Back to top

25 év után vissza a mezőgazdaságba

Takács Béla hosszú idő után tért vissza a mezőgazdaságba – gyermekkorának élményei miatt is –, és egyáltalán nem bánta meg. Bár rengeteget kell dolgoznia, és hetvenedik évét taposva egyelőre csak reménykedni tud a jövőben, minden nap örömmel indul a munkába. Merthogy szerinte az agrárium a kudarcok ellenére is hálás terület, legyen szó akár növénytermesztésről vagy állattenyésztésről.

Egy nem túl sok házból álló kistelepülésen, Barátszigeten található Takács Béla gazdasága, ahol házigazdánk büszkén mutatta, mi mindent sikerült beszereznie „úgy apránként” a megalapítása óta eltelt 27 esztendő alatt. Pedig volt az életében egy negyed évszázad, amikor eszébe sem jutott, hogy ő majd a mezőgazdaságban dolgozik.

Takács Béla: a mezőgazdasághoz, a termeléshez sokszor szerencse is kell
– Barátszigeten születtem. A családunk­ban három generáció lakott együtt, akkoriban ez egyáltalán nem volt ritka – idézte fel a régmúltat. – A nagyszüleim és a szüleim is gazdálkodtak. Én gyerekként megéltem a napi munkát: segítettem otthon, és az iskolában is tevékenykedtünk a kertészetben.

Az ötvenes évek eléggé mozgalmasak voltak az agráriumban, gondoljunk csak Rákosira, a leadásokra.

Aztán ez 1956 után megszűnt, a mezőgazdaság lendületet vett, a gazdálkodó parasztság lélegzethez jutott. Apám ekkor vett földeket. A sok munka eredményeként sikerült kitörni a szűkölködésből. A jó időszak azonban nem tartott sokáig, hiszen megkezdődött a termelőszövetkezetek alakítása, az agitáció, ami sok-sok konfliktust okozott a gazdák között. Elvették a földeket, a lehetőséget az emberektől, hogy a sajátjukat műveljék, hogy a földeket sajátjukként kezeljék. Apámat is beléptették a téeszbe. Aztán, mit ad az úristen, elnök lett – igaz, később lemondott.

Gyerekként láttam azt a küzdelmet, amit meg kellett vívnia, miközben én a társaimmal az iskolában nyulakat és csirkéket neveltem,

zöldségeket termeltem, amolyan mezőgazdasági képzés keretében. Aztán a gimnázium befejezését követően úgy hozta a sors, hogy bár Körmendre, mezőgazdasági iskolába készültem, mégis katonatiszti főiskolára kerültem.

Takács Béla kereken 25 éven át volt a magyar hadsereg tisztje. Szolgált Marcaliban, Győrben, Szombathelyen, ahová éppen a beosztása szólította. A mezőgazdasággal annyi kapcsolata maradt, hogy eközben málnát és almapaprikát termelt a hobbikertjében – nem kis mennyiségben, értékesítésre. Aztán az 1990-es évek elején változott a világ: lehetőség adódott a nyugdíjba vonulásra, amivel élt is.

– Voltak már olyan hírek, hogy fiatalon el tudunk menni nyugdíjba, és felröppentek más hírek is, hogy az elvett földek után kárpótlást adnak. Mindezek alapján úgy döntöttem, visszatérek Barátszigetre, és gazdálkodni fogok. A szüleim még éltek. Némi föld, talán 2–3 hektár volt, ami igazából csak arra volt elég, hogy a háztáji állatokat eltartsa a termésével. A munkában azonban elkelt a segítség.

Mondhatom, hogy az egészet majdnem ott kezdtük, ahol annak idején, a téeszidőszakban abbahagytuk.

Persze időközben sokat változott a világ, elég, ha csak a gépesítésre és a kemikáliák használatára gondolunk. Szóval, a szüleim megkapták a kárpótlási jegyeket, amiket természetesen földek vásárlására fordítottunk. A meglévő területhez jött 5 hektár rét, folyamatosan növekedett a birtok. Emellett nem várhattunk az egyéb fejlesztésekkel sem, sorban meg kellett venni a gépeket, a hozzájuk való kiegészítőket, hogy megkönnyítsük a saját munkánkat, életünket. Így jött az első traktor, egy MTZ 80-as, majd a szántőföldek, rétek, gyepek műveléséhez, a szállításhoz szükséges berendezések beszerzése.

A saját magunk megtermelte tőke befektetése mellett pályáztam is, sok mindenhez sikerült támogatást nyerni.

Mára eljutottam odáig, hogy van egy 140 lóerős traktorom, és a kombájn kivételével minden más eszköz rendelkezésemre áll. Összesen 45 hektáron gazdálkodom. Ennek a birtoknak azonban csak a kétharmada sajátom, a többi bérelt terület. A 45 hektár fele szántó, a többi rét és gyep. Utóbbiakra nagy szükség van, hiszen a növénytermesztés mellett szürke marhákat is tartok.

Ennek is története van.

– Marhákat korábban is tartottam, ám jött egy betegség, ami miatt fel kellett hagynom vele. De aztán kiírtak egy pályázatot, amit nem hagyhattam ki. Vásároltam hát három üszőt és egy bikát. Ma harmincnyolc darabos az állomány, amiből tizenhárom anyatehén, hét idei borjú. Az értékesítés ha nem is könnyű, de eddig azért mindig sikeres volt. A szántóföldeken a hagyományos növényeket termesztem, vagyis kukoricát, búzát, napraforgót és repcét. Idén sörárpa is került a földbe.

A kombájn kivételével minden gép megvan a gazdaságban

Takács Béla azt mondja, máig fülébe cseng apja mondása, miszerint „valamit csak valamiből lehet csinálni”. Persze a mezőgazdasághoz, a termeléshez szerencse is kell, például az időjárás tekintetében.

– Ha dolgozunk, nyilván van hasznunk, ám ott van mindig a rizikófaktor, hogy az időjárás vajon kedvezően alakul-e. No meg mindig át kell gondolni, hogy mi az, amit megéri vetni. Én mindig ezt teszem, annak ellenére, hogy a szántóföldi növényeknél meghatároz – és persze szükséges – a „területforgás”.

A mezőgazdaságban van munka bőven. Sokszor úgy gondolom, hogy a huszonnégy óra helyett huszonötre lenne szükség. Mégis azt mondom, hogy magam ura vagyok,

magam osztom be az időmet. Ha valami nem sürgős, akkor azt tudom halasztani, később is el tudom végezni. Bár ez inkább a növénytermesztésre igaz. A szürke marhák esetében január 1-jétől december 31-éig van munka, egyetlen nap sem marad ki. Így van ez még akkor is, ha ezek a jószágok nagyon önfenntartók. Oda kell azonban figyelni a takarmányozásukra, arra, hogy legyen vizük, és persze a biztonságuk sem mellékes. Ezért is örülök annak, hogy villanypásztor óvja őket. Előfordulnak „kü­lönleges” események is, mint például a borjadzás. Akkor is jó, ha ott van az ember. Hogy melyik a kedvencem? A növénytermesztés biztosabb hasznot ad, mégis inkább az állattartás felé hajlik a szívem. Jó látni, ahogy a növények fejlődnek, a szürke marhák azonban érző lények, a látványuk, a gondozásuk jó érzés, egyfajta lelki feltöltődést jelent számomra.

A barátszigeti gazdaságot Takács Béla reményei szerint egyik fia viszi majd tovább.

– Hetvenéves vagyok, nem tudom meddig bírom. Három gyerekem van. Most mindhárman dolgoznak. Remélem, egyikük – az, akit megérintett a méhészkedés, és ezt így saját birtokon tehetné meg – vállalkozik majd erre. Azt mondják, 45 hektár nem nagy és nem életképes terület. Én azonban úgy gondolom, ha valaki jól forgatja a lehetőségeket, akkor megél belőle. Hogy jól döntöttem-e, amikor belekezdtem a gazdálkodásba? Erre a kérdésre csak azt tudom válaszolni, hogy igen. Reggel van miért felkelni: öröm végignézni a birtokon, a gazdaságon.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2019/13 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kevesebb az élőmunka, több a tej

A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Mezőgazdasági Gépesítési Intézete (NAIK MGI), illetve jogelődei a magyar mezőgazdaságot 1869 óta szolgáló kutatóintézet, mely az agrárium gépesítését elősegítő műszaki-technológiai kutatással, fejlesztéssel és tudományos tevékenységgel foglalkozik. Fennállásának 150 éves fennállása jubileumát konferenciákkal is ünneplik.

A nagyfehér és a lapály a XXI. században

Hogyan válik sertéskutatóvá manapság egy friss diplomás Magyarországon? Milyen végzettség szükséges ehhez az izgalmas, nem mindennapi hivatáshoz? A többi között ezt kérdeztük Balogh Esztertől, a herceghalmi Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet munkatársától.

Már hamisítják

Januárban vezette be a dísznövény- forgalmazásban világszerte használt CC-kocsik új, rádiófrekvenciás jeladóval (RFID) ellátott jelölőcímkéjét a fejlesztő és a bérleti rendszert működtető dán Container Centralen, éppen a hamisítások megelőzése érdekében.

Melegszik az idő, kevesebb lesz az eső is

A hét első felének országszerte borongós, csapadékos, hűvös időjárása után csütörtöktől csökken a csapadékhajlam, az áztató esőt inkább záporok, zivatarok váltják fel. Ezzel együtt a hőmérséklet is emelkedni kezd, amire nagy szüksége van most a növényeknek, különösen a még igen fejletlen állapotban levő kukoricának és napraforgónak.

Méhek, hajók, műrajok

A nálunk honos kárpáti méh nagyszerű tulajdonságait, elsősorban munkabírását, szívósságát és kezelhetőségét rég felismerték más régiók méhészei. Még a szovjet érába nyúlik vissza az a gyakorlat, hogy Kárpátaljáról – akkor még repülőgépeken (is) – ezerszámra szállították őket a birodalom keleti vidékeire.

Afrikai sertéspestis elleni vakcina a láthatáron

Csalétkek segítségével lehetne immunizálni az afrikai sertéspestis ellen a vaddisznókat – erről számolt be egy kutatócsoport egy állatorvosi tudományos lapban. A halálos kór elleni ígéretes vakcina nagy reményekkel kecsegteti a sertéságazatot.

Jócskán emelkedett a vágómarha felvásárlási ára

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) gyorstájékoztatója szerint 2019. I-III. hónapokban - az előző évhez képest - az agrártermékek termelőiár-szintje 8 százalékkal nőtt, azáltal, hogy a növénytermesztési és a kertészeti termékek ára 13,3% százalékkal drágult, az élő állatoké és az állati termékeké viszont 1,2% százalékkal csökkent.

Egy hét van az szja-bevallási határidőig

Az egyéni vállalkozóknak, az őstermelőknek és az áfás magánszemélynek még egy hetük van május 20-ig, hogy kiegészítsék a NAV által elkészített bevallási tervezetet, vagy maguk töltsék ki és küldjék be a 18SZJA nyomtatványt - hívta fel a figyelmet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) kedden az MTI-nek eljuttatott közleményében.

Készülődés az ország legnagyobb szántóföldi kiállítására

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Országos Szövetsége (MEGFOSZ) egy rendhagyó interaktív sajtótájékoztató keretében informálta az újságírókat a május 23-24-én megrendezendő III. NAK Szántóföldi Napok és AgrárgépShowról.

A repce bizonytalan jövője

A repce a méhcsaládok számára remek virágpor- és nektárforrás. Ugyanakkor marcipánszerű íze miatt közkedvelt a méze is. A német méhészújság arról számol be, hogy a repce termésterülete a tavalyihoz képest 25%-al esett vissza. Ennek oka a repce termesztésének egyre nehezebb körülményei között keresendő: aszály/hidegbetörés, továbbá a pálmaolajból készült biodízel behozatali vámjának megszűnése.