Back to top

A kinigli múltja és jelene

Nem is lehetne más aktuálisabb, mint a nyúl, így húsvét közeledtével. A mindenki által dajkált, aranyos és tüneményes szőrgombócról különféle foltos tapsifülesek jutnak az ember eszébe. Ezeknek a házi kedvenceknek az őse az üregi nyúl, amit Európába az ókori népek telepítettek be.

Az üregi nyúl vagy más néven a kinigli – de hívják lapi nyúlnak is (ami feltehetően a francia lapin névből származik) – Magyarországon ugyan egész évben vadászható faj, a terítékadatok azonban alacsonyak, már szinte elhanyagolhatóak. Külalakra a mezei nyúlnál kisebb, feje rövidebb, mellső és hátsó lábai csaknem egyforma nagyságúak. Elterjedése az eljegesedés után az Ibériai-félszigetre és Északnyugat-Afrikára tehető. Később Európa szinte valamennyi országába betelepítették. Hazánkban a Kisalföldön, a Mezőföldön és a Duna-Tisza közén fordult elő nagyobb számban. Mivel a föld alatt, kotorékban (üregekben) él, ezért elsősorban a laza, homokos talajokat kedveli.

Állomány-dinamikájában ingadozásokat figyeltek meg: a feldúsult állomány­sűrű­séget követően jelentősen visszaesett az állomány.

Ennek oka az állományszabályozó funkciót betöltő mixomatózis (dél-amerikai eredetű), valamint a nyulak vérzéses betegsége (RHD, kínai eredetű betegség) vírus, ami a házi és az üregi nyulak vérzéses megbetegedését okozza. Ezáltal a ’80-as - ’90-es évekre, valamint a kétezres évek elejére az üregi nyúlállomány szinte teljesen eltűnt az országból.

Kinigli

A helyzet orvoslására visszatelepítésekre került sor, ám ezúttal hibridizált üregi nyulakat bocsátottak ki egyes térségekbe, melyek nagymértékű és gyors szaporodási készségüknek következtében az állomány emelkedésnek indult. Ennek köszönhetően a 2014/2015-ös vadászati évben az üregi nyúl elejtett száma 2500 példány körülire gyarapodott, de 2017/2018-ban kevesebb, mint 900 példány – jelenleg a faj egész évben vadászhatóvá vált.

Egyes régebbi feljegyzés szerint, mely ifj. Bartal Aurél tollából származik, a következőket írta:

„Azt hiszem, kevés az az irigylésre méltó vadászterület hazánkban, ahol ne ismernék a «kinigli»t. Még ha ideig-óráig nem is mutatkozott, egy szép napon csak felüti a sátorfáját az erdészeknek e réme és oly gyorsan és csöndben végzi a sokasodás munkáját, hogy pár hónap múlva már tele van a talaj lyukakkal, keresztül-kasul vezető aknákkal, az ültetvények megrongálva, a kis csemeték törzsei megrágva – mind a kinigli elszaporodásának félreismerhetetlen jelei.

Olyan területen, ahol évek hosszú során keresztül nem láttak egyet sem és legközelebbi tartózkodási helyük is több mértföldnyire esik, oda is elvándorol egy-két család és ahová egyszer betette a lábát, ott mindvégig otthon érzi magát; legalább még nem hallottam, hogy valahonnét teljesen ki lehetett volna pusztítani.”

– az idézet 1900 decemberéből származik. Manapság nehéz elképzelni azt, hogy az üregi nyúl feltűnése egykoron ilyen ijesztő jelenségnek bizonyult egyes vadászterületeken, populációja pedig irtásra ítéltetett. Nem is kívánhatja a vadásztársadalom, hogy ez az idegenhonos faj ilyen drasztikus mértékben jelen legyen hazánkban, mint egy évszázaddal ezelőtt, ellenben attól függetlenül, hogy a kiniglinek gazdasági jelentősége nincs és kártétele is elenyésző, jó, hogy jelenlétével változatosabbak hazai vadászataink.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kis súlyúak hátrányban: születési súly szerepe a nyulaknál

Előző cikkekből megtudhattuk, mennyire lényeges, hogy egy nyúl elegendően nagy súllyal szülessen ahhoz, hogy életképes legyen, s a fészken belül megfelelő meleg helyet foglaljon el. E téren természetes körülmények között is végeztek vizsgálatokat.

