0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Miért pusztultak el a méheim a télen?

A méhészek Amerika északi területein rengeteg méhcsaládot vesztettek a múlt télen. Kezdenek bizonyos tendenciák mutatkozni. Egyike ezeknek a tendenciáknak a méhpusztulás egy speciális típusa - az ABJ-ban megjelent Meghan Milbrath, Ph.D. írását Hajtós Helén fordította. Meghan Milbrath fő szakterületei a mézelő méhek és pollinátorok.

Michiganből annyi telefonhívást kaptam, amely a lentebb olvasható eseményeket írta le, hogy még a kaptár felnyitása előtt, csak a tűnetek hallatán már tudtam, hogy elpusztult a méhcsalád. Míg a jövendőmondó képességeimmel le tudok nyűgözni néhány méhészt, ennek a típusú veszteségnek a gyakorisága valós járványt jelez, ami az északi éghajlaton levő mézelő méhcsaládokat érinti.

A gyakori korai téli veszteségek jellemzői az USA északi államaiban:

1. A méhcsalád nagy volt, és ősszel egészségesnek látszott.

2. Sok méz maradt a felső fiókban.

3. A telelő fürt kicsi, talán egy grapefruit méretű.

4. Alig van néhány méh a kaptár alján.

5. A telelő fürt közelében vagy pont alatta foltokban helyezkedik el a fiasítás – néhány le van fedve, néhányban pedig az előbújás során elpusztult a méh (arccal felfelé, nyelvük kidugva).

6. Ha közelről megnézzük a fiasítás körüli sejteket, láthatjuk, hogy a sejtek falához fehér kristályok tapadnak, mintha valaki durva szemcséjű sót szórt volna a fészekre.

7. Nincsenek feljegyzések arról, hogy a Varroa atkát ellenőrzés alatt tartottuk volna.

Ismerősen hangzanak? Ezen tipikus jellemzőket láthatjuk minden alkalommal az Államokban egy hosszú tél után – egy nagy méhcsalád, amely egyszerre csak összemegy és eltűnik. Sok méhész a méhcsalád összeomlásának hívja ezt a fajta pusztulást, és míg a szó jól jellemzi azt, ami történik, ez nem a valódi méhcsalád-összeomlási rendellenesség (CCD – kaptárelhagyás).

Ez ugyanis, a Varroa atkával kapcsolatban álló vírusok okozta pusztulás.

Hogy történik?

1. Nagy méhcsaládok – Míg a méhészek gyakran meglepődnek, hogy a nagy méhcsaládjaik az elsők, amelyek elhagyják a kaptárt, a Varroa fejlődését tekintve ez teljesen egyértelmű. Mivel a Varroa atkák a fedett fiasításban szaporodnak, azok a méhcsaládok, amelyek a legtöbb fiasítást hozták létre (azaz a legnagyobbak), vannak a legnagyobb veszélynek kitéve abban a tekintetben, hogy nagy Varroa állomány szaporodhat fel. Azokban a méhcsaládokban, amelyek kirajzottak vagy maradtak, vagy olyan betegséggel küzdöttek, mint a költésmeszesedés, kisebb a veszélye a magas Varroa létszám létrejöttének, mert nem volt egyenletesen nagy mennyiségű fiasítás. Jobb, ha az ember jegyzeteket készít az áttelelő fürtök méretéről, de még ha nem teszi, akkor is látni lehet a nagy mennyiségű elfogyasztott táplálékból, ha nagy a fürt.

2. Nagyon sok méz – A sok méz azt jelenti, hogy a család elég hamar elpusztult. A sok Varroa atkát tartalmazó méhcsaládoknál nagy a valószínűsége annak, hogy már a tél elején elpusztulnak (január előtt), sok mézet hagyva hátra.

Amikor a méhek össze vannak húzódva a fürtben, a vírusok nagyon gyorsan szedik áldozataikat.

