Technológia és munkaerőhiány: újdonságok a húsmarhatartóknak

Az egyetemek minimális felvételi pontszám mellett is lasszóval fogják a hallgatót, a szakgimnáziumok, szakmunkásképzők a túlélésért küzdenek, a „jószágszerető, józanéletű állatgondozót keresek” hirdetésekre pedig végképp nem jelentkezik senki. Enyhítheti-e a munkaerőhiányt a számítógép? Kiválthatja-e az embert az automatizálás? Fontos-e a megújulás, a technológiai fejlesztés egy alapvetően ma is külterjes ágazatban? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete kétnapos szakmai konferenciáján a gazdák. A szakemberek szerint nem árt az óvatosság, a méregdrága fejlesztések ugyanis messze nem mindig gazdaságosak…

Régen is a gazda szeme hizlalta a jószágot, most viszont már lassan minden munka a mi nyakunkba szakad – foglalta össze egyetlen mondatban az egyik tenyésztő a XXI. század tenyésztésének legnagyobb kihívását. A húsmarhatartó ugyanis – bár a munkaerőigénye töredéke mondjuk egy tejelő tehenészetnek – éppúgy csak keresi a dolgozót, mint az intenzív ágazatok. Megoldás a hatékonyság növelése, az automatizálás, a korszerű tenyésztéstechnológiáktól kezdve a precíziós gazdálkodáson keresztül, a legeltetés és az állategészségügy stratégiai alapon történő újragondolásáig – mondják a szaktanácsadók. S tény az, hogy például az internet alapú technológia ma már a legtermészetközelibb, legextenzívebb állattenyésztési ágazatokban is jelen van.

Ahogy fogy a gulyás, úgy nő az igény a digitális megoldások iránt. Elgondolkodtató viszont, hogy a piacon forgalomban lévő innovatív megoldások többsége nem olyan problémára kínál megoldást, ami egy húsmarha­tartónak igazán gondot jelent,

sokkal inkább az a jellemző, hogy más ágazatok számára kifejlesztett újításokkal keresik meg őket. Ráadásul a húsmarhatartás, noha az utóbbi évtizedek egyik legsikeresebb állattenyésztési ágazata, igencsak költségérzékeny. A gazdák nem fognak drága kütyüket a marhákra aggatni, mert nem bírja el a költségvetésük. Ez persze nem azt jelenti, hogy nekik nem fontos a hatékony takarmányozás, a súlymérés, a telepirányítás, ehhez azonban nem olyan megoldásokra várnak, amiket „húsmar­hásí­tot­tak”, hanem olya­nokra, amiket kifejezetten ennek az ága­zatnak fejlesztettek ki.

Egy gazdaság számára egy új gép, eszköz vagy számítógépes fejlesztés csak akkor éri meg, ha alkalmazásával javul a költséghatékonyság, nő a termelékenység, ha segít a vezetőnek a temérdek információ közül kiválasztani a számára fontos adatokat, vagy ha munkaerőt, energiát tud megtakarítani általa, illetve ha hozzájárul ahhoz, hogy a társadalmi elvárásoknak – állatjólét, környezetvédelem stb. – jobban meg tudjon felelni. Jelentős innovációs területnek számít az állategészségügy is, egyre több ilyen jellegű kutatásról hallani már.

– figyelmeztetett Lukács László is. A Global-Agrinno Kft. ügyvezetője szerint egy húsmarhatartót alapvetően négy kérdés foglalkoztat. Az első és a legfontosabb – bármily furcsán is hangzik – az, hogy él-e a jószág. Vagyis, hogy vemhesült-e az állat, s ha igen, megszületett-e borjú, ha megszületett, felnő-e, és ha felnőtt, él-e még? Fontos és a gazdálkodás szempontjából szintén lényeges kérdés, hogy mennyi az adott állat testtömege? Az összes testtömeg-gyarapodási, tenyész­érték­-becs­lési, tenyésztésbe-vételi, takarmányozási számítás alapja az, hogy a gazda tudja, hogy az állata mennyit nyom a mérlegen.

A takarmányozásnál, mivel ennek az ágazatnak nincs olyan feszített takarmányozási technológiája, egy húsmarha­tartót nem elsősorban a beltar­talom foglalkoztatja, sokkal inkább a mennyiség.

Hogy van-e elegendő takarmánya, legelőterülete, lesz-e annyi szénája, tömegtakarmánya a téli időszakra, amennyivel majd ki kell egészíteni a legeltetést vagy, hogy a hizlaldában lesz-e annyi takarmány, hogy ne 100, hanem mondjuk, 150 állatot tudjon beállítani. S tekintettel arra, hogy ez egy extenzív ágazat, ahol nincs olyan infrastruktúra, energiaellátás, mint amilyen például a baromfi-, a sertés- vagy a tejtermelésnél elengedhetetlen, nagyon lényeges kérdés az is, hogyan lehet beszerezni a legkönnyebben azokat az információkat, amelyek a gazdaság működtetéséhez szükségesek? Minden más probléma, feladat ezekből a kérdésekből vezethető le.

Azonosítás

Az állatok egyedi jelölésére mi a krotáliát alkalmazzuk, de a világ másik felén egyre népszerűbbek a szenzoros, elektronikus azonosítók. A tejágazatban ezek már nálunk is nagyon elterjedtek, de egy húsmarhatartó más környezetben dolgozik, mások az elvárásai, mint egy tejtermelőnek.

Az extenzív gazdálkodás szükségessé teszi, hogy ezek az azonosítók hosszú élettartamúak, ha lehet élethosszig tartóak legyenek.

Tegyék lehetővé a távoli leolvasás lehetőségét, hiszen az állatok többnyire kint vannak a legelőn, nehéz őket megközelíteni. Ezért fontos, hogy a jeladót úgy is le lehessen olvasni, hogy nincs az állat mellett egy 220 voltos csatlakozó. Fontos követelmény az is, hogy ne legyen benne duplikáció, álljon ellen a fizikai behatásoknak, ne törjön, ne szakadjon stb. Sokféle megoldás van a piacon, létezik például bluetooth-os, félaktív, rádiófrekvenciás, transz­­­pon­de­res. Lukács László szerint első körben várhatóan nem a legfejlettebb technológia fog itthon a leginkább elterjedni, hanem egy olyan megoldás, ami a húsmarhatartásban éppen elégséges és szükséges. Erre jó példa az amerikai AniTrace rendszer UHF, RFID azonosítója, aminél a hagyományos kro­táliába egy olyan elektronikus jelölést biztosító chip van beépítve, aminek nincs energiaszükséglete.

Súlymérés

A húsmarhák súlymérése nem könnyű munka, ráadásul nagyon időigényes is. A kiválasztott egyedek beterelése gazdának és állatnak egyaránt komoly stresszt jelent. Egy-egy olyan mérés, hogy az állatokat áthajtják a karámon, illetve a mérlegen, 1-2 százalékos hő­vesz­teséget okoz a marhának. Egy majdnem kifejlett vágómarhánál ez kétnapi testtömeg-gyarapodást visz el.

Ezeknek a követelményeknek mind eleget tesz egy magyar start up cég, az Agroninja fejlesztése. A Beefie digitális szarvasmarha-mérleg öt adat megadásával, egy perc alatt 95 százalékos pontossággal képes megadni az állat testtömegét, és ezzel jelenleg egyedül álló a piacon. A méréshez az okostelefon mellett egy ehhez csatlakoztatott lézeres távolságmérő és egy szoftveres applikáció szükséges csupán. A súlymérés istállókörnyezetben és legelőn egyaránt elvégezhető, az eredményeket pedig a mérést követően, táblázatba rendezve, a nyilvántartásba is megküldi az alkalmazás.

Ivarzás- és ellésfigyelő

Magyarországon a borjak 6 százaléka halva születik, és az üszőknek nagyjából a 18, a teheneknek pedig a 8 százalékánál be kell avatkozni az ellésnél. Egy ír fejlesztésű ellés- és ivarzás­figyelő rendszer viszont komoly segítségére lehet a gazdának a szaporodásbiológiai problémák kezelésében. Az ellésfigyelő technológia már négy éve működik, használata egyszerű, más nem kell a működéshez, mint egy SMS fogadására képes telefon. Főként a magas értékű tenyészállatoknál éri meg igazán az alkalmazása, ott, ahol istállózott környezetben vagy legalább is belátható térben ellenek az állatok.

A tehén farkára kell felrakni az ellésfigyelő készüléket, amiben egy mozgásérzékelő szenzor van. Először két órával az ellés előtt küld jelzést a gazda telefonjára.

Ekkor már látható jelei vannak a borjú születésének, s ha ezek hiányoznak, érdemes az állat mellett maradni. A második jelzést követő egy órán belül, ha nem következik be az ellés, akkor egész biztosan beavatkozásra van szükség.

Egy ellésfigyelő készülék az elletési rendszertől függőn egy év alatt 30-70 állatot tud kiszolgálni, ciklusos elletés esetében egy berendezésnél biztos, hogy többre lesz szükség. Egy készülék 85 ezer forintba kerül + ÁFA, ehhez jön még az évente fizetendő 150 eurós rendszerhasználati díj, amit az írországi fejlesztő cégnek kell utalni. Ezért főként a nagy értékű tenyészállatoknál ajánlják a használatát, de érdemes az üszőkre, vagy azokra a tehenekre is felrakni egy ilyen figyelőt, amelyeknek korábban voltak már ellési problémái.

A technológia teljesebbé tételéhez kicsivel több, mint egy éve kifejlesztettek egy ivarzás­figyelő nyakörvet is, amit a bikákra kell tenni.

A nyakörvhöz tartozik 50 db krotália is, amelyekben egy NFID chip van, ezeket a tehenek fülébe kell rakni. A nyakörvet és a krotáliát regisztrálni kell a Moocall rendszerbe. Az ír cégnek van magyar képviselete. A nyakörv érzékeli a tehenek ivarzását, illetve rögzíti, hogy mikor termékenyítette meg a tenyészbika a teheneket. A technológia révén napra pontosan tudni fogja a gazda, hogy mikor ellik a tehene, mert még azt is kijelzi a rendszer, hogy hány órát ivarzott egy adott tehén. Az egyik gazda elmondta, hogy a visszajelzések alapján volt olyan tehene, amelyik 36 órát és olyan is, amelyik csak 2 órát ivarzott. Ráadásul az ivarzások nagy része éjszakára esett, így aligha lehetett volna megfigyelni, melyik termékenyül. A nyakörv és a krotáliák ára 396 ezer forintba kerül, rendszerhasználati díjat ebben az esetben is kell fizetni, ez 285 euró évente.

hiszen mind a bikákról, mind a tehenekről naprakész információval rendelkezhet egy gazda. Ezek a berendezések elősegítik a jobb tervezhetőséget, az okszerűbb gazdálkodást és menedzsmentet.

Takarmányozás

Takarmányozásnál kulcskérdés a legelő hozamának meghatározása. Ma már vannak olyan műholdas technológiák – itt elsősorban az NVDI műholdas rendszereket lehetne kiemelni –, amelyek megmondják egy-egy legelőszakasz hozamát, azt hogy túllegeltetett vagy alullegeltetett-e egy adott szakasz, és minősíti a termést is a műholdas felvétel.

Telepirányítás

Az a technológia, amit a hús­mar­hatartók alkalmaznak, nem olyan összetett, nem kellenek bonyolult exel táblázatok ahhoz, hogy valaki elvezessen egy gazdaságot, de azért a spirálfüzetnél már több kell. A mai telepirányítási szoftvereknél követelmény, hogy a feltöltés legyen automatikus, szinte korlátlan jelentést adjon az állományról, legyen integrálható külső rendszerekhez (hatósági, gazdaságon belüli, növénytermesztési rendszerekhez stb.), és talán a legfontosabb, hogy mobil eszközön is fusson a nyilvántartás.

Egy húsmarhatartó ugyanis élete nagy részét nem az irodában tölti, hanem kint a legelőn.

Számos állomány-nyilvántartási megoldás létezik, vannak magyar fejlesztések is, amik már kifejezetten a húsmarha­tar­tóknak készültek. Vannak köztük profi, és vannak házi bar­kács megoldások, Lukács László szerint, ha ki kéne egyet emelni, ő az amerikai cattlemax.com szoftvert választaná, mégpedig azért, mert ez a szoftver azt is érti, hogy más kell egy tenyésztőnek és más egy árutermelőnek.