0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Juhászat és húsfeldolgozás ellenszélben

Vészesen csökken a juhok száma Magyarországon. Ez a folyamat Juhász Pált kétszeresen is kedvezőtlenül érinti. Juh törzstenyésztő, és ha kevesebb az anyajuh az országban, kevesebb tenyészállatot vesznek tőle. A termékpálya másik végén pedig – miután a Kapos Ternero Húsipari Kft ügyvezető igazgatója – kevesebb lesz a vágójuh is és kisebb eséllyel vásárolhat megfelelő alapanyagot.

A nagy utánajárással tulajdonába jutott földjét hiába kerítette be, rajta csak úgy legeltetheti juhait, ha őrzi is, mert erdőművelésű területként van nyilvántartva.

Hetesen a vágóhídon be­szélgetünk a kialakult helyzetről. A Kapos Ter­ne­ro a termékeinek legnagyobb részét külföldön értékesíti. Japánban különleges előírások szabályozzák az élel­miszerbevitelt. Az exportárut kísérő állategészségügyi bizonyítvány egyik pontjában szerepel: azon országból, ahol kimutatták az afrikai sertéspestist, semmilyen húsféleség nem szállítható be Japánba. Szerencsére a magyar agrárdiplomácia ezt az ügyet hamar helyretette, a két ország szakhatóságai jóváhagyták, hogy ezt a pontot kiveszik a bizonyítványból. Ezt követően Japánban úgy döntöttek, hogy a szállító üzemeknek újra fel kell kerülni a Japán exportlistára. Ennek érdekében egy külön eljárásnak kell megfelelniük.

Hetesre a közeljövőben érkezik a japán vevő és az a minőségbiztosítási szakembere, aki remélhetőleg akkreditálja a Kapos Ternero üzemét. A japán üzlet így alig több mint egy évig szünetelt.

Kis csomagokban

A távol-keleti országba különleges minőségű – tejes – bárányokat szállítottak, az ilyenek más piacon való elhelyezését nem tudták megoldani.

Jelentősen növelték viszont a pecsenye, és nagysúlyú bárányokból származó húsokkal a svájci, az osztrák és a német exportot.

A gyors alkalmazkodás az új piacokhoz, eredményhez vezetett: tavaly a 26 éve működő cég árbevétele első ízben meghaladta az egy milliárd forintot.

A cég tulajdonosai öt évvel ezelőtt elhatározták, hogy az akkor már több mint 20 éve működő vágóhidat és húsfeldolgozó üzemüket korszerűsítik. Uniós támogatásért 2015 áprilisában pályázatot adtak be, de az elbírálás évekig tartott, csak 2017-ben, kaptak értesítést arról, hogy nyertek. A késedelem miatt, azzal a költségvetéssel, ami 2015-ben megállta a helyét, nem számolhattak. A beruházás lényegesen többe fog kerülni, mint ahogy azt tervezték. Az elhatározástól a megvalósításig a közben kialakult hazai munkaerő helyzet miatt több mint 4 év telik el. Ezért a várható beruházási költség 20 százalékkal nő és meghaladja a 200 millió forintot.

A korszerűsítést elsősorban az tette szükségessé, hogy ma már mások a hatósági, az élelmiszerbiztonsági és a piaci elvárások, mint korábban.

Szinte kötelező állandóan új termékekkel megjelenni. Hetesen úgy tapasztalták, hogy egyre nagyobb feldolgozottságú termékeket várnak el a fogyasztók.

Sokkal kisebb kiszerelésű, előkészített, tehát a kényelmi szempontokat szolgáló árut várnak. A legtöbb háziasszony Juhász Pál véleménye szerint azért nem nyúl a borjú vagy bárányhúshoz, mert nem tudja elkészíteni, vagy ha igen, ideje nincs hozzá. Ezért a termékfejlesztésük legfontosabb célja az volt, hogy előkészített, pácolt, fűszerezett húsokat kínáljanak, olyanokat, amiket csupán ki kell venni a csomagból és meg kell sütni. Legtöbb termékük érlelt hús, különleges minőségű, nagy élvezeti értékű. Megfigyelték, hogy évente mintegy 20 százalékkal nő a hazai értékesítés. Így talán elérhető, hogy a hazai egy főre jutó 35 dekagrammos éves fogyasztás jelentősen növekedjen.

