Hazánkban a 17. században Lippai János már a cékla (Beta vulgaris ssp. vulgaris var. conditiva) három típusáról – vörös, fehér, sárga – ír (Lásd fönt). Nálunk csak a vörös változata terjedt el. Ázsiában, Orosz- és Lengyelországban, az USA-ban és Ausztráliában is nagyon kedvelt zöldségféle. Főleg konzervként hasznosítják, a friss növényekből salátát készítenek. Élelmiszeripari célokra festékanyagot vonnak ki belőle. A téli időszak frisszöldség-ellátásában jelentős a szerepe.
Mostani cikkünkben a betegségeit vesszük számba.
Vírusos betegségek
A cékla sárgasága gyakori, súlyos veszteséget okozó betegség, amelyet a répa sárgaság vírusa okoz. Tünetei főleg az idősebb leveleken jelennek meg, először világoszöld, elmosódott szélű foltok formájában, amelyek később megsárgulnak. A sárgulás a levél csúcsi részéről kiindulva fokozatosan terjed a levélalap felé, de a levél az erek mentén zöld marad, összehajtva pattanva törik.
A céklamozaik betegség világszerte elterjedt, a répa mozaik vírusa okozza. Fertőzés után a tünetek mindig a legfiatalabb leveleken jelennek meg. A megbetegedést világosabb vagy sötétebb zöld foltok megjelenése és az erek elhalványulása jelzi. A levelek felhólyagosodnak, hullámos felületűek lesznek, néha elkeskenyednek. Az asszimilációs tevékenység csökkenése következtében a gyökerek fejlődésükben visszamaradnak. Jelentős, akár 30 százalékos termésveszteséget is okozhat. Ezt a vírust is a levéltetvek terjesztik, de mechanikai úton is átvihető. Mivel a magtermő cékla gyökértestében tud áttelelni, tartsuk be az izolációs távolságot, és védekezzünk a levéltetvek ellen.
Baktériumos betegség
Az agrobaktérium gazdanövényköre igen széles. A cékla agrobaktériumos gyökérgolyvája a gyökéren kisebb-nagyobb daganatokat idéz elő. Ezek kezdetben szürkésfehér színűek, lágy állományúak, sima felületűek. Később sötét színűvé válnak, elfásodnak, felületük mélyen barázdálódik. A növények fejlődésükben visszamaradnak.
Gombás betegségek
A cékla peronoszpóra hűvös (15 oC alatt), csapadékos tavasszal veszélyeztető betegség. Két tünettípusa van. A primer tünetekre jellemző, hogy a levelek söprűsödnek, sárgulnak, megvastagodnak, fodrosodnak. Fonákjukat lilásbarna bevonat (sporangiumtartó gyep) borítja. E tünetek a cékladugványokon, ritkábban a csíranövényeken láthatók. A szekunder tünetek csak foltszerűen alakulnak ki. Ilyenkor a levél színén sárgászöld, világoszöld, majd elhaló „olajfoltok” (sporangiumtartó gyep) mutatkoznak. A legfontosabb fertőzési forrás a cékladugvány, amelynek feji részében és rügyeiben micélium formában telel át a kórokozó.
Fertőzési veszély kora tavasszal jelentős, mert a sporangiumok fertőzési optimuma 8 oC, fejlődése 15 oC alatt lelassul, 20 oC felett pedig leáll.
A fertőzés megelőzése céljából a növénymaradványokat mélyen forgassuk alá! Az egyéves, fogyasztásra szánt, termesztett céklát a maghozó cékla, cukor- és takarmányrépa-tábláktól távol telepítsük el. Csapadékos, hűvös tavaszon kelés után legalább kétszer, 10 napos időközzel permetezzünk!
Hazánkban a cékla egyik leggyakoribb betegsége a céklalisztharmat.
Jelenlétére a levelek színén és fonákán megjelenő foltszerű, majd az egész levélre kiterjedő szürkésfehér bevonat (micélium) utal. A bevonatban később megjelennek a sárgásbarna, majd fekete termőtestek (kleisztotéciumok). Legfontosabb fertőzési források a növénymaradványok, amelyeken a kórokozó micéliummal és kleisztotéciummal telel át. A fertőzést a micéliumon fejlődő ivartalan (konídiumok) és a kleisztotéciumból kiszabaduló ivaros (aszkospórák) szaporítóképletek indítják meg.
A betegség elleni megelőző védekezésnél rendkívül fontos a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, pl. mélyszántással. A tünetek megjelenésekor azonnal kezdjük meg a permetezést, amit szükség szerint ismételjünk.
A cékla gyökérfekélyét is okozó cékla pleospórás betegsége a növény különböző fejlődési állapotaiban észlelhető. Savanyú, kötött, cserepes talajon, sűrű állományú növényeken gyökérfekély, illetve csíranövény-pusztulás következik be.
A leveleken 15-20 mm-es, a maghozók szárán kisebb, zonális, szürkésbarna foltok, ezekben apró pontok, a gomba termőtestei (piknídiumok) láthatók. A gyökértesten sötétszürke foltok keletkeznek, alattuk a szövet korhad.
Legfontosabb fertőzési forrás a céklagomoly (vetőmag), amelyen a piknídiumok találhatók, valamint a cékladugvány, amelyen piknídiummal és micéliummal is áttelel. Fertőzött növénymaradványokon a gomba csak néhány hónapig képes fennmaradni. Megelőzésként csak csávázott magot vessünk!
Tegyük lehetővé a növények optimális fejlődését. Ne vessük túl korán. Agrotechnikai műveletekkel biztosítsuk a laza, szellős talajt. A tünetek megjelenésekor védekezzünk réztartalmú szerrel.
A cékla egyik leggyakoribb betegsége a cékla cerkospórás levélfoltossága (levélragya), amely a vegetáció végére a levelek leszárításával jelentős terméscsökkenést okoz. A levélen 2-3 mm átmérőjű, kerek, lilásvörös szegélyű foltok láthatók, amelyek közepe kiszürkül. A levél színén és fonákán szürke bevonat található, amely apró, csomókban elhelyezkedő konídiumtartókból áll.
Fertőzési források a növényi maradványokon áttelelő konídiumok és sztrómák, amelyek még kedvezőtlen körülmények között is 8-16 hónapig életben maradhatnak. A konídiumok széllel vagy esőcseppekkel a levélre kerülnek, és csíratömlőjük a légzőnyílásokon át a levélbe jut. Védekezésként a növényi maradványokat sekélyen forgassuk alá. Lehetőleg rezisztens fajtát termesszünk, ellenkező esetben 3-4 éves vetésforgót tartsunk. Az étkezésre termesztett céklát 4-5 leveles kortól, a maghozót a dugványok kihajtása után kezdjük el permetezni, és 10 naponként legalább 4-5 alkalommal ismételjük meg a kezelést.
A cékla szklerotíniás rothadása következtében a gyökértesten vizenyős foltok alakulnak ki, amelyek egyre nagyobbodnak, rajtuk előbb laza, majd dús, vattaszerű, hófehér micélium fejlődik. Később izzadmánycseppek kíséretében hosszúkás, fekete szkleróciumok képződnek.
A betegség csapadékos években okozhat gondot, amikor a szántóföldön a kórokozó gazdanövényei (pl. gyökérzöldségek) a cékla előveteményei. Védekezésként, illetve megelőzésként 4-5 éves vetésforgót tartsunk. A vetésforgóban gabonaféléket, vagy egyszikű takarmánynövényeket termesszünk. Vetés előtt mélyített szántást alkalmazzunk.
A céklában kevés engedélyezett növényvédő szer áll rendelkezésre, de szükség esetén a cukorrépában engedélyezett szerek valamelyikére „szükséghelyzeti engedély” kérhető a hatóságtól.