(A cikksorozat első részét itt, a másodikat itt olvashatja)
Márciustól végre már nem csak elméletben méhészkedünk. Ha rendben megtörtént a méhek tisztulása és megkezdődik a virágpor kaptárba áramlása, akkor lényegében megkezdődik a méhcsalád tavaszi fejlődése. A tisztulás napjait megelőző napon eltávolítjuk a madárhálókat és egérrácsokat. Rendben összecsomagoljuk őket, hogy ősszel használatra kész állapotban elővehessük a helyükről.
Már abban is jelentősen eltérnek a vélemények, hogy mikor indokolt először kaptárt bontanunk. Én úgy döntöttem, hogy a teljes tisztulás után kezdem meg a tavaszi munkálatokat. Ez két-három intenzív repüléssel, tisztulással töltött nap után valósul meg. Ha méheink a méhcsaládkezelés hatására a kalapunkat, ruhánkat, esetleg a lépeket összepöttyözik, valószínűleg korán bontottunk kaptárt, várjunk néhány napot. A családok tavaszi fejlődését lehet ugyan erőltetni, de megfelelő mennyiségű és minőségű fehérje nélkül a méhek saját testük tartalékait emésztik fel a fiasítás táplálása érdekében. Mivel hosszú évek tapasztalata bizonyítja, hogy március közepétől akácvirágzásig nagy biztonsággal felerősödnek, a méhcsaládok intenzív fejlesztését csak akkor kezdjük meg, amikor a virágpor már megjelenik a kezdődő fiasítás melletti lépben.
Mit teszünk az első átvizsgáláskor? Fontos szempont, hogy előre tisztázzuk, mi az, amit el kell végeznünk a méhek és a kívánt eredmény elérése érdekében, és mi az, amit nem.
Legtöbbünk megszokásból elvégez olyan dolgokat is, amik nem járulnak hozzá az eredményhez. Tervezzük meg, hogy hány lépésben tudjuk a kitűzött feladatot elvégezni, tudunk-e hozzá segítőket igénybe venni? Ha igen, tudunk-e neki(k) hasznos, folyamatos munkát adni? Érdemes arra is figyelni, hogy egy-egy döntési szituációban mely információból jutunk döntésre:
• Ahhoz, hogy anyásnak nyilvánítsuk a családot, nem keressük meg az anyát, elég a méhek viselkedését, mozgását, hangját érzékelnünk.
• Ahhoz, hogy az anya nem herepetéző, a fedett fias lépeket nem kell kivenni a kaptárból, a lépeket széthúzva felülről is jól látszik.
• Ahhoz, hogy a fiasítás egészségi állapotát felmérjük, szükségtelen a kaptárból kivenni az üres, virágporos, mézes, de még a nyitott fias lépeket is. Egyébként is hűvös még az idő, 20-30 másodperc alatt begyűjtünk minden információt, majd továbblépünk.
Az alapelv az, hogy megadunk a méhcsaládnak mindent, ami a gyors tavaszi fejlődéshez kell, és nem foglalkozunk azzal, ami nem szükséges. Ha rendben lévőnek látszik a család, akkor eldöntjük, hogy kell-e szűkítenünk a fészket. Ha alig takarják a szélső lépet, vagy lépeket a méhek, akkor azokat a lépeket tegyük az oldalszűkítőn kívülre vagy szállítsuk raktárba. A méheket lesöpörhetjük vagy rázhatjuk, bár nálunk úgy van kialakítva az oldalszűkítő, hogy a méhek alatta visszatalálnak a fészekbe. Ha a lepény vagy a szirupos zacskó megemeli kissé a felső takarót, akkor onnan szintén visszatalálhat az a néhány lézengő méh, amelyik a fészken kívülre került. Ha szükséges, az aljdeszkát takarítjuk. Ha kevés rajta a piszok, a hulla, akkor nem foglalkozunk vele.
Ezután felkerül a lepény és a szirupos zacskó, amit három kis bökéssel injekciós tűvel megszúrunk az alsó hegesztés mentén úgy, hogy a zacskóból esetlegesen kicseppenő szirup ne a méhek nyakába, hanem a keretlécre hulljon.
A méhek innen gyorsan felszívják azt, így nem folyik az aljdeszkára vagy a kijárón keresztül a szabadba. Többen félnek ilyenkor a rablástól. Biztosan létre lehet hozni, de nekünk még soha nem sikerült. A gyors, biztos munka a lényeg, valamint, hogy a zacskó vastagsága és a szirup sűrűsége összhangban legyen. Én harminc mikron vastagságú zacskót használok (a zacskó két lapját egybemérve, tehát oldalanként 15 mikron a vastagság), ehhez kb. 55 % cukortartalmú szirupot használunk és 0,4 mm-es tűvel bökünk rá lyukakat.
Nevezik az első átvizsgálást gyors vagy futó vizsgálatnak is. A fentiekből látszik, hogy ez az átvizsgálás a legösszetettebb, így szinte ez igényli a legtöbb időt is. Nincs ezzel semmi baj, hiszen így is néhány nap alatt el tudjuk látni a teljes állományt. A munkafázisokat megbontva, több körben végigmenni az állományon nem lenne kifizetődőbb. Ezért nálunk az első vizsgálatot nem futónak, hanem fejlesztést indítónak nevezném. Ha egy-egy családdal kicsit több a munka, akkor rászánjuk a többlet időt, ami legfeljebb néhány percben mérhető.
Elsődleges szempont, hogy minden akadályt elgördítsünk a méhcsalád fejlődése elől. Persze figyelünk arra is, hogy ne vesszünk el a részletekben, ne okozzunk önmagunknak veszteséget.
Veszteséget jelent:
• minden olyan munka, amely nem teremt értéket,
• amit utána javítani, módosítani kell,
• szükségtelen méhcsalád-kezelési lépések,
• anyagok és eszközök céltalan vagy felesleges mozgatása,
• veszteglés, várakozás munkatársra, eszközre, anyagra,
• a majdani vevő igényeinek nem megfelelő termék létre- hozása.
Ennek szellemében készült az első tavaszi átvizsgálás folyamatábrája (1. ábra), hogy munka közben ne kalandozzunk el, továbbá, ha munkatársakkal dolgozunk, akkor számukra is nyilvánvaló legyen, hogy mi az, amit el kell végeznünk és mi az, amit nem. Az ábrából látható, hogy családok egyesítése csak anyátlanság esetén szerepel a módszeremben, egyébként nem találtam célravezetőnek.
A szűkítés, takarmányozás és anyátlan családok egyesítése mellett a tavaszi fejlődés egyik legfontosabb kritériuma a kiváló hőgazdálkodás. Az, hogy tavasszal a család mekkora térfogatot tud kifűteni, két dolog határozza meg:
a. Népesség: láthatjuk, hogy a népesség minden tekintetben meghatározza a család lehetőségeit. Minél több a méh, annál nagyobb felületre terjesztheti ki a méhanya a fiasítást.
b. Méhlakás szigeteltsége: a takaratlan család is fölfejlődik, csak lassabban, amennyiben segíteni akarunk méheinknek, takarjuk vastagon őket.
Olyan oldalszűkítőket használok, amelyekben egy 2 cm-es keretben 2 cm-es polisztirol lemezt fog közre két farostlemez.
Kezdetben minden család egyet-egyet kapott a fészek jobb szélére. Bal szélről a lépek a kaptárfal mellől vannak berendezve. Ahol lehetőségem volt, ott két ilyen keretet teszek egymás mellé. Ha átvizsgáláskor szétbontunk egy kaptárt és a két oldaltakaró keret közé tesszük a kezünket, érezhetjük, hogy a két takarás köze nagyon meleg. Mi következik ebből? Hogy egy ilyen keret rengeteg hőt elenged. Főleg a gyengébb családoknál érdemes kettőt egymás mellé tennünk Sőt, a leggyengébb családoknál jobbról és balról is 2-2 darabot teszek be. A különbség óriási. Az erősebb családok persze csak egy darabot kaphatnak, mindig a fészek jobb szélére, ugyanis nálunk 10 lépen sohasem telel család. A tizedik keretet legkésőbb októberben kivesszük, hogy március végéig könnyebben kezeljük a családot. Erre a helyre kerül be a 26 mm széles oldalszűkítő, tehát nyerünk 1 cm többlet kezelési hézagot.
Itt említem meg, hogy a fészek bal szélén, a kaptárfal mellett minden kaptárban található egy 1×1 cm keresztmetszetű 46 cm hosszú léc, ami a távtartást hivatott szolgálni. Az oldalszűkítő és a jobb oldali utolsó lép között is elhelyezünk egy ilyet, így minden léputca teljes mértékben használható a méhek számára.
(Folytatjuk)
Zimmer Zoltán, Simonfa
