0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A csipkebogyó egy igazi csoda

A csipkebogyó valóságos csodaszer az egészséget tekintve - hangsúlyozta gyenesdiási előadásában Wágenhoferné Pohl Magdolna. Az érdeklődők számos feldolgozott formáját megismerhették: belőle készült ételeket, italokat kóstolhattak, és bőrápoló krémeket is kipróbálhattak.

„Isten addig nem adott betegséget az emberre, amíg előbb a gyógynövényt, amely elmulasztja a betegséget, meg nem teremtette a Földön.” Ezzel a Paracelsus-idézettel kezdte a csipkebogyóról szóló előadását az ismert természetgyógyász, fitotera­peu­ta. Számos terméket állít elő, több esetében saját elképzelései szerint. A csipkebogyó múltjáról szólva elmondta: latin neve, a kutyarózsa onnan ered, hogy gyökerének veszettséget gyógyító hatást tulajdonítottak. Az ókorban sorvadásos betegségekre, a középkorban tüdőbetegségekre használták.

Egy görög legenda szerint eredetileg fehér volt a virága, de Aphrodité egyszer megsebezte magát a tüskéjével, és a vére rózsaszínűre festette a hófehér virágot.

Időközben egyházi szimbólummá is vált: eszerint a csipkerózsa leveleinek kelyhében Krisztus szent vére van. A rómaiak számára a csipkerózsa a dicsőség jelképe volt, csakúgy, mint a babérlevél.

– Mindenfelé megtaláljuk, nagyon régóta használjuk – mondta Wágenhoferné Pohl Magdolna. – A rózsafélék a mérsékelt égöv növényei. A róluk szóló, időszámításunk előtt 470-ből származó első írásos emlékek Kínába vezetnek, ahol gyomorbántalmakra, hasmenésre javasolták őket.

A rózsák nemesítése valószínűleg Perzsiában kezdődött, onnan kerültek Európába. Leveleit az akkor nehezen beszerezhető tealevelek helyett használták.

Az időszámításunk előtti első évszázadban Plinius 32 különféle betegség kezelésére ajánlott rózsából készült szereket.

A rózsafélék családjába tartozó csipkerózsával erdei tisztásokon, elhagyott kertekben találkozhatunk. Nyáron rózsaszín virágaiban gyönyörködhetünk. Télire beérő, égőpiros gyümölcseit frissen és lekvárként fogyasztjuk. Utóbbihoz azonban előbb fel kell dolgozni a bogyókat. Az előadó ezzel és a csipkebogyó szedésével kapcsolatban is adott tanácsokat.

– Először is, olyan növényekről szedjük, amelyek nem utak vagy vasúti sínek mellett nőnek, azok nyilvánvalóan egészségesebbek, tisztábbak – folytatta.

A bo­­gyókat akkor szedjük, ha már teljesen bepirosodtak, nem minden esetben kell megvárni, míg megcsípi őket a dér.

Ha teaként szeretnénk felhasználni, akkor ki kell magozni, meg kell szárítani, vagy lekvárt is lehet főzni belőle. A tea tizenkét órás hideg áztatást követően egész nap iható, és kiváló hangulatjavító. A dohányosoknak nagyon jót tesz a csipkebogyó magjában található P-vitamin, ezért ők magozatlanul szárítsák meg a bogyókat, majd áztatás előtt kalapáccsal vagy mozsárban törjék meg őket egy kicsit, hogy a magok megrepedjenek.

Még néhány megfontolandó tanács: erdei szüreteléskor mindig gondoljunk az erdő lakóira is. Ne kopasszunk le teljesen egy-egy bokrot, inkább szemezgessünk.

Szárításra, azaz teakeverékekhez kemény húsú, feszes héjú csipkebogyót keressünk. Szárításhoz a terméseket hasítsuk ketté, esetleg daraboljuk apróra, és melegben, megfelelő szellőztetés biztosítása mellett szárítsuk meg. Légmentesen záró edényben, sötét helyen egy évig is eltarthatjuk. Egyéb célokra – lekvár, szörp vagy bor készítéséhez –, illetve friss fogyasztáshoz jobb a megpuhult termés, tehát ebben az esetben várjuk meg az első fagyokat. A dércsípte bogyók legfeljebb 1–2 napot várakozhatnak a hűtőszekrényben. Bor, szörp és lekvár (hecsedli) készülhet belőle. A foltos, sérült vagy túlságosan puha bogyó még jó lehet azonnali fogyasztásra, tárolásának, feldolgozásának sikere azonban kétséges. A csipkebogyó fogyasztásáról röviden annyit, hogy ha nyersen kívánjuk enni, akkor vágjuk le a termés végét, és a magok benntartása érdekében óvatos nyomással préseljük ki a bogyó közepét. A krémszerű hús azonnal fogyasztható. Ha szárítjuk, akkor javítja a teák ízét. Felhasználás előtt áztassuk langyos vízben. Főzéskor az egészben hagyott terméseket finomabb szűrőn átpasszírozva távolítsuk el a szőrös magvakat. Édesítsük, majd a kívánatos állag eléréséig főzéssel sűrítsük, forrón töltsük üvegekbe, és szárazdunsztban tartósítsuk.

