Ezek a szavak egy vásárlótól származnak, aki a tótszerdahelyi Semec Farm egyik termékéről nyilatkozott ekképpen. Hozzá kell fűzni, hogy a többiről is hasonló véleménnyel vannak a vevők. A magyar-horvát határon működő családi gazdaság vezetője, Novák László kezdettől fogva azt mondja: „A termelőtől az asztalig!” mottó jegyében tevékenykedünk, vagyis a termékeink útja az alapanyag-termeléstől a feldolgozásig nyomon követhető. Ezt és a lehető legjobb minőség elérését tartják szem előtt.
✦ Miként kerültek kapcsolatba a mezőgazdasággal?
– Közel negyed százada, 1994 óta mondom magam gazdálkodónak. Hatvan hektáron kezdtünk növényeket termelni, majd jött hozzá az állattenyésztés, bár akkor még nem ilyen nagyban, csak kicsiben – idézte fel a kezdeteket. – Az évek során az állattenyésztésünket negyven anyakocára bővítettük, azok szaporulatát hizlaljuk. 2002 óta egy külső telephelyen is foglalkozunk sertések bérhizlalásával. Ott nyolcszáz jószág található.
Ez utóbbi tevékenységet az évek során bekövetkezett változások indokolták. Amikor a sertés ára alacsony volt, elkezdtünk mi magunk is feldolgozással, húsáru előállításával foglalkozni. Ezzel őstermelőként foglalkozunk. Három éve, kizárólag a hévízi piacon árusítjuk termékeinket – a szalámiktól a kolbászokon át a sonkákig és egyéb húsárukig –, amelyek mind teljesen hagyományos módon készülnek.
Ebben például naponta, kétnaponta megforgatjuk a sonkákat. Fontos, hogy semmiféle adalékanyagot nem használunk, egyetlen termékünknél sem. A termékeink többféle ízvilágban és többféle érlelési idővel, hagyományos, bükkfán való füstöléssel készülnek.
✦ Gondolom, a húsáruk gusztusos kinézete mellett ezt is fontos tulajdonságként értékelik a vásárlók.
– Alapvető számunkra, hogy a vásárlók olyan terméket kapjanak, amely a lehető legjobb minőségű, és hogy természetes módon készüljön. Mindennél lényegesebb, hogy kialakuljon a bizalom, és persze hogy az meg is maradjon a termelő és a vásárló között.
Nálunk a kapuk mindig nyitva állnak: a leendő vásárlók bejöhetnek, körülnézhetnek, és a látottak alapján dönthetnek a vásárlásról. A minőség és a természetesség mellett arra is nagyon figyelni kell, hogy olyan termékeket készítsünk, melyek népszerűek, kelendőek, amelyek ízlenek az embereknek. Úgy gondolom, hogy nálunk a hagyományos húsféleségek és készítmények mellett igazi különlegességeket is találnak. A magyarok körében keresett paprikás és csípős paprikás termékek mellett megemlíteném a paprika nélküli kolbászokat, és ezek között is igazi különlegesség a borókával fűszerezett paprika nélküli termékünk.
– A recepteknek egyébként külön történetük van. Elárulhatom, hogy nem saját kreációkról van szó. Mi eredetileg nem feldolgozásra készültünk, a profilunk a növénytermesztés és az állattenyésztés. A feldolgozást az élet hozta magával, ezért be kellett szereznünk a lehető legjobb receptúrákat. Mivel a horvát-magyar határon élünk, dolgozunk, horvátországi ismerősök körében is kutakodtunk receptek után. Természetesen pici módosításokat végeztünk.
✦ Fel kell tenni a kérdést: a fogyasztás tekintetében mi a népszerűbb, a csirke vagy a sertés?
– A válasz egyértelműen az, hogy Magyarországon a sertéshús a húsok királya, túlnyomórészt az fogy. Úgy gondolom, ez nem is változik meg a jövőben. A szüleim tartottak régen csirkéket, és arra is van kereslet, viszont a magyar emberek elsősorban a sertés mellett teszik le a voksukat. A sertéshús jól eladható; nem is kérdés, hogy elsősorban a minőségi.
Annak a híve vagyok, hogy az emberek inkább húst egyenek, mint különböző adalékanyagokkal „megtűzdelt” dolgokat. Nagy öröm, és persze egyfajta kontroll számunkra, ha a vásárlók visszajárnak hozzánk. Szerencsére sokan vannak, magyarok és külföldiek egyaránt. Ez azt jelenti, hogy ízlenek nekik a termékeink.
Novák László elárulta: alkalmazottjuk nincs, a családi gazdaságban feleségével és két fiával dolgoznak. Annak ellenére, hogy a rendszer már „beállt”, a munkát mindig alaposan meg kell szervezniük. A feldolgozást nagyrészt ő maga végzi, a fiúk a növénytermesztést és az állattenyésztést „viszik”, a felesége pedig az értékesítést. Egy biztos, mindennapos munkáról van szó, és soha nem unatkoznak.
✦ Kétségtelen, hogy minden terület nagy odafigyelést igényel, ráadásul a sertéstenyésztésben mindig felbukkannak betegségek…
– A telepünk zárt, oda vadállatok, más nemkívánatos dolgok nem juthatnak be. Egyébként minden tőlünk telhetőt megteszünk ezért. Az állatok nagy száma miatt természetesen folyamatos az állatorvosi kontroll. A munka valóban sok szervezést igényel, de próbálunk is segíteni magunkon.
Takarítás akkor van, amikor kikerülnek az ólból. Ez nagyon jó technológia, ráadásul szerintem állatbarát is, hiszen a sertések szalmával találkoznak, nem közvetlenül betonnal és rácspaddal, emellett a kifutóra is mehetnek. Mindez azt jelenti, hogy a technológiának köszönhetően a munkaerőigényünk könnyen kielégíthető. A munkaszervezés szempontjából ez is nagyon fontos a családban. Azt talán nem is kell mondanom, olyan egyértelmű, hogy a sertések magunk termelte takarmányt esznek.
✦ Terveznek-e fejlesztéseket, beruházásokat?
– A gazdaságunk mérete mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés tekintetében korlátozott, így ezen a téren nem tervezünk fejlesztéseket. Inkább a feldolgozásra szeretnénk koncentrálni, és az eddigieken kívül újabb termékeket előállítani. Például az érlelt készítményekre gondolok. Hazánkban ezekből még nincs sok, pedig van rájuk kereslet.