0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

70-80 hektár zöldséghajtató üvegház „full extra” fölszereltségű

A zöldségtermesztésben is pénzre váltható az innovatív technológiai, technikai megoldások alkalmazása, hangsúlyozták a Prega konferencia zöldségtermesztési szekcióülésén. Amíg a szabadföldi termesztésben főként a gépesítés, robotizáció, precíziós öntözés és tápanyag-gazdálkodás javíthatja a hatékonyságot, a hajtatásban az adatgyűjtésen alapuló döntéstámogató rendszerek is segítik a kertészeket.

A zöldségtermesztés fejlesztésének egyik fő mozgatórugója, hogy mind nehezebb elegendő és megfelelő minőségű munkavégzésre alkalmas embert találni, hangsúlyozta Ledó Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke.

A szántóföldi zöldségek esetében a munkaerő szempontjából az értékesítési cél (frisspiaci, feldolgozóipari), a tenyészidőszak hossza, a betakarítási mód, illetve a szedések száma, a frisspiacra szánt termékek eltarthatósága, a munkafolyamatok gépesíthetősége, és az élőmunkaigény ütemezhetősége egyaránt befolyásolja a gazdálkodás eredményességét. 

Az élőmunkaerő-felhasználás értelemszerűen azoknál a szántóföldi zöldségfajoknál a legkisebb, amelyek termesztése a leginkább gépesíthető. Így amíg a zöldségtermő terület közel kétharmadát elfoglaló feldolgozóipari csemegekukorica vagy a zöldborsó intenzív termesztésekor a hektáronkénti élőmunkaigény 0,2, a szabadföldi paprika, konzervuborka, a görögdinnye és a fűszerpaprika esetén 3 fő.

Ez is magyarázza, hogy az utóbbiak területe fokozatosan szűkül. Konzervuborkát például már csak a tizedakkora területen, mindössze mintegy 500 hektáron termesztjük, mint a rendszerváltáskor. Frisspiaci áru termesztéskor ráadásul a csomagolás, válogatás, osztályozás további 10-30 százalékkal növeli az élőmunkaigényt.

Örvendetes, hogy a szántóföldi zöldség 70-75 százaléka már öntözhető, e nélkül nem is beszélhetnénk precíziós gazdálkodásról, a területnek azonban csak a 40-50 százalékán valósítható meg a növények mindenkori igényét kielégítő a víz- és tápanyagmennyiség kijuttatása. Az előrelépéshez nem elegendő tehát az öntözött területek bővítése, az öntözési technika fejlesztésére is szükség van.

A hajtatásban jóval korábban kezdődött az automatizáció. A 3500-3600 hektárnyi növényházból főként az üvegházakban és a nagylégterű fóliákban működtethetők a korszerű technológiák.

A jelenlegi 150-200 hektáros üvegházból  70-80 hektárnyi berendezés „full extrás”,

és az uniós támogatásoknak köszönhetően további bővülés várható a következő 1-2 évben. A hektáronként akár 300 millió forintot is elérő beruházásokban a klímaszabályozás, öntözés, árnyékolás számítógépes vezérlésén, a munkafolyamatok online nyomonkövetésén túl a kártevők megjelenésének jelzésére is lehetőség van, sőt az üvegházakban alkalmazható drónokkal megoldhatók a foltkezelések is.

További áttörést a szedés és növényápolás automatizálása hoztat.

Hiszen például a hajtatott paprika- és uborkaállományban jelenleg hektáronként 6 főt kell alkalmazni, paradicsomban pedig még egy fővel többet, és az áruvákészítéshez további 15-35 százalékkal több kézi munkára van szükség. Többféle levelező- és szedőrobot prototípusa készült már el, talán széles körű elterjedésükre sem kell sokat várni. Az eddigi tapasztalatok szerint ezekkel a robotokkal a negyedére lehetne leszorítani az élőmunkát, ami azért is sürgető, mert fokozatosan csökken annak a fölső határa, ameddig a jelenlegi hozamokon és termelői árakon megéri növelni a munkaerőköltséget, hangsúlyozta a FruitVeB elnöke. A hozamok, a termésminőség javítását, a fajlagos költségek csökkentését eredményező technológiai újítások alkalmazása ugyanakkor csak megfelelő üzemméretnél gazdaságos, amely Ledó Ferenc szerint a következő fél-egy évtizedben fóliás berendezéseknél 5-10, a termálvízre alapozott üvegházi termesztésnél pedig 3-5 hektárra fog nőni.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu