Back to top

Kecsketartás: az egészséges állatokat is megviseli a klímaváltozás

Korábbi cikkeimben már sok mindenre kitértem, elsősorban arra, hogy miért és hogyan tudjuk a klímaváltozást kecskésként a „javunkra” fordítani. A legfontosabb azonban kimaradt… A klímaváltozással járó hirtelen és kiszámíthatatlan időjárás-változások, frontok, hatalmas megterhelést rónak az állat szervezetére, még akkor is, ha egészséges állatokról van szó.

A cikksorozat első részét itt, a másodikat itt, míg a harmadik itt találja.

Teljesen ésszerű, józan paraszti ésszel egyszerűen felfogható, hogy bármilyen változást (legyen az hely, étrend, időjáráshoz kötődő, stresszes állapot) csak egészséges, jól tartott állatok tudnak kivédeni.

A klímaváltozással járó hirtelen és kiszámíthatatlan időjárás-változások, frontok, hatalmas megterhelést rónak az állat szervezetére,

még akkor is, ha egészséges állatokról van szó. Egészséges és jól táplált állatokról. De kérdezem én, hol találunk ma egészséges és jól táplált állatokat?

Takarmányozás

Igen, vesszőparipám a takarmányozás, ahogy másoknak is, szerencsére. A kecske növényevő. Méghozzá, ha lehet, magasra (tehát nem „fű”) növő, lehetőleg kétszikű növényeket eszik, a mai magyar gondolkodásban gyomoknak minősített növényektől a kisebb fákig. De: nem füvet és nem magokat. Tehát, a kecske nem eszik meg mindent, és ha már nem válogathat, mert csak jó minőségű fűszénát kap (ami egy versenylónak pihenőidőben tökéletesen megfelel), akkor, bár nem látszik, éhezik. És az éhezés nem túl egészséges állapot, mert a testében – amúgy békésen éldegélő – mindenféle kórokozó beindulhat, és lassan, sokszor tünetmentesen tevékenykedik. Aztán jön az első tavaszi hőmérsékletváltás (mínusz 11 C-fokos éjszakáról másnap plusz 20 C-fokos nappali hőmérsékletre), és kecskénk köhög, tüsszög, megy a hasa, vagy csak elfekszik és nem áll fel többet. Pedig ránézésre szép, egészséges állat…

Az abrak sem fő kecskeeledel, ahogy a fűszéna sem. Abrakkal maximum kiegészíteni lehet a takarmányt, de nem kiváltani. Merthogy a kecske nem magevő, vagy abrakevő állat.

Természetesen, ha valami nagy mennyiségben hiányzik a szálastakarmányból, vagy a legelőről, megpróbálhatjuk abrakkal pótolni, és külön jó szolgálatot tesz fejéskor vagy egyes kezelések lefolytatásánál, mint figyelemlekötő „nasi”. De: a túlzott és egyoldalú abraketetés szintén szemmel észrevehetetlen, és mégis olyan meglévő elváltozásokat hoz felszínre a kecske szervezetében, ami majd akkor derül ki, amikor már baj van… Onnan pedig nehéz és költséges a visszaút.

Hogy állunk a takarmány-kiegészítőkkel? Én magam is szeretem őket használni, de nem szálastakarmány vagy legelő helyett, hanem azt kiegészítve. Helytelen az a meglátás és újabban egyre jobban előtérbe kerülő irányzat, hogy „felpumpáljuk” az állatot mindenféle, amúgy nagyon hasznos takarmány-kiegészítővel, és közben „elfelejtjük” számára a meg­felelő mennyiségű szálkas­takarmányt adni. És persze, ezt nem csak a mennyiségre, hanem a minőségre is értem. A kukoricakórón tartott állat (aminek ugye íze és rosttartalma is van, szeretik a kecskék, de hasznos beltartalma szinte semmi) lehet, hogy jól néz ki akkor, ha hetente egy vödör táplálék-kiegészítőt is feletetünk vele, de hogy már rövidtávon is csökkenni fog a termelése és súlyos anyagcserezavarok léphetnek fel nála, az biztos.

A kecskét tehát etetni kell ahhoz, hogy egészséges legyen, hogy az esetlegesen beteg állat meggyógyuljon, hogy a kisebb, egyelőre tünetmentes probléma ne lobbanjon fel,

és, hogy az állat saját immunrendszere tudja azt természetes úton kordában tartani. Ismerek olyan kecsketartót (ráadásul törzstenyészetet, és nem egy egyszerű fajtával), aki a saját maguk által megtermelt vegyes szénán kívül NEM ad takarmány-kiegészítőt az állatainak, és abrak sem áll a jószág előtt egész nap. Állatai mégis bőven hozzák a törzstenyészetnek kiszabott elvárásokat, és nem minimális szinten, hanem egyszerűen, minden elvárást felülmúlóan. Vajon hány olyan kecsketartó van, aki helyesen eteti az állatait? És esetleg ezt egy egyszerű vérvétellel is tudja igazolni (teljes vérkép sok mindent elárul), csupán azért, mert kíváncsi rá, hogyan is áll a saját állománya?

Állatorvosi, egészségügyi státusz

Szidhatjuk mi, kecsketartók az állatorvosokat, hogy azok nem ismerik fel a betegségeket, nem tudják kezelni, azt sem tudják, hogy mondjuk egy CLA mi fán terem. De miért kellene szidnunk? Sajnos, az állomány 98 százaléka (a teljes kecskeállomány, nem csak a füljelzőzött kb. 60%!) valamilyen betegséggel, parazitával fertőzött, anélkül, hogy ezzel tisztában lennénk. Előfordul, hogy az ország határain kívülről érkező értékes tenyészállatok (tökéletesen egészségesnek tűnő, szállítóval, állatorvosi papírokkal rendelkező) hoznak be exotikus betegségeket. Vannak országok, ahonnan kifejezetten könnyű értékes tenyészállathoz jutni, és a „könnyebbség” sokszor az állategészségügyi státusz rovására megy.

Mi van akkor, ha mi szeretnénk külföldre vinni állatot? Kiderül, az állomány szinte teljes egészében olyan betegséggel fertőzött (sokszor tünetmentesen), ami miatt jobb érzésű észak-európai országban az egész állományt kény­szer­vág­nák.

Tehát, miért szidjuk a lódokit, ha az állomány tünetmentes? Szidjuk csak magunkat… Egyszerű vérvétel, irány egy labor, és alapos kutatómunkával, néhány ezer forintért kiderül, pontosan mi is lakik a jószágon belül. És ha már van laboreredmény, és a dokink akkor is csak széttárja a karját, akkor szabad legkorábban elkezdeni szidni szegényt. Viszont, ha jó a laborunk, akkor ott azt is elmondják, hogy amit kitenyésztettek a vérből, az milyen hatóanyagra reagál. Akkor pedig már a szegény állatorvosunk is kap egy kapaszkodót, ahonnan elindulhat.

Vakcinázás

Vajon miért nincs vakcinázási program, vagy protokoll Magyarországon? Természetesen van ajánlás, hiszen elvileg az állattartók kötelesek lennének lépfene, savózás ellen oltatni a kecskéket és persze jól jön a tetanusz elleni „anyag” is, meg hát nem ártana a kecskéket évente kétszer féreg­hajtani. Aha. Ezeket az alap­vető irányelveket talán a komoly tenyészetek betartják. Arra, hogy az alapvető vakcinázásban, féreghajtásban részesültek-e az állatok, a fülszám sem garancia. És akkor mi van a sok ezer jelöletlen állattal?

Ha fellobban valami járvány, csak a füljelzősöket vonják be a mentesítésbe, meg esetleg azt az állományt, ahonnan indult a helyzet (már, ha egyáltalán volt kinn állatorvos).

A mentesítés sajnos, sokszor kényszervágással társul, de minimum azzal, hogy nem lehet állati terméket piacra dobni. Magyarul, kész csőd.

Mi lenne, ha kiderülne, hogy az ország teljes kecskeállományának 98% olyan betegséggel fertőzött, amire csak vágással lehet „reagálni”? Kitörne a káosz. Még akkor is, ha a kecske a magyar gazdaság számára nem „számottevő” állat.

Pedig, sajnos, van ennek a helyzetnek reális esélye. A kecsketartók egyre felvilágosultabbak és néhány egyszerű, banális tünetről kiderült, hogy nem banális fertőző betegségek állnak mögöttük. Annyira nem banális, hogy legyártatni a vakcinát olcsóbb a kistermelő számára, mint egy kis (mondjuk 15 egyedes) állományt gyógykezelni (már ha lehet). De előfordult az is, hogy az exportra szánt, tökéletesen egész­sé­ges(nek látszó) állatokról vérvétel után kiderült, hogy nem hogy az országot, de elvileg saját portájukat sem hagyhatnák el. És ezek látszatra szép, egészséges, exportra szánt, törzstenyészetből származó állatok voltak. Nem biztos, hogy a gazda volt felelőtlen, hiszen legjobb tudása szerint, a legszebb állatait értékesítette volna. De ha nincs felsőfokú szakirányú diplomája, ha nem származik generációk óta állatot tartó/nevelő családból, ha nem képzi magát, és ha nem olvassa el az exporthoz szükséges egészségügyi előírásokat valamilyen külföldi nyelven, akkor eszébe nem jut a megszokottnál komplexebb vizsgálatot csináltatni. Szóval, toporgunk egy helyben, holott sürgősen el kellene indulnunk egy bizonyos irányba.

Vannak azért olyan telepek itthon is, ahol minden lehetőt megtesznek az állatokért, de sajnos ők vannak kevesebben. És sokszor bezárják a kapuikat a látogatók elől, nehogy egyéb telepről ruhán, cipőn keresztül bármilyen kórokozó bejusson a mentes állományukba. Hajlamosak vagyunk őket „irigynek” kikiáltani, pedig nem azok, csak féltik azt, amiért évek alatt megküzdöttek. Higgyék el, telefonon, neten keresztül ők is szívesen mesélnek, sőt, esetleg segítenek is abban, hogyan kellene elindulni a kijelölt úton – sokszor sajnos teljesen új állománnyal, teljes területi fertőtlenítés után.

Miért fontos?

A kecsketartók a klímaváltozás nyertesei lehetnek. Magyarország képes lenne egy erős tenyészállatbázist létrehozni, amivel azután szerte a világban lehetne büszkélkedni, eladni, és persze pénzt keresni velük. De ahhoz, hogy az állataink bírják a klímaváltozással járó helyzeteket, és folyamatosan csúcson termeljenek, egészségesnek és jól tápláltaknak kell lenniük. Ahhoz, hogy bírják a sokszor több ezer kilométeres utakat, egészségesnek és jól tápláltnak kell lenniük. Ahhoz, hogy új telephelyükön hamar csúcson termelhessenek, szintén egészségesnek és jól tápláltnak kell lenniük. Folytassam? Vagy a kecsketartók is ki tudják találni, mi mindenhez kell egészség és jól tápláltság? Aki nagy terveket dédelget, kérem, beszéljen az állatorvosával, és kezdjék el „megcsapolni” az állományt. Mindannyiunk érdeke.

Pallagi Zsuzsanna

GerecseKecske

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2019/3 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Fagyasztott hússal jegelik a sertéspestis miatt elszállt árakat

Júliustól minden vágóhíd, hűtőház, feldolgozó cég köteles lesz minden egyes sertéshús tételét tesztelni afrikai sertéspestisre Kínában. Az eredmény? Aki tud, próbál szabadulni felhalmozott készleteitől, így egyelőre nem mutatkozik a termelés visszaesése az árakban.

Kis súlyúak hátrányban: születési súly szerepe a nyulaknál

Előző cikkekből megtudhattuk, mennyire lényeges, hogy egy nyúl elegendően nagy súllyal szülessen ahhoz, hogy életképes legyen, s a fészken belül megfelelő meleg helyet foglaljon el. E téren természetes körülmények között is végeztek vizsgálatokat.

Katonák és rendőrök segítenek az afrikai sertéspestis megfékezésében Vietnámban

Úgy tűnik, az afrikai sertéspestis Vietnámban is megállíthatatlan. Bár az utóbbi két hónapban nem érkezett hivatalos jelentés újabb kitörésekről, ez azonban nem a vírus terjedésének leállása, lelassulása miatt van, sokkal inkább a visszajelzések hiányosságának tudható be.

Ők a világ legokosabb állatai

Bármennyire hihetetlennek is tűnik, egyes állatok felveszik velünk a versenyt, ha intelligenciáról, kiváló memóriáról vagy kreativitásról van szó.

Nélkülözhetetlen szerepben a bivalyok

Bő 100 esztendővel ezelőtt még mintegy 150 ezer egyedből állt a magyarországi bivalypopuláció, a mezőgazdaság gépesítése azonban az állomány nagymértékű csökkenését eredményezte.

Kánikulában is jól termő burgonya

Ha a hőmérő higanyszála túl magasra kúszik, jóval kevesebb gumónak örülhetnek a burgonyatermesztők. A biokémikusok pedig most megfejtették az okát: egy rövid RNS szakasz felelős a gumónövekedés blokkolásáért. Ennek a génnek a kikapcsolásával pedig létre lehet hozni a hőségnek ellenálló burgonyát.

Szigorúan szabályozza a transz-zsírsavak használatát Szlovénia

A szabályozás értelmében a végső fogyasztóknak szánt élelmiszerek összes zsírtartalmának 100 grammjában a transz-zsírsavak mennyisége nem haladhatja meg a 2 grammot.

Kevesebb az élőmunka, több a tej

A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Mezőgazdasági Gépesítési Intézete (NAIK MGI), illetve jogelődei a magyar mezőgazdaságot 1869 óta szolgáló kutatóintézet, mely az agrárium gépesítését elősegítő műszaki-technológiai kutatással, fejlesztéssel és tudományos tevékenységgel foglalkozik. Fennállásának 150 éves fennállása jubileumát konferenciákkal is ünneplik.

Milliárdos kárt okoz a kőrispusztulás

Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a brit gazdaságot az elkövetkező száz évben összesen 15 milliárd fonttal, vagyis 5,5 billió forinttal terheli meg a kőrisek viszonylag új betegsége, a kőrispusztulás által okozott hajtáspusztulás miatti kár. Ennek az összegnek közel a fele egy évtizeden belül realizálódik, hívják föl a figyelmet a tudósok.

A nagyfehér és a lapály a XXI. században

Hogyan válik sertéskutatóvá manapság egy friss diplomás Magyarországon? Milyen végzettség szükséges ehhez az izgalmas, nem mindennapi hivatáshoz? A többi között ezt kérdeztük Balogh Esztertől, a herceghalmi Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet munkatársától.