0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Gyep nélkül nincs húsmarhatartás

Mit jelent a legelő- és rétgazdálkodásban az innováció, hogyan növelhető a gyepek állateltartó képessége, milyen stratégiák léteznek a legelőgazdálkodásban? Tasi Julianna, a Szent István Egyetem docense szerint az ágazatban már az is innovációnak számít, ha szakszerűen, a jelenlegi gyakorlat helyett más megoldásokat alkalmazva gazdálkodunk.

A gyakorlat egyre inkább azt mutatja, hogy a minimálisan elvárható 200 napos legeltetési idény helyett, már évek óta sok helyen inkább 100 nap körül van a legeltetett napok száma, annyira lecsökkent a legelők eltartó képessége. Ezért nagyon fontos, hogy tudjuk, mit is lehetne csinálni – nyilván a lehető legolcsóbban – annak érdekében, hogy az állatok megfelelő ellátásban részesüljenek és eredményes legyen a gazdálkodás.

A semmiből semmit sem lehet csinálni, ez igaz már a gyepre is. Hosszú évtizedeken keresztül nagyjából semmi ráfordítással működtettük és hasznosítottuk a gyepeket, de ez most már nem fenntartható, ettől el kell távolodni – mondta a docens asszony.

A húsmarhatartás költségigényes ágazat, amelyben a takarmányozásnak döntő szerepe van, ugyanakkor az árbevétel nehezen növelhető. A gazdálkodóknak ezért a költségek csökkentésére kell elsősorban törekedniük. A húsmarha ágazatban a gyep alapvetően legelőként hasznosul.

Magyarországon minden híresztelés ellenére meg­van ma is az egymillió hektár gyepterület. A KSH nyilvántartása szerint ennél ugyan kevesebb (800 ezer ha) van, de a hivatal csak a hasznosított gyepet veszi 2010 óta számba.

Ez a gyepterület alkalmas a húsmarhatartásra, persze más kérődzők is igényt tartanak egy részére.

A hazai gyepeknek nagyjából 75%-a száraz, illetve félszáraz, kiszáradó gyeptípus, aminek a vízmegtartó képessége elég gyenge. A legtöbb nagytestű húsmarhát ilyen gyepeken tartják, az Alföldön, illetve a Kiskunságban, a Dunántúlon, ahol az ökológiai adottságok ehhez lényegesen kedvezőbbek, jóval kevesebb van. Ennek megfelelően a gyepek eltartó képessége gyeptípusonként más és más. Míg a száraz gyepeken 0,4-0,8 számosállat él meg a legeltetési idényben hektáronként, az üde gyepek 1,6-2,5 számosállatot is eltartanak.

A leromlott gyepek javítása

A védett gyepeken szinte semmit sem tehetünk, és Magyarországon a védett, illetve nem védett gyepek aránya 50-50%. Csaknem az összes védett gyep Natura 2000 élőhely védelem alatt áll. Ez pedig erősen korlátozza a gazdákat abban, hogy tenni tudjanak valamit is a termőképesség fokozása érdekében. Kevesen élnek vele, de lehet engedélyt kérni az illetékes nemzeti parktól a felülvetésre, ami növelhetné a gyep eltartó képességét, és ami egyre fontosabb lesz. Nyilván a nemzeti park illetékese mondja meg, hogy milyen fajok vethetők, de még így is jobban járunk, mintha nem engedélyezik a felülvetést. A gazdáknak, az érdekvédelmi szervezeteknek érdemes lenne kérni a mostani szabályok változtatását. Együtt valószínű képesek lennének ésszerű módosításokat elérni – javasolta Tasi Julianna.

Mit jelent a szakszerű, innovatívszemléletű legelőgazdálkodás a nem védett gyepeken? Például a gyep alatti talaj vízbefogó képességének növelését.

