0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Szuperintenzív burgonya – monokultúrában

„Valakinek szeretném átadni a burgonyatermesztési módszeremet!” Tavaly nyáron ezzel a kéréssel fordult hozzám a gyulatanyai burgonyatermesztési bemutatón Szabó Béla piskolti (Érmellék, Románia) gazdálkodó. A legtöbben kételkednek az eljárásában, kétségbe vonják magát a tényt, hogy ugyanarra a területre minden évben kétszer, kora tavasszal és a nyár közepén burgonyát ültet – ráadásul 18 éve egyfolytában.
A tudomány szerint ez lehetetlen, és a gyakorlatban sem sokan hajlandók elfogadni a módszer létét,
Mire fel a búcsúzkodó hangulat, miért akarja Szabó Béla átadni a tudományát valakinek? A kérdés úgy nyer értelmet, hogy tavaly még rezisztens nyári almát vásárolt a magyar-holland szaporító gazdaságból, az őszön pedig különleges orgonavirágért jött át Debrecenbe. A magyarázat egyszerű: 83 évesen befejezi a gazdálkodást, főállású nyugdíjas lesz. Nincs kedve tovább vitatkozni a hatóságokkal, a burgonyaszaporító gazdaságokkal. Azoknak élből más az érdeke, mint az övé. Eddig mindent mért, leírt, könyvelt. Így bizton állíthatja, hogy a kilencedik utántermesztett, tehát UT-9-es saját szaporítóanyaggal 2018-ban 52 tonnás hektáronkénti átlagot volt képes elérni. Aki vitatkozni akar, az ne vele tegye, hanem a tényeket nézze.

bár akadt hazai termelő, akit kíváncsivá tett az ötlet. Mivel jelentkező nem nagyon akadt a termesztéstechnológia megismerésére, jobb híján magam vállalkoztam a megtanulására. Lássuk hát, kivel és mivel van dolgunk!

Szabó Béla agrármérnök most 83 éves, és 59 éve termeszt krumplit. A közel 6 évtized alatt annyit termelt, hogy kiszámolni is nehéz a végösszeget. Annak idején, a tsz-ben 200 hektáron 30-35 tonnát termeltek átlagosan évente, azaz minden esztendőben 6-7 ezer tonnát. Nagyon büszke rá, hogy az úgynevezett korai burgonyatermesztéssel Romániában ők Piskoltról voltak az elsők, akik korai burgonyát szállítottak az egykori NDK-ba.

Mi a járható út?

Ha a mostani burgonyatermesztést nézzük, akkor a román és magyar gazdák között nagy hasonlóságot fedezhetünk fel. A szokásos viszonyok mellett ez a növény kevés jövedelem termelésére képes, emiatt a mai napig is csökkenőben van a termőterülete. Túlságosan nagy beruházást igényel, ami ugyanakkor nem nagyon térül meg. Ezért fokozatosan abbahagyják a termesztését.

Szerinte mindez arra vezethető vissza, hogy nem versenyképes az ágazat.

Leegyszerűsített számítás szerint a jövedelem az árbevétel és a termelési költség különbsége – csakhogy ma már többe kerül az előállítása, mint amennyit kapni lehet a burgonyáért, veszteséget termelve pedig senki sem akar foglalkozni vele. Kell a nyereség, amit úgy lehet elérni, hogy növeljük a burgonya önköltségi és eladási ára közötti különbséget. Csakhogy az értékesítési árhoz a termelőnek semmi köze nincs, abba nem szólhat bele – tehát az önköltség csökkentése a járható út. Erre két lehetőség van. Az egyik, hogy csökkentem a termelési költségeket – de akkor a hozam is visszaesik. A másik megoldás, hogy növelem a hozamot, így a költség több termésen oszlik meg – de a hozamnövelés a költségek növekedésével is együtt szokott járni. Tehát ez egy mókuskerék, amiből ki kéne lépni.

Szabó Bélának pedig sikerült. Egyéni módszerével egyszerre tudta érdemben csökkenteni a termelési költséget, miközben a hektáronkénti hozam javult.

A dolog lényege, hogy 25 éve magának állítja elő a vetőgumót, mégpedig úgynevezett nyári ültetésű burgonyából.

Ez nálunk is ismert módszer, talán a tarlóburgonya vagy a fojtott burgonya kifejezéssel illetjük. Ehhez egyfajta szakmai történelemszemlélet kellett, azaz tisztában kellett lenni vele, hogy honnan, milyen körülmények közül került hozzánk a burgonya, és hogy mivel találkozik nálunk évről évre. A burgonya Dél-Amerikából származik, az Andokból, ahol 2-3 ezer méter magasságban termesztették, és ahol extra mennyiségű csapadékot kapott. Amikor mi termesztjük a burgonyát, tavasszal ültetjük, hogy a júliusi kánikula és aszály éppen akkor kapja telibe, amikor a gumókitelítődés zajlik, amikor a legtöbb csapadékra volna szüksége a növénynek. Nálunk erre minimális az esély.

Jó, ha valaki tud öntözni, de az optimális mennyiségű természetes csapadék volna az igazi. Márpedig ez Magyarországon és a szomszédos Romániában legfeljebb vágyálom lehet.

Hivatalos papírok nélkül

A Szabó Béla módszerének lényege, hogy ő az őszi betakarítású burgonyát július 10-én – plusz-mínusz 5 nap eltéréssel – ülteti. Így a legnagyobb aszályban a növény még éppen hozzájuthat annyi nedvességhez, amennyi kell neki, vagy csepegtető öntözéssel ez megoldható. Viszont ezzel a módszerrel el tudja kerülni, hogy a hőstressz miatt a burgonya különböző károkat szenvedjen. Ha erre nem figyelünk oda, akkor ne csodálkozzunk, hogy a növény károsodik, ha nem képes védekezni, mert az ellenálló képessége minimálisra csökken a szárazságban. Ilyenkor szállnak ugyan a levéltetvek és más vírusvektorok, de mivel nála ilyenkor a burgonya még a földben nyugszik, nincs mit megfertőzniük. Tehát a nyári ültetéssel Szabó Béla elkerüli a kánikula okozta hőséget, majd amikor ősszel megindul a gumóképződés, csepegtető öntözéssel meg tudja oldani a burgonya optimális vízellátását.

Ő ebből a nyári ültetésből veszi ki a szaporítóanyagot, ami – bár erről nincsen hivatalos papírja – minden tekintetben felveszi a versenyt a fémzárolt vetőgumóval.

A siker alapfeltétele a vetőgumó fiziológiai minősége. Ez dönt el mindent, ugyanis a burgonyatermesztés összköltségének 40-45 százalékát a vetőgumó ára teszi ki. Manapság – Magyarországon és Romániában egyaránt – alsó hangon 150-200 forintot kérnek el kilogrammonként a minősített vetőgumóért, tehát ez nem egy 20 filléres dolog.

Kilónként 100 forint

Szabó Béla pontos, precíz szakember. Piskolton mindenki „mérnök úr”-ként tiszteli. Ennek a megszólításnak megfelelően tényadatokkal szolgál, és nem csak egy-egy évet emleget. Például ha a tavaszi ültetésű és őszi betakarítású burgonyát nézzük, akkor 8 év átlagában hektáronként 24 994 kilogramm volt a termésátlaga, azaz 25 tonna.

Amikor viszont áttért a nyári ültetésű és őszi betakarítású burgonyatermesztésre, akkor – 9 év termesztési gyakorlatát figyelembe véve – a hektáronkénti átlagtermés 46 262 kilogramm lett, azaz 46,2 tonna.

A két módszer között csak az ültetés idejében volt különbség, valamint a betakarított termés mennyiségében. A többlet hektáronként 21 268 kilogrammot tett ki, azaz 21,2 tonnát. A nyári ültetés hatására a termésátlag 85 százalékkal növekedett, márpedig ez sok mindenre fedezetet nyújthat.

A már említett 150-200 forintos kilogrammonkénti vetőgumóárral szemben neki így 5 éves átlagban 47 forintba került a saját vetőgumó kilója. Tehát kiderül, hogy minimum 100 forintot tudott így minden kilón megspórolni. De tudjuk, hogy a vetőgumó a legdrágább. Ha hektáronként csak 30 tonnával számolunk, akkor az 1 hektáron elérhető megtakarítás a vetőgumónál 300 ezer forintot tesz ki. Ez a minimum, a gyakorlatban ennél mindig többről van szó. Közben az agrotechnika nem változott, csak a vetésidő; pusztán ennek hatására 21,2 tonnát tett ki a hektáronkénti terméstöbblet.

