Az egyszeri vásárló néhány évvel ezelőtt először csak azt vette észre, hogy már június végén, július elején megjelenik a piacokon a csemegekukorica, hogy aztán november végéig el se tűnjön a pultokról. Ez időszakban mindig friss és minőségi áru kapható, nem olcsón, de azért megfizethető áron. Jellemző módon nyár végén, a tömeges termés idején sem lehet hozzájutni annyi pénzért, amennyiért feltehetően nem érdemes megtermelni.
Mivel egységes és minőségi termékről van szó, a nagy áruházláncok irányítóinak figyelmét is hamar felkeltette. A csemegekukorica tehát ma azon kevés agrártermék egyike, amelyeket kistermelők állítanak elő, de már kaphatók a szupermarketekben. A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy leggyakrabban több kézen jut el odáig, és a haszon jelentős része a kereskedők zsebébe vándorol.
✦ De meddig tarthat ez a sokak által idillinek nevezett állapot? Nem kell félni például a túltermelés veszélyétől?
– A mezőgazdasági termelés egyik sajátossága, hogy sohasem mehetünk biztosra, ám jelenleg úgy tűnik, hogy vidékünkön csemegekukoricát termeszteni a legkevésbé kockázatos – állítja Máté Béla derceni zöldségkertész, aki évek óta standot bérel a beregszászi piacon. Így jó rálátása van mind a termesztési, mind az értékesítési folyamatokra. – Kezdeném azzal, hogy
Tehát ezzel a primőr áruval mi terítjük a nyugat-ukrajnai térséget. Ez pedig a legszerényebb becslések szerint is 3,5–4 millió vásárlót jelent. A csövek szállítása, pulton tartása nem jelent túl nagy kockázatot. Nem feltétlenül fontos például, hogy két-három napon belül vevőre találjanak. Nem úgy, mint például az újburgonya esetében, amelyik napról napra veszít frissességéből. Lássuk be azt is, hogy a legtöbb korai zöldségféléből és gyümölcsből az első tételek az átlagos keresetű polgárok számára megfizethetetlenek. Üde kivételt jelent ez alól a csemegekukorica, amely az első perctől kezdve fogyasztóbarát áron kerül forgalomba, így aztán már a kezdet kezdetén igen sok fogy belőle.
– Túltermeléstől pedig azért sem tartok – folytatja a gondolatmenetet Máté Béla –, mivel Kárpátalján adott néhány kistérség, ahol a gazdák egy része néhány évvel ezelőtt, jó érzékkel a csemegekukorica termesztése mellett döntött, és hajlandó pénzt, időt, energiát fektetni az agráriumnak ebbe az ágába. A számuk jelenleg sajnos nem gyarapszik, hanem legfeljebb stagnál.
✦ No és a helyi nagyüzemek?
– A csemegekukorica termesztése, bár messze nem igényel olyan jelentős élőmunka-ráfordítást, mint például a hajtatott uborka, mégiscsak kíván annyi munkáskezet, hogy azt az amúgy is állandó munkaerőhiánnyal küszködő mezőgazdasági vállalatok ne tudják maguknak biztosítani. Éppen ezért bátran kijelenthetjük, hogy ez a kultúra a családi gazdaságok növénye. Bár, mint valamennyien tisztában vagyunk vele, a gabonafélékhez tartozik, ma már sokan zöldségféleként kezelik, hisz az idény legnagyobb részében ott találjuk a zöldséges standokon.
✦ Mégis, mitől függ az, hogy egy család egyszer csak e kultúra termesztése mellett dönt?
– Számos egyéb fontos tényező mellett a választásban szerepet játszik a család munkabírása – magyarázza Molnár Ádám fiatal falugazdász. – Hisz ahol a férj például az év nagy részét külhoni munkahelyen tölti, ott a feleség, mondjuk, két kiskorú gyermekével, illetve a nem túl jó egészségi állapotban levő nagyszülőkkel nem valószínű, hogy a korábban felépített fóliaházban bevállalja az uborka vagy a paradicsom hajtatását, meg a fűtéssel, a tápoldatozással, majd a szedéssel és az értékesítéssel járó ezernyi gondot. Ám a csemegekukorica termesztésével még megbirkózik. Fontos tisztázni, hogy nem pótcselekvésről van szó, hisz ha jól csináljuk, busásan megtérül a befektetés.
✦ Hol lehet elrontani?
– Vegyük először a fóliaházi termesztést! Ebben az esetben a korai csemegekukorica a főnövény. Először nem mindenki gondol arra, hogy a zárt térben szellő nem jár, így a csövek beporzását mesterségesen kell elvégezni, például úgy, hogy ketten egy zsinór két végét fogva, azt a csövek magasságában tartva néhányszor végigsétálnak a sorok között. Ha ezt elmulasztjuk, akkor a fóliaház belsejében kevés teljes értékű cső érik be. Sokan már ventilátorokat szereltek be a beporzás céljából. Oda kell figyelni arra is, hogy a kukoricamoly ne tegye tönkre a termést, tehát a fóliaházban többször is védekezni kell ellene. Találkoztam jó néhányszor olyan hibával is, hogy túl sűrűre sikeredett az állomány. Ez mind hajtatóközegben, mind szabadföldön előfordul. Továbbá,
A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy az egyre szélsőségesebbre forduló időjárás miatt nagy kockázatot vállal, aki nem biztosít folyamatos vízellátást e kultúra számára. Egyébként kevés olyan – ha szabad így fogalmaznom – családbarát növénnyel találkoztam, mint a csemegekukorica. A megyében nem múlhat el olyan népünnepély, ahol jó üzleti érzékkel megáldott gazdák ne árusítanának főtt kukoricát.
A már nálunk is népszerű pizzériák egy része már hazai alapanyagokat használ. Természetesen sokan vannak, akik konzerválják ezt a terményt, főleg saját részre. Hisz különböző salátákhoz kitűnő alapanyag, de a belőle készült krémlevesnek is nagy jövőt jósolnak.
A fornosi Kukri Sándor fóliagazdaságában, úgymond, nem egy hosszú távú stratégia részeként kezdett el csemegekukoricát termeszteni.
– A jó néhány éven át tartó uborka-paradicsom váltógazdálkodás következményeként egyre inkább jelentkeztek nálunk a talajuntság tünetei – emlékezik vissza a gazda. – Emellett számos gombás betegség ütötte fel a fejét, amelyek ellen egyre nehezebben tudtunk védekezni. Barátaim akkor ajánlották, hogy egy-két éven át termesszem inkább ezt a növényt, hogy ily módon megszabaduljak az annyira ránk telepedő kórokozóktól. Az ötlet bevált. Megvallom őszintén, attól nem tartottam, hogy bő tizenöt évnyi kertészeti múlttal a hátam mögött nem sikerül a kukorica. Inkább az értékesítés miatt fájt kissé a fejem. De mivel a megyében nálam az elsők között értek be a csövek, igencsak jó áron adtam túl az egész tételen.
Csökkent a sertéstartási kedvA háztájiban felnevelt hízónak nincs párja, tartják a kárpátaljai magyarok, hisz nekik továbbra sem tiltja meg senki, hogy a hulló gyümölcs, a kert végén levágott lucerna, a darával megfőzött apróburgonya és a hibás zöldség mellett a konyháról kikerülő ételmaradékot is feletessék állataikkal.
Ugyan mindez nem csökkenti jelentősen a ráfordítás mértékét, ám a levágott sertés húsának a minőségében óriási pluszként jelentkezik. ✦ A december második felétől majd’ január közepéig tartó időszakot errefelé hagyományosan a disznóvágások nagyheteként tartják számon. Vajon történtek-e változások ezen a téren? – Igen is, meg nem is – válaszol a kérdésre Rázsó Lajos beregardói böllér. – Azon földijeink többsége, akik korábban is vágtak karácsonyra hízót, idén is megtették. Figyelemreméltó új fejlemény viszont, hogy jelentős részük már nem saját nevelésű sertést, hanem az ismeretségi köréből származó, vásárolt állatot dolgozta fel. Az új idők új szele, hogy a frissesség megőrzése érdekében – no és a takarékosság jegyében – sokan amellett a variáció mellett döntöttek, hogy vettek 8–10 kilogramm húst – főleg kicsontozott lapockát –, azt ledarálták, majd a maguk szája íze szerint fűszerezték és készítettek kolbászt belőle. Arról is tudomásunk van, hogy a most megvásárolt majdani húsvéti sonkát van, aki egyedül sózza, pácolja, füstöli – természetesen saját ízlése szerint.
✦ Ezekben a hetekben a vágásérett állatok 60–63 hrivnya/élősúly-kilogramm (580–600 forint) áron találnak vevőre. Várható-e a közeljövőben az árak emelkedése? – Bár nálunk sohasem mehetünk biztosra, a tapasztalat szerint húsvétig nem valószínű jelentősebb változás a sertéspiacon. Már ami a vágásérett állatokat illeti. Tehát április közepéig nem kell számítani jelentősebb áringadozásra, ami esetünkben természetesen csakis emelkedést jelenthet. Ugyanakkor törvényszerű, hogy a malacok ára március végén, áprilisban a legmagasabb. Gondolom, nem lesz ez másként az idén sem. ✦ A jelenlegi takarmányárak mennyire ösztönzik a sertéstartókat, hogy tápon neveljék az állományt? – Szerencsére a sertések etetésére szánt gabona jelenleg átlagosan a harmadába kerül annak, amibe a kész táp. Így tehát nálunk már rég az a bevált gyakorlat, hogy a gazdák a frissen vásárolt növendék állatokat 2,5–3 hónapos korukig javarészt tápon nevelik, méghozzá úgy, hogy a mesterséges eledel arányát fokozatosan csökkentik. Így a leendő hízó a negyedik hónaptól kezdve már csak saját takarmányt kap. Így tudjuk – ahogy nálunk mondani szokás –, hogy mit eszünk.
|
Kovács Elemér, Kárpátalja
|
|
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a