A legelőn már évtizedek, de lehet, hogy évszázadok óta tapossák az állatok a talajt. Ettől többségük nagyon tömött, nem tudja befogadni az érkező vizeket. A gyökérzóna szellőztetése például egy innovatív megoldás lenne.

Olyan növények vetése, felülvetése, amelyeknek hosszú gyökerük van, szintén segítség lehet éppen úgy, mint a szervestrágyázás, ami ugyancsak növelni tudná a talaj a vízmegtartó képességét. A műtrágyázás, ezen belül a nitrogén termésnövelő szerepe ismert, a baktériumtrágyázás hatékonysága azonban vitatott a gyepek esetében. Önmagában már annak is jelentősége van, hogy másként legeltetünk, szakaszoljuk a gyepet. Ez hozzásegít ahhoz, hogy jobban ki tudjuk használni a legeltetés szempontjából felesleges májusi termést, és azt tartósítani tudjuk. Nyilván bizonyos legelőterhelés fölött a trágyalepények szétterítésének is van jelentősége a bujafoltok elkerülése miatt. De a szárzúzóval végzett gyomszabályozó, illetve az őszi tisztító kaszálással is sokat lehetne javítani a gyep minőségén.

Választható legeltetési stratégiák

Nyilván a legtöbb húsmarhatartó a költségek csökkentése miatt külterjes gazdálkodást igyekszik folytatni. Akinek nagy legelőterülete van, az extenzív gazdálkodást viszonylag könnyen meg tudja valósítani. A szakaszolás következtében nem megy pocsékba a fű, jobban hasznosul a csapadék, mert a teljes területen képződik a sarjú, megterem a téli széna, a rétként használt részen lábon maradó sarjút pedig „kényszer­legeltetni” lehet a kisülés időszakában. A gazdák többségének azonban annyi legelője van, amennyin korábban még éppen el tudta tartani a gulyát, de ma már nem. Nyilván ilyenkor megoldás lehetne számukra az állomány csökkentése annyira, amennyit a legelő el tud tartani, de akkor nem élne meg ebből a család.

A termésnövelést kell tehát választani, és mivel olcsó takarmány kell, marad az extenzív technológia. Ebben az esetben megoldás lehet a legelőápolás, ha 2-3 évente a gyökérzónában talajszellőztetést, a rotációk után gyomszabályozó kaszálást, illetve ősszel, ha legeletlen növények maradnak, tisztítókaszálást végeznek.

A jövőben nagyon sok területen már nem lesz elkerülhető a felülvetés. Ezzel évről-évre fokozatosan javítható a legelő, komoly – a hézagosságtól függően akár 100%-os – termésnövelő hatása lehet. Ez persze pénzbe kerül, a vetőmag nagyjából 30 ezer Ft/ha, és ehhez jön még a kijuttatás költsége. Éppen ezért ezt szakaszonként ajánlott elkezdeni, de itt az ideje, hogy belekezdjenek a gazdák – tanácsolta Tasi Julianna.

Olcsóbb megoldás lehet és gyakorlatilag háromszoros termésnövelést lehet elérni még öntözés nélkül is műtrágyázással. Érdemes átgondolni a termésnövelésnek ezt a módját a nem védett gyepeken. Legfeljebb 100 kg nitrogén hatóanyagra van szükség, többre nincs, a több már nem lesz hatékony. Nagyon jó hatást várhatunk, ha 3-4 évente, a legeltetési idény után mélyalmos vagy karámtrágyát ki tudunk juttatni a legelőre. Ezekkel a megoldásokkal a gyepek állateltartó képességét akár másfélszeresére lehet növelni.

De vajon megéri-e a műtrágyázni? Akkor nem lesz környezetterhelő a műtrágyázás, ha 1 kg N-hatóanyagra legalább 100 kg zöldfűtöbblet jut. Ez 25 kg széna, aminek az értéke 500-750 Ft között van. Ehhez ugyan még hozzájön a kijuttatás költsége is, de ezzel együtt is biztos, hogy megéri, sőt, hasznot is ad. A jelenlegi árakon 25 kg szénánál kevesebb terméstöbblet esetén is gazdaságos.

Az intenzív technológia nem biztos, hogy drágább, ha az önköltséget és egyéb hatásokat is megvizsgáljuk. A fű hozama sokkal több lesz, ha műtrágyázunk, öntözünk, esetleg új telepítéseket alkalmazunk.

Egyértelmű előny a termésbiztonság, nincs kisülési időszak, nincs szükség kiegészítő takarmányozásra, a téli szénaszükséglet biztonságosan és jó minőségben rendelkezésre áll, nem kell télen sem abrak-kiegészítés. Nyilvánvalóan az intenzív gazdálkodás költség- és beru­házásigényes, és ehhez stabil, jól fizető piac szükséges. A gazdának a helyi adottságok függvényében ki kell számolnia, hogy mi éri meg és mi nem.

Valószínű, hogy ha nagyobb termésbiztonságra törekszünk, akkor a jövőben szántóterületeket is igénybe kell venni és ezeken rétet, kaszálót telepíteni – állítja Tasi Julianna. Már csak azért is, mert a gyepterületek fele naturás, védett ősgyep, ahol minden a természet erejére van bízva. A réttelepítéshez a klasszikus rétifű keveréket – aljfű, szálfű, pillangós keveréket – javasolják a szakemberek. Az első két növedék lekaszálva a téli takarmányszükségletet biztosítja, a nyári és az őszi sarjú pedig a kiegészítő legeltetést segíti.

A kaszálók elsősorban a téli széna és silózott takarmány előállítására szolgálnak. Az olaszperje jól bevált a gyakorlatban, de az Alföldön öntözés és intenzív műtrágyázás nélkül nem tudja azt a mennyiséget és minőséget adni, ami benne van. Igényes fű. Vannak nemesítési próbálkozások arra, hogy az olaszperjének a nagyobb termését és a jobb takarmányértékét kiegészítsék a nádképű csenkesz jobb szárazságtűrésével és hosszabb élettartamával, hogy ne kelljen az olaszperjét minden évben újra vetni. Ezekkel a hibrid füvekkel már folynak a kísérletek annak érdekében, hogy a füvekkel is alkalmazkodni tudjanak a gazdák a várható változásokhoz.

Innováció a gyep­gazdálkodásban

A docens asszony szerint a munkaerőhiány leküzdése miatt a húsmarhatartásban is egyre nagyobb teret fog nyerni a digitalizáció. A húsmarhatartók számára nagyon fontos az állatfelügyelet megoldása, hiszen alig akad már olyan gulyás, akire rá tudnák, illetve mernék bízni az állataikat. Ezen a területen sok fejlesztés fut jelenleg is. Írországban például nemrégiben fejlesztettek ki egy olyan technikát, aminek segítségével a villanypásztor áttelepítését a legelőn már az irodából is meg tudják oldani. Léteznek olyan applikációk, amik jelzik a mobiltelefonon, ha az állatok kitörtek a legelőről.

Tasi Julianna nagyon fontosnak tartja, hogy gazdálkodás-szempontú, független szakértők által összeállított magkeveréket értékesítsenek a vetőmag-forgalmazók.

Tőlünk nyugatra ez természetes, az osztrákoknál például csak az osztrák gyepszövetség által összeállított gyepkeverékek vannak forgalomban. Nem a vetőmag-forgalmazó találja ki, hogy mit ad el. Nálunk jelenleg ez még csak egyetlen cégnél van így.

A legelőfásítás szintén új szempont a gazdálkodásban, ám ennek a hatása hosszabb távon jelentkezik. Igaz jelenleg a szabályozás még rendkívül rugalmatlan, a lombkorona-vetület kizárása a támogatásból igencsak kritikus kérdés.

Forrás: Kistermelők Lapja