Cél a versenyképesség

Átlagos vagy normál évet figyelembe véve az őszi burgonya kilónkénti értékesítési ára 60 forint lehet mindkét országban. Így a többlettermésből származó többletbevétel, ami majdnem többletjövedelmet is jelent, hektáronként 1 276 080 forint. Ehhez adjuk még hozzá a vetőgumón megtakarított 300 ezer forintot. Így a hektáronkénti többletjövedelem 1,5-1,6 millió forintot tesz ki. Ezzel az eredménnyel már versenyképes tud lenni a nyugat-európai országok burgonyatermesztőivel. Azok hektáronként 45-50 tonnát termesztenek, míg Szabó Béla 9 éves átlagban hektáronként 46 tonnát ért el. Sőt, mivel ő olcsóbb, de nem rosszabb minőségű vetőgumót használ, még versenyképesebb is. Innen nézve a hektáronként 1,5-1,6 millió forintos nettó jövedelem a 2,76 millió forintos árbevételhez viszonyítva legalább 60 százalékos jövedelmezőséget mutat.

Ezt a hivatalos intézmények Romániában sem fogadják el. Hol a papír, hol a vetőgumó minőségét tanúsító okirat? A hozam nem számít, vagy inkább senkit nem érdekel a hatóságok közül.

Ugyanakkor Szabó Béla véleménye szerint az ő módszere a szegény burgonyatermelők sajátja lehet, mert így számukra is megfizethető. Sőt, hasonló a helyzet Magyarországon is: tudja, hogy nálunk a burgonyatermesztők 80 százaléka nem használ fémzárolt vetőgumót.

A burgonyatermesztés Achilles-sarkának a vetőgumó minőségét tartja. Ezen kívül a sikerhez, a gazdaságos termesztéshez kell az öntözés. Ha úgy hozza a sors, hogy teljesen száraz a talaj, akkor még a gumók kikelése előtt kútból, csepegtető öntözéssel juttat ki vizet. Nem a sorközökbe, hanem a bakhátra fekteti az öntözőcsöveket, és azok mintegy hagymaszerűen átnedvesítik maguk alatt a földet, amibe a vetőgumót tették. Ez lényegi kérdés, mert ha a talajban nincs elegendő víz, a burgonya gyökeresedése sem indul meg, vagyis a siker esélye már itt füstbe mehet. Az általa alkalmazott

csepegtető öntözéssel állandóan optimális mennyiségű vizet tud kijuttatni a burgonyának, mert az eső sohasem elegendő.

Az öntözővíz mennyisége az időjárástól függ. Ha esik valamennyi, akkor kiegészítő csepegtető öntözést alkalmaz.

Drága, de megéri

A csepegtető öntözés látszólag drága, de nagyon megéri. Itt nem vagy csak alig beszélhetünk az öntözővíz elpárolgásáról, és nem teszi tönkre a talajt, nem tömöríti, nem levegőtleníti el, mint ahogy például a vízágyú szokta. Hektáronként 14 ezer méter csepegtető csőre van szüksége, ami magyar pénzre átszámolva majdnem 200 ezer forint. Ezt a csőrendszert ő minimum 3 évig nyugodtan tudja használni, van, hogy tovább is. Így a hektáronkénti és évenkénti költsége 66 ezer forintot tesz ki. Ez az emlegetett árbevételhez, és főleg a nyereséghez képest elenyésző. Kell még természetesen egy kisebb szivattyú, amivel a kútból eljuttatja a vizet a burgonyatáblára, de ez egy egyszeri beruházás volt az ő 25 éves praxisában.

Amikor Szabó Béla Piskoltról a maga burgonyatermesztési módszerét emlegeti, a legtöbb ember hitetlenkedve rázza a fejét.

Monokultúrában termeszti a burgonyát, immár 18 éve, és minden évben kora tavasszal, majd annak a helyére júliusban „másodvetésű” burgonyát ültet. Hát ezzel kiveri a biztosítékot nálunk.

Annál is inkább, mert a mi ismereteink szerint a burgonya 3-4 éves vetésváltásban termeszthető. Szabó Béla szerint a dolog lényege, hogy május végén fölszedik a kora tavaszi termést, így az nem találkozik sem a kolorádóbogárral, sem a fitoftórával. Tehát nem is foglalkozik a burgonyabogár esetleges kártételével vagy a burgonyavész károsító hatásával. Viszont a nyári ültetésű burgonyánál annál nagyobb figyelmet szentel mind a két ellenségnek. Hat-nyolcszor kell vegyszerrel védekezni ellenük. Különösen fontos a krumplibogárra odafigyelni, mert annak a második generációja éppen ősszel jelenik meg. De még ennél is nagyobb odafigyelést igényel a nyári ültetésű burgonya gyomirtása, mert az öntözés miatt a gyom általában erősebben fejlődik, mint szokott.

Az agrotechnika megköveteli a szigorú növényvédelmet és a nagyon kemény gyomirtást. Szerves trágyát, hektáronként 30-40 tonnát 3 évente szór ki a burgonya alá. Ezt mindig vásárolja.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság