Megvannak a legjobb gesztenyék!

Hazánkban körülbelül 500 hektáron termesztünk gesztenyét, az éves termés 200-500 tonna. Hagyományos termőtájai a Duna-kanyarban, Zala, Vas és Somogy megyében találhatók, mondta bevezetőjében Zsigmond Richárd, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Igazgatósága vezetője.

Sokféleképp hasznosítható a gesztenye, derült ki a bírálatot megelőző kerekasztal-beszélgetésen: erdeinkben elegyesen található meg a melegebb, savanyú vagy semleges talajú területeken. Fája a legnagyobb fűtőértékű hazai faanyag, tudtuk meg Kiss Balázs erdésztől.

Mint Zeller Zoltán nemesítő elmondta, 700 évre visszanyúló népi szelekció is működött a tájban, és ezek a gesztenyefák jobban alkalmazkodnak az eltérő környezeti adottságokhoz, mint a hivatalos fajtalistán szereplők.

Mint a legtöbb héjas gyümölcshöz, a gesztenyéhez is lehet szarvasgombát telepíteni, mondta Gógán Andrea kutató. Magyarországon sokféle, kiváló minőségű szarvasgombafaj él, amelyekkel a gesztenye gyökérzetét is be lehet oltani, ezáltal az elültetett fa a föld alatt is termést ad. Még egy haszonvételi mód lehetséges, a mézgyűjtés, amiről Németh Zsolt méhész elmondta, hogy a gesztenyeméz nagyon értékes mézfajta, viszont a közhiedelemmel ellentétben sosem fekete, hanem borostyánszínű vagy barna.

Maga a szelídgesztenye igen értékes táplálék, hiszen magas rost- és C-vitamin-tartalmú, sok benne a vas, a kalcium, a magnézium, a foszfor és a kálium,

ezáltal hozzájárul az egészséges táplálkozáshoz, mondta Zoltai Anna közétkeztetési szakértő. Ráadásul nagyon finom, minden magyar ismeri a gesztenyepürét. Sok más sütemény vagy édesség is készül belőle, sőt a gasztronómiában köretekben, sós változatban is használják.

A bírálaton a hazai államilag minősített fajták (Iharosberényi 2, Iharosberényi 29, Köszegszerdahelyi 29, Nagymarosi 38) mellett öt nagymarosi szelekció szerepelt, valamint külföldi fajhibridek, amelyek ellenállók a gesztenye kéregrákkal szemben. Ez utóbbiak nevét már most érdemes lehet ízlelgetni: Bouche de Betizac, Bournette, Ferosacre, Precoce Migoule, Marlhac.

Győztek a nagymarosiak

Színük, méretük, ízük, állományuk és a gesztenye pucolhatósága (a bél milyen könnyen fejthető ki a héjból és a rekeszfalak közül) alapján bírálták el a fajtákat, 1-5-ig terjedő skálán.

A termés színe alapján a bírálók a Nagymaroson szelektált gesztenyéket, illetve a Nagymarosi 38-at ítélték a legtetszetősebbnek. A hazai fajták 4,3-4,7 pontot értek el. A termés mérete, alakja szempontjából a nagymarosi szelekciók mellett a Bouche de Betizac és a Precoce Migoule fajták szerepeltek a legjobban. Szintén az újonnan szelektált hazai gesztenyék bizonyultak a legjobbnak a bél kifejthetősége alapján, 3,9-4,6 közötti átlagos pontszámokkal.

A gesztenyebél értékelése során is hasonlóan alakultak az értékek, mint a termés esetében. Illat, íz (3,8-4,5) szempontjából és a bél állománya (3,5-4,4) szerint is az új szelekciók kapták a legmagasabb pontszámokat. Az állomány értékelése során még a Bouche de Betizac került a legjobbak közé. Érdekes módon szinte roppanó húsú, illetve erősen lisztes állományú gesztenyéket is kóstolhattunk, és alighanem az ázsiai fajtákból eredő mellékízt is lehetett érzékelni egyes mintákban.

Az összesített pontszámok alapján az új nagymarosi gesztenyék állnak az élen, az ellenálló hibridek közül a Bouche de Betizac, valamint a Marlhac kapta a legkedvezőbb értékelést.