Komplex beruházást valósítanak meg. Az állatvágás teljesen megújul. A rituális vágást igénylő piacok (halal, kóser) egyre inkább ellátatlanok. Óriási a kereslet, amit remélhetőleg sikerül kihasználni. Az uniós országok közül Németország és Ausztria a levágott bárányok 90 százalékát a muzulmán rítus szerint vágva igényli. A vágókapacitás növelése alapfeltétele volt annak, hogy ki tudják szolgálni az igényeket. A hűtőkapacitást is növelik egy olyan hűtőkamrával, amelyikbe egyidejűleg 740 bárány carcast tudnak betárolni, lehűteni, ezáltal kamionnyi tételben is fogadhatnak megrendeléseket.

Bérhentesek

Az üzemben egy műszakban dolgoznak, így 60-65 százalékos a kapacitás kihasználás. Ez 25 ezer bárány, több mint 5000 felnőtt juh és 2000 borjú vágását, feldolgozását jelenti.

A beruházás befejezése után – ha a munkaszervezés nem változik – ugyanazzal a létszámmal meg tudják háromszorozni a kibocsátott áru mennyiségét, 650 tonnáról 2 ezer tonnára.

Az üzem elektromos áram igényének 60 százalékát megtermeli a beépített napelem rendszerrel. Számos olyan technológiai elemet alkalmaznak, amelyik élőmunkaerő-takarékos, például automata ládamosó, ollós emelő a rakodás gépesítése érdekében, teleszkópos magaspálya rendszer stb.

A beruházással jelentősen csökken az élőmunka igény. Az üzemben 26-an dolgoznak és egyre súlyosabb munkaerő problémával állnak szemben. A jó hentesek gyakorlatilag Nyugat-Európában dolgoznak, erre a munkára felvenni szakembert nem tudnak, ezért bérhen­te­seket alkalmaznak. Vannak olyan cégek, amelyek az egész országban keresik a dolgozókat, alkalmazzák, és kiközvetítik azokba az üzemekbe, amelyek szerződnek velük. Ez nem igazán jó megoldás, mert óriási bérfeszültséget okoz és hihetetlenül nagy a fluktuáció.

„Próbáltuk az itt dolgozó segédmunkásokat betanítani. A csomagoló feladatokra ez sikerült, de a hentesmunkára nem. Egyébként most már segédmunkára is nagyítóval kell keresni az embereket.”

A Kapos Ternero eddig jól ellátott volt alapanyagból. Juhász Pál törzstenyészetéből és sok másik, intenzív húsfajtával foglalkozó tenyésztőtől megvették a gazdák a tenyészkosokat és ivadékait eladták a hetesi vágóhídnak. Az utóbbi években ez a gyakorlat megváltozott. „Ahogy egyre több bárányt vágunk, belekényszerülünk abba a nem túl szerencsés helyzetbe, hogy más fajtájú vágóállatot is vegyünk.” Az országban egy igen erőteljes létszámcsökkenés tapasztalható, ennek egyenes következménye a hazai alapanyag hiánya. Oka: a juhágazat nyereségtermelő képessége nagyon gyenge. A tőke nem célozza a juhágazatot. Ráadásul nincs utánpótlása a kiöregedett juhászoknak. A legtöbb családban a fiú nem akarja folytatni apja foglalkozását. Látja szülei vergődését, látja, hogy nem túl magas életszínvonalat nyújt az állattartás. Mindez riasztó számára.

A piacon, a kereskedelemben egy nagyon erőteljes koncentrálódás figyelhető meg. Juhász Pál úgy látja, hogy az országban, a juhágazatban néhány olyan kereskedő cég erősödik, amelyik egyre nagyobb beszállítói kört állít maga mellé. Hetesen is egyre több vágóbárányt vásárolnak az ilyen kereskedőktől. Ez azért nem ideális, mert olyan lépcső ékelődik közbe, aminek hatására drágul az alapanyag.