Színfolt volt a vadászati kiállítás

A XXVI. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazdasági napokon idén is helyet kapott a vadászat Hódmezővásárhelyen. A vadászati konferencia mellet vadászati kiállítással is készültek a rendezők, amit egy nagyobb sátorban látogathattak meg az érdeklődők. A kiállítás minden évben részét képezi az eseménynek, viszont mindig valami újdonsággal kecsegtet, s ez idén sem volt másként.

Az apróvad volt a középpontban

A mezei nyúl állomány felmérésének lehetőségeiről, illetve az intenzív apróvad-gazdálkodás modelljeiről rendeztek vadászati konferenciát május 10-én a hódmezővásárhelyi XXVI. Alföldi Állatenyészési és Mezőgazda Napokon. A konferencián a magyar apróvad helyzetéről kaptak tájékoztatást az érdeklődők.

Keszthelyen az 1971-es Vadászati Kiállítás anyagai

„Az 1971-es Világkiállítás óta sok minden megváltozott a világban, de állandó maradt az a szándék, hogy a kiállítás ne csak egy szűk szakmai rétegnek, hanem az egész társadalomnak szóljon. Hogy ismét nemzeti üggyé váljon a természettel kapcsolatos foglalkozás, történjen ez képzett vadgazda szakemberként vagy az erdőt járó túrázóként” - mondta Zambó Péter földügyekért felelős államtitkár.

A vadkárról szóló jogalkotás a vadászat történelmében

A kár, mint fogalom, egy emberközpontú meghatározás, mindenkori érdekek függvénye. Faj-semleges nézőpontból a kár tulajdonképpen nem is értelmezhető, hiszen a kárnak mindig szüksége van tulajdonosra, aki a saját szempontjait előtérbe helyezve fogalmazza meg, hogy számára mi is a kár.

Korongvadász Európa-bajnokság a Vértesben

Zambó Péter földügyekért felelős államtitkár köszöntötte az 52. Korongvadász Európa Bajnokság résztvevőit Gánton. Idén 40 nemzet közel 600 versenyzője méreti meg magát ezen a rangos eseményen.

Nehézsúlyban kezdjük az Állattenyésztési Napokat

Csütörtökön indul a 26. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok. A kiállítást kiállítást Farkas Sándor, az Agrárminisztérium miniszterhelyettese nyitja meg, utána indul a szarvasmarhák és lovak bírálata. Este juh ágazati konferencia lesz. Mi végig itt leszünk és tudósítunk az eseményekről, kövesse a magyarmezogazdasag.hu-t.

Mit ír a törvény a vadkárról

A vadkárprobléma a károk mértékén túl, azért sem egyszerű kérdés, mert a felek viszonya sokszor megromlott és alapjaiban ellenséges. Ezért az érintettek egy kisebb része nem a megegyezést, hanem a pereskedést választja.

Az őzbakok üzekedése és territoriális viselkedése

Nagyvadfajaink közül az őzbakokra jellemző a területfoglalás (territorialitás). Az őzbakok tavasszal, március-áprilisban foglalják el területüket és szigorúan védelmezik azt, ami nem nagyobb annál, mint amit őrizni képes és figyelemmel tud tartani a territóriumba behatoló vetélytársak ellen. A territórium a sikeres szaporodást szolgálja és az üzekedést követően megszűnik a terület védelme.

A legjobban lövő erdészek

A Magyar Erdőgazdálkodásban Dolgozók Vadász Többtusa Lőbajnoksága közel húsz éves múltra tekint vissza. Az EGERERDŐ Zrt. először idén vett részt az országos verseny szervezésében, melynek a Füzesabonyi Városi Lövészklub lőtere adott otthont.