0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Európa legnagyobb testű röpképes madarait védelmezik az Alföldön

A Magyar Mezőgazdaság hetilap következő számában, a Zöld Mező rovatunkban a többi közt a hazai túzokvédelem történetéről és érdekességeiről is beszámolunk. Következzék egy kis ízelítő a cikkből:

A világ túzokállománya napjainkban mintegy 35 ezer példányból áll, nagy részüknek pedig Európa az otthona: Spanyolország 28 ezer túzokkal a kontinens legnagyobb állományát adja, míg

a körülbelül 1500 példányból álló magyarországi populáció a második legnépesebbnek számít a földrészen.

Utóbbi szám a haza túzokok védetté nyilvánítása, illetve vadászatuk teljes betiltása utáni esztendőkben állandósult, ami egyúttal azt is jelentette: a magyar természetvédelmi szakembereknek sikerült megmenteniük a korábban a kipusztulás szélére sodródott állományt.

Dévaványa – a hazai túzokvédelem központja

Magyarországon a túzokvédelem az 1970-es években kapott igazán szárnyra, különösképp annak végén: 1978-ban, a Dévaványai-Ecsegi pusztákon nyitották meg ugyanis a Túzokvédelmi Állomást, amely a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság fontos részeként üzemel. „Az állomás azzal a céllal jött létre, hogy összpontosítsa a hazai túzokvédelem „erőit”, valamint e helyen kezdték megmenteni az ország különböző részeiből érkező, jellemzően valamilyen mezőgazdasági munkavégzés miatt veszélybe került fészekaljakat is” –mondta lapunknak Czifrák Gábor, az igazgatóság természetvédelmi területfelügyelője.

A szakembertől megtudtam, Magyarországon máig egyedül itt végzik ezt a munkát, amelynek része a túzoktojások keltetése, a csibék nevelése s a természetbe való visszaszoktatása is.

A madarak násza egyébként éppen ebben az időszakban teljesedik ki; a tojók ezt követően a jól megszokott költőhelyükre repülnek, ahol jellemzően két tojást raknak le. „A túzokok ilyenkor olyan növénykultúrát keresnek, ahol biztonságban érzik magukat, s ahonnan rálátnak a környező területekre. Itt nem fészket építenek, hanem apró mélyedést kaparnak ki maguknak és a tojásoknak” – magyarázta Czifrák Gábor. Mint mondta, a Dévaványa térségében élő, mintegy 500 példányból álló túzokpopuláció ivarérett példányai ezekben a hetekben a dürgőhelyeken gyűlnek össze, ahol a tojók választják ki maguknak a násztollazatban pompázó kakasokat. E rituálét még inkább különlegessé teszi a kevesek által ismert tény: előbbieknek 3, utóbbiaknak pedig akár 5 évbe is telhet, míg ivaréretté válnak. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy az állomány nagysága csak igen nehezen tud emelkedni, éppen ezért nem is meglepő, a fajra a legmagasabb szintű természetvédelmi besorolás vonatkozik.

A gazdálkodókon is múlik a madarak sorsa

Noha az akár 15 kilogrammos testtömeget is elérő túzokkakasok a fiókák nevelésében nem vesznek részt, a tojók is tekintélyes méretűek – átlagban 4-6 kilósak –, így általában eredményesen védelmezik utódaikat. A tojások ugyanakkor védtelenné válnak a ragadozókkal szemben, amikor a tojó elhagyja őket akár csak egy kis időre is, például tollászkodás vagy táplálkozás céljából. Czifrák Gábor szerint a legnagyobb károkat máig az emberi tevékenység okozza, még akkor is, ha az a legtöbb esetben nem szándékos.

„Mivel a túzokok a mezőgazdasági kultúrákban fészkelnek, a különböző munkaműveletek sokszor veszélyeztetik a fészekaljakat, mindezeken felül pedig a kotló madarak megzavarásával is nagy kárt lehet okozni”

– folytatta a természetvédelmi területfelügyelő, akinek szavai szerint, ha a tojót stressz éri, végleg elhagyhatja fészkét. A Dévaványán és környékén gazdálkodók ugyanakkor saját madaruknak tekintik a túzokot, így a természetvédelmi őrökkel problémamentesen tudnak együttműködni. A szakember azt is elmondta, a térségben a földek nem kifejezetten jó minőségűek, így a gazdák többsége igénybe veszi az agrár-környezetgazdálkodási program adta támogatásokat, amelyek egy része túzokvédelmi tevékenységhez kötött. A védett, illetve a programban szereplő területeken gazdálkodóknak például kötelező a kaszáikat láncos vadriasztóval felszerelni. Ez az eszköz nemcsak a földön költő madarak, hanem megannyi más állat életben maradása szempontjából is kulcsfontosságú. Czifrák Gábor emellett a kaszálás idejének megválasztását, illetve az apróparcellás művelés fontosságát is hangsúlyozta.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság