Back to top

Nem úri huncutság a slow feeding: új trend a lovak etetésében

Fokozatosan egyre nagyobb teret hódít magának a lótartók körében az úgynevezett slow feeding, azaz nyersfordításban a lassú etetés módszere. De hogy mi is ez tulajdonképpen, és miért jó, annak megértéséhez meg kell ismerkedni a lovak alapvető táplálkozási szokásaival és emésztőrendszerének felépítésével.

Alapvetően a szabadon élő vagy legelőn tartott lovak étkezési szokásainak megfigyelése vezethetett a slow feeding mozgalom elindulásához.

Enniük kellene a nap nagy részében

A szabadon élő lovak napi 16-20 órát képesek legeléssel tölteni. Ajkukkal kitapogatják a táplálékot, metszőfogaik segítségével letépve, apránként csipegetve eszik a füvet. A ló gyomrában folyamatosan termelődik gyomorsav, függetlenül attól, hogy eszik vagy sem.

Rágás közben a ló szájában nyál termelődik, melynek magas bikarbonát- és kalciumtartalma pufferhatást fejt ki: egyensúlyban tartja a gyomor PH-értékét.

Manapság sok ló csak korlátozottan fér hozzá a takarmányhoz. Gondoljunk csak a bokszban vagy állásban álló, napi kétszeri szénaadaggal ellátott lovakra, melyek sokkal kevesebb időt tudnak étkezéssel, és nyáltermeléssel tölteni. A gyomorsav felszabadulása viszont folyamatos; a kevesebb gyomorba jutó táplálék csökkent pufferrel kombinálva növeli a gyomorfekély kockázatát. Az egyéb egészségi állapotok – például a kólika és a viselkedési problémák – így a karórágás, a szitálás, istállójárás, dobogás, vájúba lépés – kockázata a modern napi takarmányozási gyakorlatok miatt is megnövekedett.

A szabadon élő lónak megadatik, hogy egész nap legelésszen, miközben sétálgatva meglehetősen nagy területeket bejár. Az istállózott lónak is megvan az ösztönös igénye az egész napos evésre és mozgásra.

Ha ezeket nem tudja kielégíteni, akkor a folyamatos frusztráció és élettani adottságok miatt a fenti egészségügyi problémák léphetnek fel, ami nem a ló hibája.

A problémát egyre több állatorvos és lótartó is felismeri, így tör mind nagyobb teret magának a slow feeding módszere, ami a ló anatómiai és viselkedési sajátosságait figyelembe véve próbál megoldást és alternatívát kínálni arra, hogy a ló háziasított állatként, bezárva tartva is természete szerint táplálkozhasson – a frusztrációt és egyéb egészségügyi problémákat elkerülve.

Szénát a szénahálóból!

Legeléskor a lovak az ajkukat használják a fű tapogatására, szájba vételére, a metszőfogukkal tépnek, majd az őrlőfogaikkal rágnak. A kis lyukú szénahálók, illetve a különféle ráccsal ellátott szénaetető dobozok, azaz slow feederek segítségével imitálható ez a folyamat.

Azok a lovak, melyek előtt annyi széna van, amennyit csak akarnak, általában nyugodtabbak és elégedettebbek. Azonban a lovaknak kisméretű a gyomra, és a gyomor túltöltése a katasztrófa egyik receptje. A földre vagy etetőbe szórt szénából jellemzően egyszerre nagy falatokat vesznek, ami gyorsan elfogy. A gyakori kis étkezések biztosítása sokkal biztonságosabb lehet, mint a korlátlanul és korlátozás nélkül rendelkezésre álló takarmány. Viszont rendkívül idő-és energiaigényes foglalatosság egész nap kis adag szénát szórni a lovak elé.

Ha túl gyorsan, habzsolva eszik egy ló, akkor nem alakul ki az elégedettség és telítettség érzése, ami túlfogyasztásához vezethet.

Mivel nem megfelelően rág a habzsolás közben, az emésztés sem tökéletes, a ló azt hiszi, hogy még mindig éhes, ami viszont idegesítő, frusztráló számára.

