A természetben való időtöltés, egyszersmind a zöld környezet látványa mindannyiunk számára pozitív élményül szolgál, ám nem volt ez mindig így: évszázadokkal ezelőtt az épített környezet, a város volt a nyugalom, a védettség jelképe, szemben a falakon túli világgal. Az akkoriak számára
A huszadik század derekára e nézet végleg háttérbe szorult, s immáron pszichológiai kutatások is alátámasztották a környezet pozitív hatásait az emberekre.
„A többség élete végéig a természeti helyeket részesíti előnyben az épített környezettel szemben. A pszichológiai vizsgálatok szerint ebben egyedül a kiskamaszkor jelent némi megszakítást; a gyerekek ekkor a kereskedelmi környezetet, jellemzően a bevásárlóközpontokat keresik fel legszívesebben szabadidejükben” – magyarázta előadásában egy zöldfelületekkel foglalkozó konferencián Dúll Andrea. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szervezet- és Környezetpszichológia Tanszék tanszékvezetője beszélt egy 2004-es pszichológiai kutatásról is, amelyben a szakemberek kertészmérnök hallgatók bevonásával
A szakember szavai szerint a legfrissebb vizsgálatok arról szólnak, nem mindegy az adott növények fajtája, a törzs-lomb aránya sem, ugyanakkor azok alapján is biztos, pusztán a „zöldre” való utalás is rendkívül kedvező hatásokat eredményez. Kiváló példák erre az irodák asztalaira helyezett kis növények, ugyanakkor a műnövények, illetve akár a természetet ábrázoló képek is hasonló érzeteket kelthetnek a szemlélőjükben. E kötődés hátterében az ember rendkívül erős biológiai kódjai állnak. A szakember ezzel magyarázta azt, hogy az esetlegesen megbillenő érzelmi állapot helyreállításában is különös fontossággal bírnak a természeti helyek – legfőképp a kedvenc természeti helyeink. A városlakók számára éppen ezért rendkívül fontosan a parkok és kertek.
– hangsúlyozta a szakember. Mint mondta, a „zöld” környezet látványa, az abban való lét optimális hatásokat eredményez az ember szervezetében.
