A hiánynak két oka van: egyrészt Új-Zélandon egyre nő a tojásfogyasztás – egy évtizede ez még csak fejenként 200 volt évente, most már 230 – másrészt pedig a gazdák azon küzdenek, hogy átálljanak a szabad tartásra.
Ez utóbbi a nagyobb probléma, ugyanis az ipari méretű ketreces tartáshoz képest a ólas vagy a szabadtartás nagy változást jelent. Azonban nyomás alatt állnak a gazdák:
Az egyre növekvő igény az istállós és a szabadtartásból származó tojások iránt időszakos hiányt okozhat Nikjil Sawant, a Countdown üzletlánc szóvivője szerint, aki a Radio New Zealandnak nyilatkozott:
„Szorosan együttműködünk a tojástermelő gazdákkal, miközben alkalmazkodunk a megnövekedett igényhez. Ennek ellenére sajnos időről-időre várható lesz készlethiány. Mindent elkövetünk azért, hogy ezeket minimalizáljuk, és véleményünk szerint az ellátás javulni fog az elkövetkező hónapokban.”
Michael Brooks, az Új-Zélandi Baromfi Szövetség (New Zealand Poultry Association) ügyvezető igazgatója szerint az üzletláncok azért is tudják nehezen beszerezni a kívánt mennyiségeket, mert a nemzeti tojótyúk állomány a 2018-as 4,2 millió madárról 3,6 millióra csökkent idén.
Ez a csökkenés annak köszönhető, hogy a gazdák új területeket és infrastruktúrát keresnek, hogy nagyobb szabadtartású gazdaságot tudjanak kiépíteni. Óriási nyomás és stressz nehezedik rájuk emiatt, és sokan egyszerűen feladják és kilépnek a tojástermelésből – mondta el Brooks.
„A szupermarketek számára is nehézséget okozhat, hogy megfelelő mennyiségű tojást szerezzenek be.”
Brooks azt is elmondta, hogy a szabadtartás sokkal összetettebb, mivel olyan dolgokkal is foglalkozni kell, mint az időjárás, a takarmány szennyeződése, a betegségek terjedése, és a tyúkok nagyobb mortalitása – mindez pedig legalább 50 százalékos áremelkedést eredményez a fogyasztók oldalán.
Amíg egy tucat szabadtartású tojás 7 új-zélandi dollárba kerül, addig a legtöbb szupermarket a 30 darabos ketreces tojást 9,5 dollárért adja.
Antoinette Laird, a Foodstuffs New Zealand élelmiszeripari csoport külkapcsolati vezetője egy közleményben azt állította, hogy a céget ugyan nem fenyegeti hiány, „de egyértelműen megnőtt az igény a szabadtartású tojások iránt, mivel a fogyasztókat egyre inkább aggasztja az állatjólét.”
A szabadtartásból származó tojásokat árusító cégek száma 2010 óta megduplázódott, de még mindig aggodalomra ad okot, hogy nincs pontosan definiálva, mit jelent ez pontosan.
2017-ben a Newsroom nyomozása fényt derített rá, hogy a Countdown üzletlánc több millió olyan tojást adott el szabadtartásúként, melyek valójában ketreces tartásból származtak.
Az Európai Unióban a hagyományos tojóketreceket 2012-ben fokozatosan kezdték megszüntetni, miközben Svájc volt az első nemzet a világon, mely 1992-ben teljesen betiltotta ezt a tartásmódot.