0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Immár a mezei a leggyakoribb veréb

A közelmúltban hazánkban megfigyelték a Földközi-tenger vidékén honos berki verebet, így nálunk immár hivatalosan is három verébfaj fordul elő. Míg néhány évtizeddel ezelőtt a házi veréb volt a legelterjedtebb, mára a mezei vette át az elsőséget. Ez utóbbi faj szinte egész Európában fészkelő madár, hazánkban is gyakori.

A házi veréb urbanizálódott, azaz kizárólag emberi környezetben él, a mezei veréb szintén megtelepedett a városokban, csak azok külső, kissé már falusias területein fészkel. Emellett út menti fasorokban, parkokban, ligetekben, a folyókat kísérő ártéri erdőkben, öreg temetőkben, gyümölcsösökben telepszik meg, mindenütt, ahol fészkelésre alkalmas odút vagy üreget talál.

A mezei veréb nem vonul, egész évben nálunk van, a költési időn kívül ősszel és télen kisebb-nagyobb csapatokban látható.

A párok április és augusztus között két alkalommal költenek. A fészket hím és tojó közösen építi, elsősorban a kora reggeli és a délelőtti órákban.

Néha az ősszel, októbertől használt alvófészket tatarozzák ki, vagy újat építenek. Az anyagot a közelben gyűjtik, néha hosszú növényi szálakat hoznak az odúhoz, ahol gyakran nincs könnyű dolguk. Míg ugyanis például a gólyafészek oldalában építő pár könnyen beviszi a hosszú széna- vagy szalmaszálat, ugyanez egy szűk odúnyílás esetében nehéz feladat elé állítja az építő madarat.

A tojó kotlik, az 5-7 fehér alapon sűrűn foltozott tojásból 13-14 nap alatt kelnek ki a fiókák.

Szüleik hajnaltól estig etetik őket, rengeteg rovart, főleg lepkehernyókat hordanak.

A kicsinyek 16-18 napos korukban repülnek ki. Az öreg madarak néhány napig még etetik őket, majd önállósodva hasonló korú társaikkal kis csapatokba verődnek.

Írásunk Schmidt Egonnak a Kistermelők Lapjában megjelenő részletes cikkének felhasználásával készült.

Forrás: Kistermelők Lapja