Wágenhoferné Pohl Magdolna hangsúlyozta:

a csipkebogyó minden formájában egy igazi csoda, egészségre gyakorolt jótékony hatásai különlegesek, erősek, széleskörűek.

– A csipkebogyó C-vitamin-tartalma egye­dülállóan magas: 100 gramm szárított bogyóban 1700–2000 milligramm található. Viszonylag sok gyógykeverékben használják a szervezet ellenálló képességének erősítésére, meghűlések kezelésére. Elismerésre méltó mennyiségben találunk benne A-, B-, D-, K-, E- és P-vitaminokat. Antioxidáns hatású flavonoidjai lassíthatják az öregedési folyamatokat, és hatásosak lehetnek a rák betegség megelőzésében. Gazdag nyomelemekben és ásványi anyagokban. Említhetem magnézium-, mangán-, kálium-, foszfor-, szelén-, valamint cinktartalmát. Pektin és karotinoid is található benne, ezek étrendünk fontos kiegészítői.

Használják vértisztításra, menstruációs panaszok, reuma esetén. Gyulladásgátló, enyhe has- és vizelethajtó, vérnyomáscsökkentő, valamint étvágygerjesztő ha­tása miatt régóta ismert gyógynövény.

A csipkebogyó és szirmai egyaránt gyógyhatásúak. Az ajurvédikus gyógyászat a rózsát hűtő és tonizáló hatása miatt alkalmazza. Hangsúlyoznom kell, hogy a csipkebogyó kívül-belül hatásos. A csipkéből készített kenőcs ápolja a kisebb bőrsérüléseket, nyugtatja a kiszáradt, repedezett bőrt. A csipkeolaj regenerál. Hatékony akné, bőrgyulladás, ekcéma, nap okozta leégés esetén.

A szakember szerint bátran kijelenthető, hogy a csipkebogyó az egyik legigénytelenebb gyümölcsféle. Jól megterem gyenge termőképességű talajokon is. Szeles, árnyékos, fagyzugos területre is lehetséges a telepítése, miután jól tűri a hideget, akár a -20 Celsius-fokot is átvészeli. Tudnunk kell ugyanakkor, hogy a nemesített fajták jóval igényesebbek, mint a vadon termők. Egyes fajták főként a talajadottságok tekintetében igényesek.

A vadon termő fajok öntözést nem igényelnek, viszont a nemesített fajták, illetve az oltványok eleinte meghálálják a vízpótlást.

– A csipkebogyó azon gazdák számára kínál jó lehetőséget, akik nem kívánnak sokat áldozni az ültetvény telepítésére és fenntartására, viszont jövedelmező vállalkozásba szeretnének fogni, a lehető legkisebb kockázattal. Az ültetvény rövid idő alatt termőre fordul és bőven terem. Viszonylag gyorsan megújul, fenntartási költségei alacsonyak. E gyümölcs termesztésében a legnagyobb buktató a betakarítás, viszont a gépi betakarítás lehetővé válása ezt a hátrányát is segít semlegesíti. Betakarítása elhúzható, a termés jól tárolható, felhasználási lehetőségeinek köre széles. A csipkebogyó termesztése egész Európában fellendülőben van. Kárpátalján is egyre többen kezdenek ennek az igénytelen, viszont annál értékesebb gyümölcsű növénynek a termesztésébe.

Európában Lengyelország a legnagyobb termesztő, ugyanakkor a legnagyobb mennyiségben is ők importálják.

Egyre nagyobb az igény a növény termése iránt, főként a turizmus, illetve a gyógyszeripar szükségletei miatt. Hazánkban is egyre többen fedezik fel jótékony hatásait, és termelik, gyűjtik, fogyasztják.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság