0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Beteg a mézpiac – 3. rész

Sajnos nem a magyar méhész „szája íze” szerint alakulnak a nagybani mézfelvásárlási árak. Alacsonyak és nem mozdulnak, ha igen, akkor inkább lefelé. Egy kilogramm virágmézért másfél liter dízelt sem kapunk, Pesten két gombóc fagyit (igaz, édes tölcsérben). Ráadásul, alig-alig lehet eladni, a hazai exportcégek szokatlanul sokat állnak, nem vásárolnak. Vajon mi lehet ennek az oka? Miért beteg a mézpiac?

A „Beteg a mézpiac” cikksorozat első részét itt, a másodikat itt olvashatja el. Ezúttal Bross Péter összegfoglalójának harmadik részét közöljük:

Amerikai Egyesült Államok

Az USA mézfogyasztása 2017-ben elérte a 273 ezer tonnát, amely 22%-kal haladta meg a 2016-os mennyiséget. Az emelkedést nem a hazai méhészek elégítették ki, hanem az importból származott. A tendencia egyértelmű: 2010-ben az alacsonyabb belső fogyasztás 60%-a származott külföldről, míg 2017-ben már 75%-a! Míg az import méz ára és az Amerikában termelt mézek átlagára között 0,9 dollár volt a különbség 2010-ben, addig ez 2017-ben 2 dollárra nőtt. Ezt a mértéket támasztja alá szaklapunk, a Méhészet minden számának 38. oldalán (fent, jobb oldalt) olvasható piaci ár is. Régen, amikor elkezdtük olvasóinknak feltüntetni az amerikai méhészek nagybani felvásárlási árait, az szinte megegyezett az import mézek, azaz a mézek világpiaci árával. Miután a méhállomány jelentősen csökkent (60 év alatt harmadolódott), amivel párhuzamosan a méztermés is sokkal kevesebb lett, de a belső fogyasztás – a Nemzeti Méz Tanács (National Honey Board – NHB) remek munkájának köszönhetően – folyamatosan nőtt, így ezek hatására az amerikai méhészek által termelt mézek ára elhagyta az import mézek árszintjét. Fontos megemlíteni, hogy az NHB elsősorban nem általában a mézet, hanem az amerikai mézet, a hazai mézet propagálja!

Az USA egyre növekvő mézimportjának 40%-a Indiából és Vietnámból származik, persze érthető okokból, hiszen a hatályban lévő kínai mézdömping-ellenes vám következtében, ebből a két országból érkeznek a legolcsóbban a mézek.

Mint írtam korábban, a hazai (USA) méz és az importmézek közötti árkülönbség folyamatosan nő. De ennek nem csak a belső termelés csökkenése az oka, hanem az import mézek árának érthetetlen lejtmenete is. Érthetetlen, mert egy normális piaci helyzetben akkor csök­kennek az árak, ha a kereslet csökken, vagy a termelési költségek mérséklődnek. De a mi esetünkben, éppen ezek ellentéte jellemzi a piacot: a kereslet (mézfogyasztás) nő és hasonlóan alakulnak a méz termelésének költségei is. Semmi sem magyarázza a méz árának csökkenését – ami viszont mégis bekövetkezett. Teljesen érthetetlen, hogy a jelenleg tapasztalható kétpólusú piac hogy tudott kialakulni úgy, hogy a termékpálya minden szereplője tudja, nem egy termékről beszélünk, nem egyforma terméket hasonlítunk össze. Hiszen az amerikai méhészek által megtermelt mezőgazdasági termék neve méz, az olcsó import hordós édesség pedig még jóindulattal sem nevezhető annak.

A magas hazai mézárak (cserehordó nélkül már 4,6 USD/kg a méz felvásárlási ára, ami kb. 1310 Ft/kg-nak felel meg) ellenére nagyon komoly válságban van az USA méhészete.

Az egyre emelkedő beporzási díjak egyértelműen azt bizonyítják, hogy nincs elég méhcsalád. A méhészek igen nagy veszteségekről számolnak be, amit egyértelműen a növényvédelem során használt készítményeknek tulajdonítanak.

A magas beporzási díjak (200 USD/méhcsalád – 57 ezer Ft és az odaszállítási díj) és a magas mézárak nem riasztják el a méhcsaládjaikat elvesztő méhészeket tevékenységük folytatásától. Kezd kialakulni egy új szegmense az USA méhészetének: vannak nagy méhészetek, amelyek nem vándorolnak el szántóföldi kultúrákra, gyümölcsösökbe megporzásra, hanem éppen ellenkezőleg: vegyszermentes természetes helyeken tartják a méheket és szaporítanak, vagy söpört rajokat készítenek. A beporzást végzők pedig folyamatosan vásárolják tőlük a méheket, már sokan szerződéseket kötnek a márciusi-áprilisi söpört rajok lefoglalására. Előző évi anyával a másfél kilós rajokért 130 dollárt (37 ezer forint) is hajlandók fizetni.