„Szükség lenne az országban több olyan vágóhídra és juhfeldolgozó üzemre, mint a miénk.

Ehhez viszont egymásban megbízó, az összefogásban hívő, a megállapodás szerinti játékszabályokat korrektül betartó termelők és feldolgozók kapcsolata kell. Jelenleg Magyarországon ez nincs meg az emberekben.”

Juhok az erdőben

A juhállomány csökkenéséért nyilván a közgazdasági és közigazgatási környezet is felelős. Juhász Pál, aki a Magyar Juhtenyésztők és Kecsketenyésztők Szövetségének tenyésztési alelnöke így írja le, mire alapozza állítását. „ Harmincöt éve foglalkozom Bárdudvarnokon juhtenyésztéssel. Amikor ideköltöztünk, vásároltam egy tanyát a lakóházunktól két kilométerre. A gondozótársam – mert szorgalma, tudása miatt csak ennek nevezhetem alkalmazottamat – meghalt. A helyére közelébe érőt se találtam.

Ez indította el bennem a gondolatot, lecsökkentem az anyajuh állományt a harmadára és a telkünkkel szomszédos területet, egy gyönyörű völgyet megveszem, és ott a házkörül magam gondozom állataimat.

A 4,5 hektáros terület ideális egy kisebb juhállomány tartásához. Miután állami földterületről van szó, a földalap kezelőhöz kellett folyamodnom. Eladásról hallani sem akartak, a cserét elfogadhatónak tartották. Ezért megvásároltam egy olyan erdőterületet, amiről előzőleg megérdeklődtem, szóba jöhet-e mint cserealap.

A terület kezelője a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. elfogadta ajánlatomat. Ez 8 éve történt, és három és fél év telt el, amíg a Földhivatalban bejegyezték a tulajdonváltást. Örültem, mert a birkáimat végre ideköltöztethettem. Eladtam az állományom kétharmadát és 33 anyajuhom maradt a törzstenyészetemben. A juhhodályt ide terveztem a hatalmas telkünkre, annak alsó harmadában. Az építészeti hatóságnál azonban közölték velem, semmit nem építhetek, mert a 20 éve született helyi rendezési terv a mi telkünk alsó harmadára erdővédő sávot irányzott elő. Ez azért furcsa, mert a telkünk szomszédságában, a kerítésének másik oldalán erdőterület van. Arra, hogy mit védene a szóban forgó erdősáv, senki nem tudott választ adni. Azt meg végképp nem értem, hogy egy magántulajdonra hogyan írhat elő az önkormányzat egy teljesen abszurd fejlesztést. Most annyi látható megoldásként, hogy amint tudom a helyi távlati rendezési terv meg fog változni és ez a furcsaság kikerül belőle.

Az építési hatóság egyik szakembere arra is felhívta a figyelmemet, hogy csak olyan méretű hodályt építsek, amekkora nem engedélyköteles. Ez két éve történt. A tájba illő kis épület felépült, nem pont oda, nem pont akkora, ahogy terveztük, de kész.

A következő probléma: a megszerzett völgyben nem akarom őrizni legelés közben a juhaimat, ezért egy fix kerítéssel körbekerítettem. Csak­hogy ez a terület erdőművelési ágú. Valójában nem erdő, bár vannak benne facsoportok. A lényeg: be kell tartanom az erdészeti törvényt, amely kimondja: erdészeti szakembert kell alkalmaznom, emellett a legeltetés fel­tétele, az állattartó köteles személyes felügyeletről gon­dos­kod­ni.”

Juhász Pálnak holland felesége van. Két évtizeddel ezelőtt, amikor összeházasodtak dönteniük kellett, hol folytatják közös életüket. Magyarországot választották többek között azért, mert itt nem voltak olyan kötöttek a szabályok, nem volt akkora a bürokrácia, mint Hollandiában…

Forrás: Kistermelők Lapja