0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Egy mutatós díszpinty Ausztráliából

A vörösszemsávos pinty (Neochmia temporalis) a szakirodalom szerint Kelet-Ausztrália gyakori madara, amely szinte minden tisztásokkal tarkított erdei, bozótos, fás-szavannás biotópban és a megművelt területeken is megtalálható. Sőt, még a nagyobb városok parkjaiban is előfordul.

Nos, jómagam három alkalommal töltöttem huzamosabb időt az élőhelyén, de csupán egyetlen alkalommal találkoztam vele, mégpedig a Border Ranges Nemzeti Parkban. A madárcsapat épp az avarban kutatott, miközben gyakran hallatták cit-cit-sí-sí” hangjukat.

Darazsak a szomszédban

A vörösszemsávos pintyet Ausztráliában tűzfarkú pintynek (Firetail) is nevezik, ám mivel hazánkban egy másik fajt illetnek ezzel a névvel, maradjunk a németből átvett nevénél. Alfajainak száma még ma is vita tárgyát képezi, a magyar nyelvű szakirodalom három, míg az ausztrál két alfajt említ. Átlagos termetű díszpinty, testhossza 11-12 centiméter. Jellegzetes vörös szemsávjáról és faroktövéről könnyen felismerhető, noha a tűzfarkú pinttyel talán összetéveszthető. Ám annak a hasa mintás, míg cikkünk főszereplőjéé egyszínű szürkés. Élőhelyén leginkább apró magvakat, például fűmagot fogyaszt, különösen kedveli az Európából behurcolt egynyári perje (Poa annua) magját. Ez az információ azok számára is hasznos lehet, akik otthonukban szeretnék gondozni a vörösszemsávos pintyet, hiszen kedvenc eledelüket itthon is könnyedén begyűjthetik, ha csak kiegészítő táplálékként is.

A madarak a magokat félérett állapotban is örömmel fogyasztják. A vöröszemsávos pinty párok, ha nem is hagyományos értelemben vett kolóniában, de mindenképpen egymáshoz közel fészkelnek, fészkeik átlagosan egy méterre találhatók egymástól.

Ami még egy érdekesség, hogy – egyes irodalmi adatok szerint – szívesen fészkelnek darázsfészkek közelében. A darazsak nem veszélyeztetik őket, s nem kizárt, hogy az ízeltlábúak szomszédságát nem véletlenül választották. Elképzelhető, hogy a fullánkos szomszédok egyes ragadozók számára megálljt jelentenek. A madarak, amikor nem költenek, gyakran alvófészkekben töltik az éjszakát.

Hogyan tartsuk?

A vörösszemsávos pinty sokkal igényesebb, mint teszem azt, a szintén ausztrál illetőségű zebrapinty, ám gondozása egy gyakorlott díszmadártartó számára mégsem okozhat problémát. A legnagyobb veszélyt a vörösszemsávos pinty elhízása jelenti.

Ezért természetesen nem tartható kis kalitkában, nagy helyre van szüksége, hogy lemozoghassa a fölösleges grammokat, illetve a táplálására is nagyon oda kell figyelni.

A szokásos igen jó minőségű és változatos, apró magvakat tartalmazó pintymagkeveréket érdemes kiegészíteni a már említett egynyári perje magjával. Természetesen nem feledkezhetünk meg a kiegészítő táplálékról, zöldeledelről, állati fehérjéről stb. sem, s emellett mindig legyen madaraink előtt tiszta ivó- és fürdővíz. Mivel a nemek külsőre egyformák, nem lehet ránézésre az ivarokat megkülönböztetni, így a tenyésztésre szánt madarak kiválasztása sem egyszerű. A legjobb több példányt beszerezni, és megvárni, míg a hímek énekelni kezdenek, illetve megkezdik jellegzetes násztáncukat. A legjobban volierben érzik jól magukat, ahol egyszerre több pár is együtt gondozható. A vörösszemsávos pinty szerencsére békés madár, így torzsalkodásra nemigen kerülhet sor. A voliert természetesen úgy kell megépíteni, hogy macskaés rágcsálóbiztos legyen. A legjobb, ha egy kis védőházikó is csatlakozik hozzá.

A házikóban a madarak kitelelhetnek, s nem kell őket ősszel kifogni, és esetleg egy kisebb kalitkában teleltetni. A vörösszemsávos pinty hőigényéről megoszlanak a vélemények. Ha a térképen megnézzük az elterjedési területüket, láthatjuk, hogy a trópusoktól a mérsékelt övi területekig előfordul. A legjobb, ha 15 fok felett teleltetjük. A vörösszemsávos pinty tenyésztése megoldható, ám a legnagyobb problémát ma már a megfelelő tenyészmadarak beszerzése jelenti, amely többnyire csak külföldi börzéken sikerülhet. Fészkelőkosárban vagy félig nyitott odúban költ. A tojó 5-6 tojást rak, a fiókák 12- 13 nap után kelnek ki a tojásból. A kis jövevények három hétig maradnak a fészekben, de még utána is sokáig visszajárnak szüleikhez. Három hónapos korukra pedig elnyerik a felnőtt madarakra jellemző színezetüket.

Forrás: Kistermelők Lapja