Argentína

A hatalmas ország gazdaságát a felfordulás, a kiszámíthatatlanság jellemzi. Nemzeti pénzük, a peso, az elmúlt egy év alatt felét éri, a 2018. évi infláció 40%-os volt. Tavaly szeptembertől az állam a Nemzetközi Valutaalap (IMF) javaslatára 12%-os exportadót vetett ki, ami a mézet is érintette. Az egyik mézexportőr nyilatkozata nagyon találó a körülményekre: „Tévénézés közben tudjuk meg, hogy vállalkozásaink működési körülményei egyszer csak alapjaiban változnak meg!” A 2018/2019-es termést 60 ezer tonna körülire becsülik. 2018 első félévében az argentin méz ára 20%-ot emelkedett. 47%-át a méznek az USA-ba exportálták. További, minimum 10%-os áremelkedést feltételeznek az exportvám bevezetése kapcsán. Az európai kereslet stabil, Japán egyre több világos színű mézet vásárol a kifogástalan minőséget képviselő argentin mézből.

Brazília

Mint említettük korábban, az elmúlt időszakban jelentős árcsökkenés volt tapasztalható a biomézek piacán, mely piac főszereplője Brazília. Azonban egyes piaci szereplők szerint, trendfordulás állt elő és emelkedni kezdett az organikus mézek ára. Ennek oka, hogy hiány lépett fel a világos színű biomézek kínálatában, ráadásul a készletek is kifogytak a vevőknél. 2018 első hét hónapjában összesen 17 600 tonna mézet exportált a legnagyobb dél-amerikai ország.

Érdekes információ, hogy egyre több mézpiaci szakember vonja kétségbe a brazil bioméhészet valódiságát, egyre többen a laza ellenőrzési rendszernek tulajdonítják Brazília vezető szerepét a biomézek piacán.

Ausztrália

Ritkán számolunk be és éppen ezért keveset tudunk a kontinens mézpiacáról. Most azért került képbe Ausztrália, mert 2018 legnagyobb mézbotránya fűződik hozzá. Tavaly szeptemberében „robbant a bomba”, amikor is kiderült, hogy az egyik vezető német mézlabor vizsgálata alapján az ausztrál szupermarketekben lévő mézek fele hamisított! Nagyon fontos megjegyezni, hogy a tisztán ausztrál mézet tartalmazó kiszerelések idegenanyag-mentesek voltak, az olcsóbb árkategóriába tartozó importmézekkel volt a probléma. A hamisnak bizonyult mézek 70%-a Kínából származott. Az ausztrál mezőgazdaság 2/3-a függ a méhes megporzástól, ezért is kísérte kiemelt figyelem a mézhamisítás hírét, hiszen

a sajtó tudatosította az emberekkel, hogy a hamis importmézek alacsony ára miatt nem tudják fenntartani az ausztrál méhészek gazdaságosan méhészeti vállalkozásaikat.

Ha ezt a folyamatot nem állítják meg az illetékesek, komoly hatása lesz az egész mezőgazdaságra a méhészek tönkremenetele.

Az egész ausztrál történet rávilágít a világ mézkereskedelmében tapasztalható kontroll nélküli állapotra. „Ami itt zajlik, az csalás és bűncselekmény!” – nyilatkozzák a méhészeti szakemberek és egyre többen követelik az Interpol bekapcsolódását a mézpiacon történtek felszámolásához.

India

2017-ben az USA közel 46 ezer tonna mézet importált Indiából, ami történelmi csúcs. A 2018 év végi és 2019 év eleji kereslet további emelkedést jelez előre az Indiából származó exportban, ráadásul az időjárás is kedvez a kínálat kielégítésében. Az indiai kormány legfrissebb hivatalos adata 2016/2017-es évről szól, ami (nyártól-nyárig) 94 500 tonna méztermésről számol be. De a Föld második legnépesebb országát sem kerülte el a belföldi mézbotrány: tavaly augusztusban jelent meg egy cikk a Financial Express lapban egy vezető beosztású, államigazgatásban dolgozó szakembertől, aki a belföldi mézpiac visszásságairól írt. Ki kell emelni írásából a következő fontos megállapítást:

„A méhészeti ágazat annyira kívül esik a hivatalos szabályozáson, annyira szervezetlen, hogy még hitelt érdemlő adataink sincsenek, nemhogy a méhészek és a méhcsaládok számáról, hanem még a megtermelt méz mennyiségéről sem!”

