A kárókatonának is nevezett vízimadár a tavak és folyók halainak legnagyobb vámszedője. Ez az agresszív ragadozó szinte kizárólag halakkal táplálkozik. Meglehetősen nagyétkű madár, egy kifejlett példány akár napi 4 kg mennyiségben is fogyaszthat halat. Hazai populációja 2500-3000 párra tehető, de ősszel északról jelentős számban érkeznek csapatok.
Telepesen fészkel a vízparti fákra, amelyek a fészkelés ideje alatt felgyülemlett tetemes guanótól kiégnek. De nem csak a fákra jelentenek veszélyt.
Károkozásuk halastavak halállományában, illetve télen, a természetes vizek vermelő halpopulációjában jelentős. A vízimadár telepekről kiszorít más madárfajokat, ezáltal elűzve azokat fészkelési és táplálkozási területükről.
Emellett vizsgálatok szerint a kárókatona a halak intenzív parazitás fertőzöttségének is okozója lehet. Több galandféregnek, mételynek és fonálféregnek is a gazdája, melyek lárvaállapotban a halakban élősködnek, és azokat károsítják.
A kormorán hazai egyedszáma önmagában nem volna nagy, de a természetes vízi halpopulációhoz mérten jelentős. A halgazdaságok nagy öröme lenne, ha a kárókatona vadászható fajjá minősülne, azonban az Európai Uniós Madárvédelmi Irányelv értelmében, az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajnak értékelhető, emiatt a hazai állomány is védelem alatt áll. Kivételt ez alól, ha a Madárvédelmi Irányelv meghatározott szempontjainak teljesülése esetén riasztása, gyérítése, állományszabályozása szintén meghatározott feltételek teljesülése mellett engedélyezhető.
amennyiben tevékenységét az ingatlan tulajdonosával, illetve jogszerű használójával megállapodást kötve védett természetvédelmi területen kívül, szeptember 1. és január 31. között a vadászat rendje megsértésének nem minősülő, valamint nem tiltott vadászati eszközökkel és/vagy más módszerrel, továbbá az okszerű vadgazdálkodás akadályozása nélkül végzi.
A kárókatona gyérítése során az ólomsörét használata tilos! (Ez utóbbi rendelkezés az ún. AEWA egyezmény alapján kötelező, és a vizes területeken élő fajok védelmét szolgálja.)
Eseti hatósági engedély szükséges a gyérítéshez természetvédelmi területen, különösen madárvédelmi területeken, illetve abban az esetben, ha a gyérítés február 1. és augusztus 31. között történik.
Az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok esetében nem várható el a természetvédelem aktív beavatkozása, ezért a kormorán kártételét a halgazdaságok hatványozottan megsínylik. Így a védett fajokkal ellentétben, a kárókatona gyérítése engedélyezhető gazdasági okokból. Mivel a kormorán nem minősül Magyarországon vadászható vadfajnak, ezért állományszabályozása jogilag nem minősül vadászatnak. És mivel nem vadfaj, ezáltal kártétel esetén a vadászatra jogosult nem fizeti ki az okozott kárt, ahogy az állomány csökkentésére sem kötelezhető.
Ennek a jogi hézagnak a következtében a kárókatona „kinyeli” a halgazdaságok zsebéből a pénzt, kártérítésre pedig nem számíthatnak. Megoldásra márpedig szükség van.