, az érseki uradalom erdészeinek tervszerű és tudatos munkájára volt szükség, amit a későbbi állami erdőgazdálkodók, így jelenleg a Gemenc Zrt. és erdész szakemberei követendő példának tekintettek. A 19. században ezt a vidéket nem borította összefüggő erdő, tehát – több mint száz év távlatából – egyértelműen megállapít- ható, hogy az erdészek gondoskodó szakértelme nélkül Gemenc ma nem lehetne ősvadont idéző, különleges ártéri erdőtársulás.
Gigantikus fák rengetege
Egyre többen ismerik Magyarország legnagyobb, 12 méter törzskerületű fáját, a Pörbölyi Titánt. Ez a mintegy 100 éves csomoros fekete nyár a Móric-Duna partján áll és a tudatos erdőgazdálkodás szép példája. Az érsekség erdészei a természetes erdőfelújítás technológiáját választva, sarjaztatással hoztak létre új erdőket. A Pörbölyi Titán esetében arról van szó, hogy a letermelt fa tuskójáról négy sarj növekedett, melyek azután teljesen összenőttek. Ez a fa azonban csak egy a sok óriás közül, hiszen ezen a területen számos nyár, fűz, tölgy, kőris és juhar törzskerülete meghaladja az 5 métert. A felelős erdőgazdálkodás eredményeként az elmúlt 25 évben – ha csak a száz évesnél idősebb erdőállományok területét nézzük – meghatszorozódott az öreg erdők területe.
A 90 és 100 év közötti korosztály területe a háromszorosára, a 80 és 90 éveseké pedig másfélszeresére nőtt. A gemenci erdőgazdaság különös hangsúlyt fektet arra, hogy mindenhol megőrizze az utókor számára a hagyásfákat és -facsoportokat, famatuzsálemeket.
Ezek nem csak csodálatosak, értékesek is, mert biztosítják a genetikai sokféleség megőrzését, a génállomány megtartását, a magról történő szaporodást, miközben számos állatfajnak nyújtanak élőhelyet.
Szinte minden esetben a legidősebb, legnagyobb fákat választja ki „otthonául”, a leggyakoribb fészektartó fák a 80-100 évesnél idősebb kocsányos tölgyek. Gemencen az elmúlt évtizedekben nem változott a fészkelő párok száma, ez azt mutatja, hogy az élőhely megfelel a faj igényeinek.
Az erdőgazdaság munkatársai, a foglalt fészkek köré vont védőzónákban az erdészeti tevékenységek időszakos át- szervezésével, valamint az egyre forgalmasabb turistaút- vonalak áthelyezésével teremtenek nyugodt környezetet a madarak számára a költési időszakban.
A sokoldalú erdei vasút
A kisvasút is jól példázza az évszázados és tudatos erdőgazdálkodást. Mattanovics Károly, a Kalocsai Érseki Uradalom erdő- mestere 1914-ben javasolta, hogy a nehéz útviszonyok miatt erdei vasutat kellene építeni Gemencen, mivel az első világháborúban az igavonó lovak zömét bevonultatták. A kisvasúti pálya kivitelezésére az uradalom megkötötte a szerződéseket, így 1915-ben már használták a 2,5 kilométer hosszú erdei vasutat.
Nagy népszerűségnek örvend a turisták körében az erdei vasút, hiszen a Gemenc déli kapujából, Pörbölyről, az erdőgazdaság ökoturisztikai központjából induló menetrendszerinti járatok megállóhelyei nemcsak csodálatos ártéri tájakkal, hanem különleges kiállításokkal is várják a kirándulókat. Nagyrezéten, a megállótól néhány perces sétára van az erdészház szomszédságában álló Gemenc Méhészeti Gyűjtemény, ahol a Baja és Körzete Méhész Klub Egyesület közreműködésével mutatják be a méhészet tárgyi emlékeit. A legizgalmasabb azonban belesni az üvegfalú kaptárokba, ahol valódi méhcsaládok élnek és szorgoskodnak.
Éltető ártér
Ez volt a legnagyobb kincs régen, aminek szerencsére ma is sok adományát élvezhetjük. Az egyik legnagyobb ilyen gasztronómiai-kulturális érték a vízimolnárok kedvelt étele, a tájegységre jellemző bajai halászlé.
Gemenc tehát összetett érték: természeti és kultúrtörténeti kincs, védendő ökoszisztéma, európai szintű szolgáltatásokat nyújtó és magas színvonalú ökoturisztikai infrastruktúrával rendelkező terület, tudományos kutatások alapjául szolgáló egyedi erdei életközösség.
Sipos Sándor
vezérigazgató-helyettes
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