A szakember beszélt arról is, hogy a legtöbben az országban nem is tudják, mit jelent a méz, mit értünk valódi, természetes méz alatt. De ami a legszomorúbb, hogy nem a mézfogyasztók, a vásárlók tudatlanságára gondolt, hanem a méz termékpálya résztvevőire. A szakmai tudás hiánya okozza azt az általános problémát, hogy gyakran baj van az exportméz minőségével mind szermaradvány, mind nehézfémek, mind idegencukor-tartalom miatt. De nem csak a mézfeldolgozók, hanem a méhészek szakmai hiánya is a problémák forrása, hiszen mással nem lehet megmagyarázni azt, hogy lefedetlen, friss mézet pergetnek ki, vagy engedélyezetlen, a mézben komoly szermaradványokat hagyó állatgyógyászati készítményeket használnak. A mézfeldolgozók egy része pedig „százéves” szinten van, már ami a technológiát illeti. Így fordulhat elő, hogy a túlmelegítés miatt biológiailag teljesen tönkretett mézek vannak jelen a belföldi piacon. De sajnos az exportpiac résztvevőit éppen az ellenkezője jellemzi: a legmodernebb technológiát használva, a legkifinomultabb módszerrel hamisítják a mézet. Mindez nem tesz jót az ország megítélésének, csak idő kérdése, meddig lehet e gyakorlatot folytatni – írja önkritikusan Bibek Debroy államigazgatási vezető. A világ mézkereskedelmével foglalkozó szakembereket meglepte a cikk őszintesége és tényfeltárása, de az is meglepő, hogy az írás megjelenése óta eltelt több mint 4 hónapban nemhogy lassult volna (a bizalmatlanság miatt) az indiai mézexport, hanem tovább erősödött jelenléte a piacokon. Talán ez több is mint meglepő – inkább szomorú és elkeserítő…

Kína

A világ legnagyobb népességű országa, egyben a világ legtöbb mézét termelő országa 2017-ben 270 millió USA dollár értékben értékesített mézet, ezzel a világon a legtöbb és legnagyobb értékben mézet exportáló ország is egyben. Mindenben a legnagyobb! Környezetszennyezésben is: vannak országrészek, ahol már kihaltak a méhek. Kína nagy része teljesen alkalmatlan a méhészkedésre, hiszen kétharmada a területének magashegység és a világ 3. és 7. legnagyobb sivataga is itt található. Miért írom le ezeket? Mert az előbb elmondottak alapján érezhető, hogy valami nincs rendben…

Alapvetően az eladásra kínált kínai mézek nem növényeredetre (fajtára), színre vagy ízre különböztethetők meg egymástól. Gyakorlatilag a piac kétféle kínai mézet kínál: 1. NMR-vizsgálaton „megbukó”, 2. NMR-nek megfelelő. Utóbbi – nyilván – a drágább és a kelendőbb a piacon. Egyébként utóbbi nem csak az NMR-nek felel meg, hanem minden más vizsgálati módszernek is. Kína főszerepe a világ mézpiacán sokkal többet mondóbb, fontosabb, mint azt a felszínen látni lehet, ugyanis jelenléte egyre agresszívebb. Gondolok itt a világ több részében (pl. Új-Zéland, Argentína, Ausztrália) tapasztalható mézes cégek felvásárlására, melyeket nyíltan, vagy közvetítőkön keresztül hajt végre. Ezek, a világ Kínától távoli vidékein működő vállalatok, a legkifinomultabb módszerekkel állítják elő és kínálják a hamisított mézet.

A műméz előállítására komplett gyártósort, technológiát árul (exportál) Kína, melyeket nem csak értékesít, hanem mint példák igazolják, úgy ad el, hogy az adott cégben társtulajdonos is lesz a kínai fél.

Hitelre adják el ugyanis a technológiát, melyet, ha nem bír visszafizetni a vevő, az adósság fejében eltulajdonítják a társaságot. A példa előttünk áll – Kína sok stratégiai ágazatban főszereplővé vált az elmúlt évtizedben, ügyesen jutottak erdők, földek, ingatlanok tulajdonjogaihoz számos fejlett országban, nem beszélve a stratégiai beruházásokról (pl. informatika, telekommunikáció területein). A méz egy kis ágazat, de a céljuk hasonló vele, mind a többivel: uralni. Egyelőre sikerrel járnak.

Összegzés

Végezetül, még egyszer foglaljuk össze a világ méhészeti ágazatát és mézpiacát napjainkban jellemző tényeket: 1. a mézexport növekedése, 2. a méhcsaládok számának stagnálása, 3. a családonkénti mézhozamok csökkenése. E három tendencia csak úgy valósulhatott meg, hogy egyre nagyobb mértéket ölt a gazdaságilag motivált mézhamisítás (EMA) a világon. A legnagyobb baj az, hogy ezt a szakmában mindenki tudja, de a végső mézfogyasztók, akik leveszik az áruházak polcairól a mézet, semmit sem sejtenek. Pedig egyedül ők tiltakozhatnának ez ellen, ők tudnák megvédeni a természetes mézet a hamisítottól. Vagy már ők sem?

 

Forrás: Méhészet