A lassú etetés koncepciója folyamatos táplálási módszert alkalmaz, amely lehetővé teszi, hogy a ló folyamatosan szénázhasson. Ilyen körülmények között a ló teste jobban egyensúlyban fog működni, ahogyan a természet szerint is működne. A szénahálók kis lyukain keresztül hasonló lassúsággal tudnak enni, mint ha legelésznének, és a folyamat is hasonló: az ajkaikkal ki kell tapogatni a szálakat, a metszőfogakkal kitépni a lyukon keresztül, majd jöhet a rágás. Tehát a slow feederek csökkentik a fogyasztás mértékét, így jobban reprodukálva a természetes legelést. Az emésztési folyamat lelassul, a széna tápanyagai hatékonyabban szívódhatnak fel, a ló telítődik, és nem érzi magát frusztrálva.

A rácsos etetőknél figyeljünk a lovak fogazatára
A rácsos etetőknél figyeljünk a lovak fogazatára
Fotó: www.haygain.us

Milyen a jó slow feeder?

A széna etetésére szolgáló lassú etetésrendszerű szénaháló nem azonos a lovak szállításánál alkalmazott nagylyukú szénahálóval. A slow feederek célja, hogy az evést lelassítsák, amit úgy érnek el, hogy kis lyukú hálót vagy rácsot alkalmaznak. A lyuk mérete átlagosan 3,5 cm és 6 cm között mozog, gyártótól, céltól függően. Jellemzően az 5 cm és az alatti méretű lyuk az, ami lassítani tudja az evést.

Átlagosan a 4,5-5 cm körüli lyukkal ellátott hálókat és rácsokat alkalmazzák normál körülmények között. Az ettől kisebb lyukú etetők pl. inzulinrezisztenciával, patairha-gyulladással és egyéb metabolikus betegséggel küzdő lovak etetésében jelenthet alternatívát.

A hálóval még csak ismerkedő lovakat célszerű fokozatosan átszoktatni a hálós etetésre. Tehát kapják meg a rendes szénaadagjukat a földre vagy az etetőbe szórva a szokásos módon, de legyen elérhető számukra a slow feeder-be töltött széna is.

Fontos a megfelelő méretű etető használata
Fontos a megfelelő méretű etető használata
Fotó: www.slowgrazer.com
A tapasztalat azt mutatja, hogy a lovak egy idő után ösztönösen szívesebben esznek a hálóból, mint a szabadon hozzáférhető szénából. Ez részben azért lehet, mert a hálóból úgy vehetik el a táplálékot, ahogy a legelőn is tennék: csipegetve. Másrészt a lovak kíváncsiak és szeretnek „elmolyolni”: leköti őket a széna hálóból való kihúzogatása.

Kezdetben érdemes kicsit nagyobb lyukú hálót választani. Vannak kevésbé jó étvágyú lovak, akiknek először kedvét szegheti a hálóból való evés, míg meg nem tanulják ügyesen kiszedni a szénát belőle. És vannak nagyon mohó lovak, akik a nehezebben hozzáférhető szénától frusztráltak lesznek, és a hálót tépve igyekeznek a szálashoz férni. Ezek a kezdeti ügyetlenkedések és kényelmetlenkedések kiküszöbölhetőek nagyobb lyukú hálóval, aminek a lyukméretét aztán le lehet csökkenteni.

Bálásan csak első osztályú szénát!

A bokszban és állásban tartott lovaknak vannak kisebb adagok porciózására méretezett etetőhálók, illetve megtömhető etetőpárnák. Ezekből eszegetve a széna órákkal tovább kitarthat, mint ha csak úgy szabadon a ló elé lenne téve a széna. Így a lovász és a ló frusztrációja is lecsökkenthető: a ló nem fog unatkozni, és az etetőbe lépve topogva követelni az újabb szénaadagot.

Karámban tartott lovaknál válogathatunk a módszerekben. Léteznek olyan nagyméretű hálók, melyeket az egész körbálára kell ráhúzni. A hálóba bújtatott széna állhat simán a földön, vagy pedig a sárba tiprás elkerülése végett szokták nagy traktorgumira, körbála etetőbe tenni. Nagyon fontos, hogy csakis olyan etetőt helyezzünk ki, amibe a ló nem tud belelépni, lábát nem tudja beakasztani.

Arra is figyelemmel kell lenni, hogy a hálós széna körülhatárolt etető nélkül, önmagában állva veszélyt jelenthet a patkolt lovakra, amennyiben a ló kaparós, és hajlamos beakasztani a vas alá a hálót.

Körbála etetése kislyukú szénahálóból
Körbála etetése kislyukú szénahálóból
Így inkább patkolatlan lovak környezetében használatos a háló önmagában. Ami még az egész bálás etetésnél felmerül – slow feedertől függetlenül is –, az a bála minősége. Penészes, nagyon poros szénát ne etessünk ilyen módon (de lehetőleg sehogy), mert a bálából közvetlenül szénázva a káros részecskék a ló tüdejébe jutnak. Tehát ezt a módszert csakis első osztályú széna etetésénél ajánlom.

Inkább hálós borítást!

Ha sok ló van a karámban, akkor nyilván több bálát kell kihelyezni a csapat méretétől függően, a rangsorvitákból, takarmányféltésből eredő veszekedések elkerülése végett. Illetve azért is, hogy bálától-báláig cirkulálva a lovak mozgása is szavatolt legyen.

A kisebb hálós etetőkbe, vagy rácsos dobozokba megválogatva, kirázva, pormentesítve tehetjük a szénát. De a kis kockabálás széna pazarlásmentes etetésére is jó megoldások. A dobozos adagolók olyan kádak, vagy ládaszerűségek, melyek tetején fém- vagy műanyag rács található. Több ló esetén ezekből is többet célszerű kihelyezni. Ha a karám különféle, egymástól távolabb eső pontjain helyezzük el őket, akkor azzal mozgásra ösztökéljük a lovakat. A rácsos etetők használata mellett jó ellenőrizni a lovak fogazatát, mivel mohó lovaknál elő fordulhat, hogy a rácsot is harapdálják, ami rendellenes fogkopáshoz vezethet. Ilyen lovak inkább hálóból egyenek. De alapvetően rácsok helyett inkább hálós borítást javasolnék az etetőládáknál is, a bajt megelőzendő.

Azoknál a lovaknál, akik előtt nem volt korábban ad libitum, azaz korlátlanul hozzáférhető széna, bizonyos ideig túlfogyasztás figyelhető meg.

Ez az időszak átlagosan 3-4 hétig tart, de ritkán 3 hónapig is terjedhet. Ilyenkor átmenetileg gyorsabban fogy a takarmány. Így reagálnak a lovak, ha korábban csak korlátozottan, az ember által kiporciózva kaptak szálast. De miután telítődnek, beáll a rend. Saját és mások megfigyelése alapján, ugyanannyi széna fog fogyni a hálós etetésnél, mint ha a lovak adagolva, háló nélkül ennék a szénát. A különbség az időben rejlik: míg az adagjukat háló nélkül pár óra alatt feleszik, addig hálóból egész napra elosztva eszik meg ugyanazt a mennyiséget.

Slow feederek nem csak szénaetetésre készülnek. Gyártanak szemes takarmány etetésére is kialakított adagolókat, lójátékokat, melyek szintén a habzsolva evés, és az unatkozás elkerülésére szolgálnak.

A módszer előnyei

A lovaknak lelki és fizikai egészségük megőrzése érdekében szükségük van az egésznapos legelési, avagy szénázási lehetőségre. A lassú etetés módszere folyamatos táplálékot biztosít, csökkenti a stresszt és lehetővé teszi a bélbaktériumok egyensúlyának fenntartását, miáltal csökken a kólika vagy a laza széklet lehetősége. A természetes legeltetési viselkedést utánozza. Megszünteti a két etetés közötti szorongást, unatkozást és az ezekből eredő káros pótcselekvéseket. Gyakorlatilag nincs szénapazarlás a megfelelően kialakított etetőkkel. Csökkenti a takarmányozás és takarítás időigényét. Tehát időt, energiát takaríthatunk meg általa, mindamellett, hogy lovunk egészségéért is teszünk a slow feederes etetéssel.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Látogatás az istállókban

A Bábolnai Ménesbirtok életébe nyerhettünk betekintést a látványos lovasprogramokon, illetve közvetlenül az istállókban. A lovak megismerése mellett a ménesbirtok történetéről, elismert alakjairól szóló anekdoták hozták emberközelbe a lovas világot. A Bábolnai Ménesbirtok a lovai mellett az épületegyüttesére is büszke lehet.

Miért annyira hűséges állat a kutya?

Akár olvasunk, akár beszélünk a kutyákról, egy dolog biztosan említésre kerül róluk: a ragaszkodásuk. De vajon miért annyira hűséges állatok a kutyák?

A kisebb, korszerű, precíziós gazdálkodásra képes eszközökre is komoly igény van

A Bábolnai Állami Gazdaság a rendszerváltás előtt az ország legjelentősebb állami gazdasága volt, és Komárom-Esztergom megye egyik legnagyobb foglalkoztatója. Mit jelent a mai Bábolna a megyének? Húzóerő, vagy már csak hagyomány a mezőgazdaság? Követik-e a gazdák a legújabb trendeket – kérdeztük a kiállításon dr. Balogh Zoltánt, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Komárom-Esztergom megyei elnökét?

A huszároktól a csikóshagyományokig

Az idei Bábolnai Gazdanapokon igen sokszínű hagyományőrző lovas eseményeken vehettek részt az érdeklődők. A programok közül kiemelkedő jelentőséggel bírt a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok bemutatója. Bábolnán a ménest 1789-ben alapították, és 1816 óta tenyésztenek itt arab lovakat. Európában ez a legöregebb, máig azonos elvek alapján működő ménes.

Sikeres a SMART Szaktanácsadási Pont

A Bábolnai Gazdanapokra érkezők közül igen sokan tesznek fel kérdéseket a SMART Szaktanácsadási Pontnál, mely érdekes és hasznos színfoltja a rendezvénynek. A négy nap alatt különböző szakterületeken gyakorlatban dolgozó szakemberei várják az ideérkezőket.

Szabad a föld Kárpátalján?

Kisebb csoport érkezett Bábolnára Ukrajnából, a tíz fős szakmai grémiumból Gazdag Sándorral a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségének Beregszászi Járási Régió alelnökével, illetve Kovács Árpáddal az Ungvári Régió elnökével ültünk le beszélgetni. Elnéptelenedő falvakról, elöregedő agrártársadalomról számoltak be.

Lovas programok a hagyományőrzés jegyében

Mint minden évben, a hagyományőrzés tükrében idén is megrendezték a Bábolnai Gazdanapok lovasbemutatóját, ami Rombauer Tamás vezényletével zajlott le. A gazdanapok minden napján volt lehetőségük az érdeklődőknek megtekinteni az átfogó, egyben történelmi bemutatót, amit képzett lovasok, lovas kaszkadőrök elevenítettek fel korhű jelmezekben.

Csökkent a víziszárnyasok felvásárlási ára

Míg néhány éve ezrével vágták le az állatokat a madárinfluenza miatt a magyar víziszárnyas-ágazatban, mára végérvényesen eltűntek a 2017-es járvány hatásai. A termelés visszaállt a korábbi szintjére, kacsából és libából is jóval több került a piacokra idén, mint egy-két évvel korábban.

Szellemileg is le kell fárasztani a városi kutyákat

Számos kihívással kell szembenézniük azoknak, akik a nagyvárosokban kutyát tartanak vagy szeretnének tartani – derül ki a Kossuth Rádió Napközben című műsorából.

Generációról generációra száll a lovak szeretete

Kicsik és nagyok egyforma lelkesedéssel sürögtek-forogtak a lovak körül a Csilló Lovasiskolában tett látogatásomkor. Többségük szüleik példáját követve csöppent a lovaséletbe, s adja majd tovább nagy valószínűség szerint a lovak szeretetét jó néhány évvel később a saját gyermekeinek is. Itt már csak így megy ez, hiszen a lovasiskola kapuja majd’ három évtizede nyitva áll.