Némely esetben a család már ősszel eltűnik, vagy elpusztul még a tél kezdete előtt. A fenti fotón levő családnak volt egy harmadik fiókja, amely tele volt fedett mézzel, jelezve, hogy a méhek korán elpusztultak, és nem az éhezés volt a kiváltó ok. Ez a méhcsalád nagy fészekkel rendelkezett (a felső fiókból kivett keretben levő lépen látható nagy sötét rész jelzi), és nagy volt a fürt a telelés megkezdésekor (a nagy mennyiségű elfogyasztott táplálék jelzi, ahol a telelő fürt kezdte). A családban nem figyelték vagy kezelték a Varroa atkát, és a méhek már januárra, ha nem hamarabb, elpusztultak.

3. Kis fürt – A Varroa atkák száma akkor a legnagyobb, amikor a telelő méhek kezdenek kifejlődni. A Varroával fertőzött sejtekből kibújó méhek gyengék, és ami még fontosabb, tele vannak vírusokkal. A Varroa atkák közismerten hordozzák a deformált szárny vírust (DWV), de tudjuk, hogy ezen kívül még sokkal többet. Amikor a méhek a telelő fürtben szorosan összebújnak, a vírusok rendkívül gyorsan tudnak terjedni.

A kis méhcsaládban a fürt mérete akkora, mint az öklünk, és tipikus, hogy néhány méh feje a sejtekben ragad, amikor próbálta melegen tartani magát, mások a keretek közé esnek.

4. Nincsenek méhek a kaptár alján – Amikor a méhcsalád éhezik, a méhek legalulra esnek, és így a kaptár alján egy kupac elpusztult méh halmozódik fel. Azonban amikor a méheket vírusok vagy kórokozók betegítik meg, gyakran elrepülnek. A beteg méhek ösztönösen elhagyják a családot, hogy a mezőn pusztuljanak el, amely egy olyan cselekedet, amely megakadályozza a kórokozók átadását, felhalmozódását a méhcsaládban. Amikor a legtöbb méh beteg – vagy elrepülnek, vagy túl gyengék ahhoz, hogy a tisztuló kirepülésből hazatérjenek. Egy kora őszi betegség azt jelenti, hogy a testek nagy részét a dolgozók valószínűleg eltávolították. Abban a méhcsaládban, amit nem rég vizsgáltunk, csak kevés méh volt az alsó fiók alján (1-2 maroknyi). Nem láttunk sok Varroa atkát, de volt némi rablás, így viasztörmelék fedte az alj nagy részét.

5. Pöttyös fiasítás/az előbújó méhek elpusztulnak – Amikor a méhcsaládot a Varroa atkával kapcsolatban álló vírusok vagy parazita kórokozók (PMS) támadják meg, ennek hatásait láthatjuk a fiasításban.

A nyúlós költésrothadással szemben, amely az álcát egy bizonyos fejlődési szakaszában támadja, a PMS a kifejlődő méheket a fejlődés több szakaszában is támadhatja.

Ez egyike azon betegségeknek, ahol a méhek már a kibújáskor elpusztulnak.

6. Fehér kristályok a fiasításban – Az elpusztult fiasításos sejtek körül (a fészek széle) gyakran láthatóak fehér kristályok a sejtek falához tapadva. Ezek ki vannak száradva (nem folyékony állapotban függeszkednek, mint a kikristályosodott méz), és a Varroa megkristályosodott maradványai. A Varroa atkák a sejtekbe ürítenek, és az ennek következtében hátramaradó guaninkristályok szabad szemmel láthatóak.

7. Nincsenek feljegyzések arról, hogy a Varroa atkát ellenőrzés alatt tartottuk volna – Vegyük észre, hogy azt mondjuk: „a Varroa atkát ellenőrzés alatt tartottuk”, és nem azt, hogy „a méhcsaládot kezeltük”. Lehet, hogy kezeltük a családot, de lehet, hogy ez túl kevés volt, vagy (ami a valószínűbb) túl későn került rá sor. Ez az év különösen nehéz volt ebből a szempontból, mivel Michiganben nagyon sokáig tartott a nyár – annyira meleg volt, hogy a méhészeknek elég volt október közepe táján felkészülni a telelésre. Sok méhész időt szakított arra, hogy kezelje a Varroa atka ellen a családokat, azt gondolva, hogy milyen szerencsés, hogy még ez is belefért az időbe. Noha ez a kezelés segítség lehet a méheknek a következő szezonban, de erre a télre már túl késő volt. A szeptemberi és októberi kezelések már azután történtek, miután a Varroa atka már megfertőzte a téli méheket.

A téli méhek ősszel születnek, és speciális zsírtartalékaikkal, melyek képessé teszik őket arra, hogy túléljék a téli hónapokat, a méhcsalád túlélését biztosítják a következő tavaszig.

Ha a téli méheket már megfertőzték a vírusok, a baj megtörtént. Semmilyen kezelés vagy a Varroa atkák számának bármilyen csökkenése sem menti meg a méhcsaládot.

A reménysugár

Az egyetlen mód arra, hogy tudjuk, a Varroa atka ellenőrzés alatt van, az az, ha figyeljük őket (cukor)csík vagy nedves alkoholos szövet használatával. A méhek szabad szemmel való megfigyelése nem elegendő, a Varroa atka annyira meglapul, hogy alig lehet látni őket, kivéve akkor, amikor a fertőzés már túl nagy mértékű, és már túl késő kezelni.

Sok méhész azt mondja, hogy nem lát Varroa atkát a kaptárban, ezért úgy gondolja, hogy nincs is ezzel problémája. Valójában, egy Varroával fertőzött kaptár nézhet ki úgy, mint ami szépen gyarapodik.

A lezárt fiasításos sejtek belsejében, távol vigyázó szemeinktől, a kártevők szaporodnak és szívják a fejlődő méhek életnedvét. A család elég egészségesnek nézhet ki addig, amíg az atkák elérik a csúcsértéket, és a méhcsalád összeomlik a fertőzés hatására. Ha már láthatóak a parazita kórokozók vagy a Varroa atkák a méheken, akkor legtöbbször már túl késő annak a méhcsaládnak (főleg, ha a tél mindjárt beköszönt). Egy megfigyelési és kezelési menetrend felállítása a Varroa atka ellen meg fogja adni azt a lelki nyugalmat, hogy az egészségesnek látszó család tényleg egészséges.

Ha a fent leírtak ismerősen hangzanak, ne essünk kétségbe. Először is, nem vagyunk egyedül. Sok méhészt ért váratlanul a Varroa atka megjelenése ebben az évben. Sokukban nem tudatosult az, hogy mennyire súlyos a helyzet, vagy a nem szokványos időjárás megtévesztette őket. Másodszor, amikor a méhek elpusztulnak, a Varroa atkák is elpusztulnak.

Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a vírusok a kaptárokban fennmaradhatnak, tehát újra lehet használni a régi kereteket.

A megmaradt mézet ki lehet szedni és megenni (ha nem volt feletetés vagy gyógyszeres kezelés), és a kiépített kereteket fel lehet használni új családokhoz. Emellett fontos megjegyezni, hogy ha a fent leírtakat figyelte meg az ember a méhcsaládban, akkor most már több tapasztalattal rendelkezik arról, hogy mi árt a méheknek, és így tud cselekedni. Stratégiát kell kidolgozni. Figyelni kell a Varroa atka jelenlétét a porcukros módszerrel, olvasni kell az integrált kártevő elleni védekezésről a Varroa atkát tekintve, és elkötelezni magunkat amellett, hogy megakadályozzuk a magas atkaszintet az év azon időszakában, mielőtt a téli méhek kifejlődnek.

Az ABJ-ban megjelent Meghan Milbrath, Ph.D. írását Hajtós Helén fordította

Forrás: Méhészet